A fekete paripa

Az első matek óra

Még mindig enyhén sokkos állapodban bandukoltam a matek terem felé. Jobban mondva, csak rángattak, mert Aaron fogta a karom és húzott maga után.
- Tudod mennyire nehéz vagy? - kérdezte érdeklődve.
- Nem akarok suliba menni! - mondtam életunt hangon, majd teljesen meg is álltam.
- Nem most fogjuk bedobni a depressziót! - a hátam mögé állt, és elkezdett tolni. - Na akkor. Egyik láb másik láb.
- Mondd Aaron! Mi értelme az életnek? Apám meghalt a nyáriszünetben, most a lovamat akarják elvenni. Mondd! Ha elveszik mi értelme marad az életemnek? - kérdeztem költöien.
- Mondjuk a bátyád, a nagybátyád, Eric, én, na meg Seth is ott van neked. - mondta biztatás gyanánt. - Te meg nekem azt mondd meg, miért akarsz elkésni az első matek órádról?
Jogos volt a kérdés. Kicsit gyorsítottam a tempón, majd mikor beléptünk a terembe, egyenesen hátra indultam az utolsó padba az ablak mellé. Leültem majd a padra borultam.
- Hé, Alex! Veled meg mi van? - jött oda hozzám Brian.
- Ne is törődj vele! Most éppen lelki problémái vannak. Kis idő múlva jobban lesz. - ült le mellém Aaron, majd megveregedte a hátam.
- Egyhamar biztos nem. - mondtam a kezemnek nyomva a fejem.
- De még is mi történt? - lépett mellénk James is, akit én Jimmy-nek hívok. Álítólag nem szereti, ha így hívják, de nekem eltűri. Felemeltem a fejem, hogy válaszolok, de ekkor kinyílt az ajtó és Ms. Nancy lépett be rajta, magaután becsapva azt. Erre mindenki el hallgatott.
- Jó reggelt osztály! - nézett végig a társaságon, majd mikor engem is meglátott fogta magát és leült a tanári asztal mögé.
- Jó reggelt, Ms.  Nancy! - zengte az osztály egyszerre, utána ismét urrá lett rajtunk a csend.
- Mint tudjátok Mr. Andrew nem igazán tudta elvégezni a tanári feladatait, ezért mostantól én fogom tartani nektek a matek órákat. - mondta majd a táskájából elővette a könyvét, amiben a feladatok voltak. Kinyitotta egy random oldalon, majd a táblához lépett és egy egyszerűnek nem mondható feladatsort írt fel. - Jól van. Kezdjük mindjárt egy szimpla tesztfelméréssel. - állt fel, majd körbe nézett közöttünk, majd a szeme megakadt rajtam. - Alex Johnson! - szólított meg, mire azonnal talpra ugrottam.
- Igen, tanárnő! - ugrottam fel a helyemről. Tudtam, hogy engem fog választani.
- Megtenné,  hogy megoldja ezt az egyszerű feladatot? - kérdezte,  mire kicsit idegesen  indultam meg a tábla felé. Már majd nem elértem azt,  mikor szó szerint kivágódott az ajtó,  már majd nem le is szakadt,  és belépett rajta Seth.  Idegesnek látszott.
- Miért késett el,  már az első óráról?  - Ms. Nancy is ideges volt.  Mintha fel sem lett téve egy kérdés sem,  az unokatesóm felém fordult.
- Beszélnünk kell!  - lépett mellém,  de nem foglalkoztam vele. Kezembe vettem egy krétát,  és minden figyelmemet a felírt feladatra szenteltem.
- Nem hallottad mit kérdeztem tőled? Válaszolj!  - szólalt meg dühösen a nő. Biztos nem történt meg vele olyan,  hogy figyelmen kívül hagyták. Seth lassan a fejét az előbb felszólalóra emelte,  aki megláthatta Seth pszichopata kinézetét. Ilyenkor igazán rémísztő.  Sokszor láttam már ezt tőle,  de még mindig megrémülök tőle.
- Szerintem nem akarja,  hogy nagyon dühös legyek!  - mondta, majd visszafordult felém.  - És te se akard!
- Megcsináltam!  - kiáltottam vidáman.  Nem hittem,  hogy sikerül megoldanom. Ms.  Nancy félre tette sérelmeit,  és inkább úgy döntött,  hogy elvégzi a munkáját és leellenőrizte a megoldást.
- Rendben,  Alex.  Nem annyira tökéletes,  de a lényeget legalább érted. Most már leülhetsz! - mondta,  én meg megkönnyebbülve indultam meg a padom felé.
- Na azt már nem!  - Seth megragadta a karom és kirángatott a teremből. Kicsit félve vártam,  hogy mi lesz ebből.  A folyosón leültetett az egyik padra,  majd elém állt. - Kérdezősködtem néhány barátomnál a főnök lova iránt,  amit meg kell találni. Tudod mit mondtak?  - megráztam a fejem.  Még is honnan tudnám? - Azt mondták,  hogy egy srác tulajdonában van,  akinek vérdíjat tűztek ki a fejére. Tudod, ez mit jelent? - Megint megráztam a fejem, bár kezdtem egy kicsit kapiskálni a dolgot.  - Fel kell készülnöd, haver, mert ha nem áll szándékodban átadni a lovat, életveszélybe fogsz kerülni.

-Voltam már életveszélyben, és eddig is megoldottam a dolgokat! - álltam fel a padról, majd megindultam vissza a terem felé. 

- Nem akarod fel fogni, hogy ezzel meg fogod öletni magad? Csak aggódom  miattad! - ragadta meg a karom, majd maga felé fordított. -  Még is csak a rokonom vagy a szentségit is!

Amikor visszafordultam felé, megláttam megcsillanni a szemében a könnyeket, majd hirtelen magához szorított. 

- Nem akarom, hogy bajod essen! - suttogta, halkan zokogva. Ennyire jól ismeri azokat az embereket?

- Mondd csak Seth! Mibe keveredtél már megint? - toltam el magamtól, hogy a szemeibe nézhessek.

- Miből gondolod, hogy belekeveredtem valamibe? - kérdezte, mintha nem tudná,  hogy mire is céloztam.
- Abból amit mondtál. Olyan embereket ismersz, akik pénzért simán ölnének. - ekkor esett le a tantusz. Pár lépést hátrébb mentem tőle - Csak nem te is...

- Soha! Nem öltem meg soha egyetlen egy embert sem! - kiáltotta, ezzel a frászt hozva rám. Nem hittem neki. Akartam, de nem ment. Túlságosan jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, csak egyszer kell neki rosszat mondani és neki esik bárkinek. Erre a sérült kezem a bizonyíték. Le is néztem a tenyeremre, amit persze ő is észre vett. - Ez csak apró baleset volt! Könyörgöm higgy nekem!

- Nem tudok. Ne feledd Seth, hogy nagyon jól ismerlek. Most pedig megkérlek, hogy ne szólj hozzám, és ne is gyere oda hozzám! Kérlek! - mondtam, majd visszaindultam a terem felé.

- Csak ezt ne csináld, Alex! Nem hagyhatsz magamra te is! - mondta, majd rendes sírásba kezdett. Megtorpantam, és visszafordultam felé.

- Még is hogy érted ezt? - kérdeztem érdeklődve. Nem értettem ezt.

- Úgy ahogy mondtam. Teljesen egyedül vagyok. A szüleim magamra hagytak. Bedugtak egy árva házba, és ott hagytak, és onnan egyébként sem kell senkinek egy hozzám hasonló erőszakos gyerek. - mondta szipogva. - Csak te maradtál nekem, így úgy gondoltam, hogy eljövök hozzátok és ide költözöm. 

Nem tudtam ezt elképzelni. Jackie néni nem tenne ilyet a saját gyerekével. Soha. Ahhoz ő túlságosan szerette Seth-et. Sóhajtottam egyet, majd végig néztem az előttem álló, síró fiún. Elé léptem, majd megöleltem. Nem szólt egy szót sem, de biztos, hogy jól esett neki. Miután egy kicsit megnyugodott, elengedtem. 

- Ide figyelj! Tudom, hogy feleslegesen mondom, de nem kell miattam aggódnod. Van egy FBI-os barátom, aki biztos vagyok benne, hogy szívesen tartja rajtam a szemét. - mondtam, próbáltam megnyugtatni, de ahogy láttam nem igazán sikerült.

- Szóval nem adod át a lovat, igaz? - hajtotta le a fejét.

- A  világ összes kincséért sem. - válaszoltam, majd rámosolyogtam és visszaindultam az órára. Biztos voltam benne, hogy Ms. Nancy nagyon ideges lesz rám, ehelyett csak annyit mondott, hogy üljek le a helyemre, Aaron mellé. Szót fogadva  cselekedtem. Ezután következett Aaron faggatózása, hogy kiderítse, mit akart tőlem az unokatesóm. Természetesen mindent elmondtam neki, bár, ha jobban belegondolok nem kellett volna, ugyan is aggódó pillantásokkal nézett rám.

- Te se mondd azt, hogy inkább adjam oda Szélvihart, hogy megóvjam magam! - néztem a szőkére.

- Nem mondom, de jobb lenne, ha egy kicsit jobban oda figyelnél magadra, hogy ne kerülj mindig ilyen veszélyes helyzetbe. - rázta meg a fejét. 

- Jól van, jól van! - mondtam nevetve, majd óra után elindultunk Aaron-nal és Seth-tel a lovarda felé.

Meghoztam az új részt. Bocs, hogy ilyen sokáig tartott. :D :D