A fekete paripa

Nem soká itt a suli!

Még 1 hónap és itt a suli. Nagy pánikban voltam, mert még nem küldték az értesítőt, hogy felvettek e. Minden egyes nap elmentem a házunkhoz és mindig megnéztem a postaládát. Sebastien mindig velem volt és mindig nyugtatgatott, hogy meg fog jönni, ne aggódjak. Az egyik nap John érkezett hozzánk.
- Itthon van Alex? - hallottam meg a hangját a szobámból. Azonnal leszaladtam az emeletről.
- Itt vagyok John! - estem le majd nem a lépcsőről.
- Jött neked valami levél. Nem tudom miért hozzánk küldték. - nyújtott át egy borítékot, amit én gyorsan kikaptam a kezéből, majd felbontottam. Már előre féltem, hogy mi fog benne állni. Mikor az olvasás végére értem a számon a mosoly a fülemig ért.

- Na mi áll benne? - kérdezte Richárd.

- "Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert iskolánkba!" - olvastam fel az egyetlen egy mondatot, ami a legfontosabb volt nekem.
- Szerencse! - könnyebbült meg mind két felnőtt.
- Már csak a könyveket kell megvenni! Ne aggódj, majd megveszem neked! - mondta vidáman Richárd. Nem azért, de ez elvárható lett volna. Nem? Bólintottam, majd visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra és az ablakon kitekintve néztem, ahogy a madarak cikáznak a levegőben.
- Kér valamit enni az úrfi? - hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Megfordultam, és Matt állt ott.
- Köszönöm, de nem kérek semmit! Kérem, hagyjon magamra! - mondtam, majd felálltam és becsuktam az ajtót előtte. Nem birom ezt az embert. Valami gyanús vele kapcsolatban, de nem tudok rájönni, hogy mi. Kis idővel később azonban Sebastien lépett be szobámba, a jól megszokott tejjel és keksszel. Mostanság nem csak este, de nap közben is kapok. Tisztára elkényesztet. :)
- Látja, úrfi én megmondtam, hogy nem soká megjön az a levél! - mondta a komornyik mosolyogva.
Bólintottam, majd témát váltottam.
- Remélem rajta tartod a szemed az új inason! - mondtam, amire ő csak bólintott. Odaadtam a poharat, majd elhagyta a szobámat. Az ágyra feküdve az iskolán gondolkoztam. Vajon milyenek lesznek az osztálytársaim? Lesznek barátaim, vagy magányos leszek? Gondolkozásomat egy ló nyerítése zavarta meg.
- Szélvihar? - kérdeztem magamtól, majd leszaladtam egyenest a hátsó udvarra. Hatalmas udvar, amit eddig még nem is láttam. Ha tudom, hogy van egy hatalmas medencéje minden nap kint lennék, és pancsolnék a vízben. Ismét hallottam a nyerítést és elindultam abba az irányba. Egy lószállító volt a kapuban. Egy fekete lovat szedtek le épp róla. Amint közelebb mentem megláttam a lovamat. Azonnal odaszaladtam hozzájuk.
- Még is mit művelnek? - kérdeztem érdeklődve.
- Nyugalom, Alex! Én hozzatam ide a lovadat, hogy ne kelljen mindig a lovardába menned. - lépett elő a kocsi mőgül Richárd.
- De én nem bántam, hogy el kell mennem oda, hisz ott vannak a barátaim, és John is. - mondtam egy kicsit dühösen. - Elakarsz választani a barátaimtól?
- Eszembe se jutott, hogy ott vannak barátaid. Az egész ötlet Matt ötlete volt, hogy így biztos, sokkal jobb kedved lesz, ha itt lesz a lovad. - kezdett mentegetőzni a férfi.
- Akkor elég rosszul hitte. Ha megkérhetnélek, visszaküldöd Szélvihart a lovardába? - kérdeztem már egy kicsit nyugodtabban.
Bólintott, majd intett az embereinek, hogy vigyék vissza a lovat. Gondolkodóba estem. Vajon milyen céllal hozzata ide Matt a lovat, mert biztos, hogy nem azért, hogy nekem tegyen jót.
- Végre megtaláltam, úrfi! Tetszik az... hé! Még is mit művelnek? - hallottam meg Matt hangját a hátam mögött.
- Vissza viszik a lovat onnan, ahonnan elhozták. - válaszoltam a férfiak helyett.
- Még is miért? Nem lett volna jó, ha Szélvihar itt maradna? - aggodalmaskodott a férfi, mintha neki többet jelentene a ló mint nekem. Ekkor figyeltem fel rá.
- Honnan tudja a lovam nevét? Tidtommal egyszer sem mondtam el magának. - kérdeztem gyanakodva.
- Hát! Hallottam amint Richárd úrnak meséli a lovardában történteket. - kezdett ideges lenni.
- Értem. - mondtam még mindig gyanakodva, majd visszamentem a házba. Az ajtóban figyeltem, hogy mit csinált. Hirtelen az ajtóra pillantott, mintha érezné magán pillantásaimat. Azonnal hátrébb léptem egyet.
- Valami baj van, úrfi? - fogta meg Sebastien a a vállamat. Egy kicsit megijedtem.
- Nincsen semmi. Te tudtad, hogy idehozták Szélvihart? - érdeklődtem.
- Nem tudtam róla semmit. - válaszolta a komornyik.
- Nagyon tartsd a szemed azon az emberen! - mondtam neki, majd vissza indultam az emeletre.
- Ahogy az úrfi kívánja! - hallottam még a komornyik válaszát. Felérve a szobámba megakadt a szemem a levelen amit ma kaptam. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Leültem az ágyra és kezembe vettem a papírt és olvasni kezdtem. A levél végén volt egy fontos mondat. Augusztus 31.-én lehet menni a könyvekért.

Tudom, ez most nem alakult valami jóra , és sokáig is tartott az írása, de igérem lesz még ennél jobb is! :) :D