A fekete paripa

Első hétvége otthon

A többi napom úgyan úgy telt, mint az első. Matekon kikültek, angol irodalomból kaptam egy 5-öst, tesiből maratont futottunk stb. Aaron folyton versenyezni akart velem mindenben, de persze nem hagytam, hogy minden hülyeségbe belevigyen.
A lovagló órákon már Shara is velünk volt. Nagyon szép pej lova van, akit Steam- nek hívnak. Tetszett a neve. Amikor kihívta Szélvihart egy versenyre, én és a lovam örömmel álltunk elébe. Mi győztünk, de attól még nem tudtuk olyan gyorsan lehagyni, mint eddigi ellenfeleinket.

Péntek reggel vigyorogva ébredtem. Egy részt azért, mert jön a hétvége, más részt viszont azért mert mehetek haza, és láthatom a bátyám, Richárdot, és Sebastien-t is. Az első óránk töri volt. Nagyjából, csak az angol felvilágosodást kezdtük el venni, majd úgy nagyjából az óra felénél a tanár fogta magát és csak úgy kisétált a teremből. Csak pislogtam utána. Ennek meg vajon mi baja lehet. Aaron -ra néztem kérdőn, mire csak legyintett egyet.
- Mindig ezt csinálja. Ne aggódj, mindjárt vissza jön.
- Ugye csinál ilyet dolgozat írása is közben? - kérdeztem nevetve, mire hevesen bólogatni kezdett. Akkor az év végi jeles kipipálva töriből.
- Egyébként itt a hétvége. Mit fogsz csinálni? - fordult felém Brian.
- Haza megyek a családomhoz. Biztos hiányzok nekik. - mondtam, majd én is megkérdeztem öt.
- Hát..először is haza megyek. Aztán rendezek egy bulit. Ha akarsz gyere te is! Tőlem még a bátyádat is hozhatod! - mondta mosolyogva.
- És te mit csinálsz? - fordultam Aaron felé.
- Haza megyek és otthon leszek. Az apám sokat dolgozik, így egyedül leszek otthon. - válaszolta.
- Értem. És anyukád mit csinál? - kérdeztem, de volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem kellett volna.
- Az anyukám, pont mint a tiéd életét vesztette, akkor, mikor megszülettem. - válaszolta, majd lesütötte a szemét. Basszus! Ezt jól megcsináltam.
- Ne haragudj, Aaron! Nem tudtam. - mentegetőztem, mire csak a fejét rázta.
- Nem kell bocsánatot kérned! - mondta, majd egy mosolyt próbált eröltetni az arcára.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Ekkor jutott egy ötlet az eszembe.
- Nincs kedved eljönni hozzánk? - kérdeztem mire döbbenten rám nézett.
- Nem tudom. - vakarta meg a fejét zavrtan.
- Gyerekek! Csendesebben! - szólt ránk a tanár, félbe szakítva a beszélgetésünket. Persze nem is beszéltünk többet, majd csak szünetben, de akkor sem válaszolt. Végül is majd akkor válaszolt, mikor már nagyban csomagoltam be a bőröndbe.
- Akkor nem baj, ha jövök? - kérdezte félénken.
- Persze, hogy nem. Egyébként tudtam, hogy igent fogsz mondani, ezért már hívtam a bátyámat, hogy plusz egy fő fog velem jönni. - veregedtem meg a hátát. Szegény nagyon zavarban volt. Megfogtam a bőröndöm, majd elindultunk le az emeletről.
Természetesen Matt még nem volt ott, így egy darabig várhattuk őt. Megbeszéltük, hogy 14:00-ra már itt lesz, erre már 14:30-van és még semmi. Pontosan 14:31 perckor láttam meg, amint felénk szalad.

- Bocs, srácok. Nem néztem az időt. - mondta megbánó hangnemben.

- Semmi baj. Mondjuk, csak fél órát kellet rád várnunk! - mondtam durcásan, majd Aaronra néztem, aki elmosolyodott ezen beszélgetésünkön.

- Biztos te vagy az a Aaron White. Nagyon örvendek! - nyújotta felé Matt a kezét. Aaron viszonozta a köszöntést, de nem volt olyan lelkes, mint általában szokott lenni.

- Minden rendben? - kérdeztem érdeklődve. Csak nem lett beteg?

- Nincsen semmi. - vakarta meg a fejét zavarodottan.

- Jól van, gyerekek! Ideje elindulni. - mondta Matt és kivette a kezemből a bőröndöt, majd megindult. Egy darabig kellett sétálni a kocsiig, majd Matt még fél percet bajlódott a kulccsal.
- Matt! - szóltam bátyámnak, aki türelemre intett. Végül csak megtalálta, és feloldotta a zárat. Aaron a hátsó ülésre ült, én még az anyós ülésre. Matt is helyet foglalt a volán mögött, majd elfordította a kulcsot, és a motor beindult.
Az út unalmasan telt. Semmi témánk nem akadt, nem hogy Matt-tel, de még Aaron-nal sem. Amikor megállt a kocsi a kocsifeljárón nagyot sóhajtottam. - Végre megjöttünk. - mondtam, majd intettem barátomnak, hogy gyerünk, szálljon ki ő is.
- Biztos...- kezdte, de már most a szavába vágtam.
- Ha biztos, ha nem biztos már itt vagy, törődj bele! - mondtam mosolyogva, mire ő is mosolyra húzta a száját.
Beléptem az ajtón, amikor is megláttam Richárdot, amint fel s le járkált a nappaliban. Mikor hallotta, hogy nyílt az ajtó, tekintetét, azonnal odakapta. Amikor meglátott, nagyon megörült.
- Alex! Végre haza jöttél! - momdta, közben oda jött hozzám és megölelt. Ekkor vette észre, hogy van egy vendégünk. - Örvendek! Richárd Johnson! - nyújtotta a kezét a srác felé.
- Aaron White! Nagyon örülök, hogy megismerhetem! - fogadta el bácsikám köszöntését.
- Remélem éhesek vagytok! - mutatott az asztal felé a bácsi, ami tele volt minden finomsággal.
- Igen! - mondtuk egyszerre és odaszaladtunk az asztalhoz, és leültünk. Már nagyban ettem a rántott húst a krumplival, mikor egy hang szólalt meg.
- Örülök, hogy ízlik az étel, Alex úrfi! - mondta Sebastien hangja. Amint megláttam a komornyikot odaszaladtam hozzá.
- Szia Sebastien! Megjöttem! - mondtam és a mosolygó férfira néztem. - Majd el is felejtettem. Sebastien ő a szoba társam a koliban. Aaron-nak hívják. - mutattam az említett felé.
- Örvendek! - mondta a srác két falat között.
Evés után felmentünk a szobámba és leültünk a ps elé.
- Nem is mondtad, hogy van egy komornyikod. Nagyon király! - mondta, majd lerakta a konzolt. Vesztett ellenem.
- Azt hittem, hogy ott mindenkinek van komornyikja. Igazából Sebastien nem csak a komornyikom, ha nem a barátom is. - válaszoltam neki.
- Nem mindenkinek van. Nekem sincs. - mondta, majd kinézett az udvarra. - Nem is mondtad, hogy van egy medencétek! - kiáltotta- Menjünk már ki!
- Van fürdőruhád? - kérdeztem. Egyből elment a kedve.
- Nincs.
- Akkor majd adok neked! - kezdtem a szekrényemben turkálni, majd oda adtam neki egyet. Beszaladt a fürdőbe és át vette a ruhadarabot.
- Kint találkozunk! - mondta azzal leszaladt az emeletről ki az udvarra, és beleugrott a vízbe. Nekem sem kellett több. Gyorsan én is átöltöztem, majd csatlakoztam Aaron-hoz a medencébe. Nem nagyon figyeltem az időt, de este volt mire kiszálltunk a vízből.
- Stipp-stopp, én megyek először fürdeni! - szaladt be a szobámhoz tartozó fürdőbe. Negyed órát vártam rá, majd én is lefürödtem. Nagyon jól esett, ahogy a meleg folyadék hozzá ér a bőrömhöz. Egy darabig áztam a tus alatt, majd az előre kikészített ruhadarabok felvétele után elhagytam a fürdőt. Aaron nem unatkozott, ugyanis addig ő szépen ps-ezett.
- Már azt hittem, hogy a vízzel együtt te is a csatornába kerültél! - nevette el magát.
Nem válaszoltam, csak leültem mellé és néztem ahogy játszik. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam az ajtót. Sebastien volt az.
- Ha megengedik, megmutatná Aaron úrfinak a vendég szobát. - mondta, majd mikor Aaron elhagyta a szobámat elindult a hosszú folyosón. Én befeküdtem az ágyba és örültem, hogy végre a saját ágyamban aludhatok a saját szobámban. Eltelt kis idő és ismét Sebastien lépett be a szobába kezében egy kis tányéron süteménnyel és tejjel.
- El nem hiszed, hogy ez mennyire hiányzott! - ugrottam fel az ágyról, majd elfogyasztottam a hozott étkeket.
Nem válaszolt, csak elmosolyodott. Mikor mindent megettem, betakart úgy ahogy szokott, majd elhagyta a szobát. Most hamarabb elaludtam, mint ahogy szoktam.