A fekete paripa

Seth Richardson

A kocsi út néma csendben telt vissza fele a suliig. Vagy is csak én meg Roger hallgattunk, de Seth be sem bírta fogni a száját. Nem akartam rá szólni, mert még a végén betöri az orromat, így hallgattam az értelmetlen fecsegését. Mikor végre megérkeztünk nagyon boldogan szálltam ki a kocsiból, egy nagyot nyújtóztam.
- Csak nem vagy fáradt? - lépett mellém, majd körbe nézett. - Elég király sulinak néz ki.
- Igen, az. - mondtam, fel sem fogtam, hogy Seth áll mellettem.
- Majd még beszélünk! - intett Roger, majd megindult az épület felé. - Ja és kösz.
Biccentettem neki, majd tovább merengtem magamban. Erick is ott hagyott minket így teljesen egyedül maradtam az unokatesómmal. Sóhajtottam egyet.
- Most már essünk túl rajta. -adtam meg magam. Ismertem Seth-et. A kórházban alig bírta magát visszatartani, hogy valóban ne törje el a karom, és addig vadászik egy prédára, míg valakit kórházba nem juttat. Nem akartam, hogy az iskola egyik tanulója legyen az áldozat. Mindig erőszakos gyerek volt.
- Miről beszélsz, Alex? Megmondtam neked, hogy nem foglak bántani. Erre te arra kérsz, hogy bántsalak? Nem tudnálak.
- Inkább én legyek az, mint egy ártatlan az iskolából. - mondtam és már felkészültem a fájdalomra.
-Nem fogok bántani senkit. Már nem az a Seth Richardson vagyok, akit 6 évesen ismertél. Higgy nekem, megváltoztam.
- Az előbbi viselkedésed nem erről árulkodott. - utaltam a kórházi jelenetre.
- Te se szereted azt, ha valaki sérteget, főleg, ha ez a saját unokatestvéred. Csak szerettem volna, hogy tudd, ha sértegetsz, megbánod. - a nyakamba tette a kezét - Inkább induljunk el, mert ha jól tudom ez egy iskola, és nem jó dolog, ha késik az ember.
Megindultunk az épület felé, közben elő kerestem az órarendemet a táskámból, csak, hogy megtudjam milyen órám is lesz. Persze, hogy matek.
- Nem kell annyira sietned, Seth. Ráérünk. - kezdtem lassítani a tempón.
- Ugyan miért? - kivette a kezemből az órarendet, csak, hogy ő is megnézhesse. - Remélem nem azt akarod mondani, hogy erről az óráról lógni szoktál.
- Nem igazán, tudod a matek tanár nem nagyon van oda értem. Ezért erre az órára nem kell bejárnom. - mondtam, bár nem igazán értettem, hogy miért érdekli őt, hogy lógni szoktam e az óráról vagy sem. Teljesen nem olyan, mint amilyen gyerekkorunkban volt.

~~

A fájdalom szét áradt a testemben. Tudtam, hogy nem kellett volna azt mondanom.

- Még egyszer ne merd sértegetni a legjobb barátomat! - állt közvetlenül előttem Seth, kezei ökölbe szorítva, az előbb törte be az orrom. A könnycseppek az arcomon patakokban folytak végig, ahogy megláttam az orromból előbukkanó vörös folyadékot.

- Anya! - szaladtam oda anyuhoz, aki a konyhában volt Jackie nénivel. Anyu pont teát készített, közben nagyban beszélgettek. Amint meglátott engem, azonnal leguggolt elém, és leültetett egy székre.

- A fejedet döntsd előre, kicsim. - mondta, én meg úgy cselekedtem, ahogy mondta. Előre döntöttem a fejem. E közben Jackie néni igen nagyon leszidta Seth -et.

- Nem megmondtam, hogy nem bánthatod a többi gyereket? Azt hittem legalább Alex-szel kivételt teszel. Még is csak az unokatestvéred az ég szerelmére! - kezdett nagyon hangosan kiabálni vele.

- Az ő hibája. Miért mondott rosszat a barátomról? - itt maga mellé mutatott.

- Gondolom azért, mert tudja, hogy a barátod nem valódi. Ezt is megbeszéltük már ezerszer! - Jackie néni nagyon ideges volt. - Ezzel elérted, hogy most rögtön elinduljunk haza.

- Ne menjetek még Jackie! - emelte fel anyu a fejét, miközben az orromba apró vattacsomót tömködött.

-Szerintem nem lenne bölcs dolog, ha tovább maradnánk. Ahogy látom, Alex is fél Seth-től. - nézett rám, ahogy a széken remegtem. Soha nem bántott még engem, ezért egy kicsit meglepett. Mikor meghallottam a nevem felnéztem a nagynénémre, de nem mondtam semmit.