Ha megkérnélek, hogy rajzold le, hogy mit érzel, mit kapnék?
Festékkel, szavakkal vagy tettekkel csinálnád?
Színes lenne vagy egy színű?
Teli? Üres?
Nekem mindegy.
Nekem semmi.
Nincs kedvem ezen agyalni. Hagyj inkább!
Kergesd a hangyákat az udvaron.
Remélem annyira fognak félni tőled, mint amilyen erősek.
Mert én annyira félek.
Tőled. Tőlünk. Tőlük.
Attól.
Annyira!
YOU ARE READING
Tündérhapcik
PoetryMost, 18 évesen azzal kell megküzdenem, hogy a világ lassan a feje tetejére áll. Vagy én magam. Ki tudja? Gondolataim és érzéseim sokféleképpen jönnek a világra, ez itt épp az egyik formájuk. Nem azért írok ide, mert azt a reményt dédelgetem, hogy e...
