Néha szívesen hazudnék magamnak.
Tehát elmondom neked amit gondolok.
Nehéz lesz és zavaros.
Egy másik nyelven fog íródni.
De neked. Csak ez számít.
Egy a lényeg. Egy a fontos.
Az, hogy mikor először ültem veled szembe és ugyan azt a levegőt szívtuk ugyan azon ég alatt, nekem visszafordíthatatlanul, örökre megváltozott az életem.
Belém égtél, mint borzalom a retinába.
Az, hogy akár hányszor sodort el tőlem a sors, valamiért mindig vissza kell jönnöd. Talán, hogy taníts.
Hogy ne legyek olyan, mint a légy, aki a sötét szobában a lámpafényt szabadságnak hiszi.
Az, hogy bármikor fogsz a szemembe nézni, az érzelmeim elkötik a torkom, gyomron vágnak és rázzák alattam a földet. Aztán a föld úgy hullik szét, ahogy remegni kezdett és sós hullámok ringatnak altató alatt.
Az, hogy akár milyen távol leszünk egymástól, akárhol, akárkivel... Bármit is fogsz gondolni, nekem mindig olyan lesz, mintha befőttes üvegbe zárt szentjánosbogarak lennénk.
Lennénk. És csak ez számítana.
BINABASA MO ANG
Tündérhapcik
PoetryMost, 18 évesen azzal kell megküzdenem, hogy a világ lassan a feje tetejére áll. Vagy én magam. Ki tudja? Gondolataim és érzéseim sokféleképpen jönnek a világra, ez itt épp az egyik formájuk. Nem azért írok ide, mert azt a reményt dédelgetem, hogy e...
