Két kerékkel száguldotok a
déli melegben.
A nap tűz, a szíved lángol
felette,
csak a szél lovasai hűthetik le.
Mert ekkor nem érdekel a
politika,
és könnyeid oka a sok
poratka,
mit a szőnyegen fekve szívtál
magadba.
Mert most úgy érzed ő az
igazi.
Kit jó átkarolni.
Kihez jó hozzáragadni a melegben, kivel jó jégkását
inni felesben.
Mert neki még a bicód is
odaadod.
Majd pár nap múlva
tovadobod.
Vagy is mondod ezt te,
miközben ő teszi veled.
Nem is volt ő soha,
az is lehet,
hogy nem vagy te számára
senki.
Csak egy valami.
Kit jó megkaparintani.
Kit jó egy éjszakára átölelni.
Kire megéri két napig várni a
melegben.
De harmadnap már nem
megy el.
Ez lenne az. A biciklis
szerelem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Tündérhapcik
ŞiirMost, 18 évesen azzal kell megküzdenem, hogy a világ lassan a feje tetejére áll. Vagy én magam. Ki tudja? Gondolataim és érzéseim sokféleképpen jönnek a világra, ez itt épp az egyik formájuk. Nem azért írok ide, mert azt a reményt dédelgetem, hogy e...
