Tündérhapcik

Szerette volna

Megint csak ő az.
Megint csak őt nézed.

______________________
Ma leültünk beszélni a padokra.
A padokra, ahol a kapcsolatok születnek.
Hallgattuk, ahogy körülöttünk éltek,
pedig csak füleltek.

Felélesztettem amit eltemettem.
Elmondtam, hogy mi fáj, mi bánt.
Mi áll, mi állt.
Azok közül a dolgok közül, amit felépítettem.

És azt kellett észre vennem, hogy te megint nem rám figyelsz.
Mert te megint csak mondtad és nem tetted.
Mást küldtél magad helyett.

És megint csak ő az.
Megint csak őt nézed.

Őt, ki nem lesz semmi.
Nem, hogy nem lesz, nincs is.
Nem eszek, mer' kövér leszek csitri.

Akiért nem kellett megdolgoznod, hogy odaadja magát neked,
Hanem egyből az ágyba,
"Essünk raja túl, gyere!"

Én meg csak ültem és vártam, hogy legyen valami.
30y vagy Quimby...

Mert én vagyok az,
aki tényleg szeretett volna.
Aki szerette volna,
hogy legyen valami.

Aki őrzi a nyakláncot és a hátba szúrt nyilakat.
Aki minden egyes szónál kifakad.
Már pedig nekem ezek után mi marad?

Nekem is jár a mámor meg a csók.
Legyen az édes vagy sós...
Kiáltsuk egyszerre, hogy "jó"!

Mert jó lett volna, ha hagytad volna.
Mert én vagyok az, aki tényleg szeretett.
Aki szerette volna...