Körberajzollak, mint gyerekként az ujjaim. Egy buborékba teszlek, hogy biztonságban legyél, hogy el legyél téve, mint a befőtt a sufni polcán.
Aztán kipukkasztanám a köréd varázsolt világot, hogy elsírjam neked milyen itt, ahol én vagyok.
Lekvár akarok lenni. Te meg befőtt.
Leszek kupak, te meg üveg.
Csak egy a kár.
Ez a buborék, mindig üres.
STAI LEGGENDO
Tündérhapcik
PoesiaMost, 18 évesen azzal kell megküzdenem, hogy a világ lassan a feje tetejére áll. Vagy én magam. Ki tudja? Gondolataim és érzéseim sokféleképpen jönnek a világra, ez itt épp az egyik formájuk. Nem azért írok ide, mert azt a reményt dédelgetem, hogy e...
