Barátság a tenger közepén

4. Tervek és érzelmek

- Elsőnek jelöljek meg Málta szigetét. Úgy gondoltam, hogy mivel ez egy eléggé nagy sziget így többet leszünk itt. Az utazások 4 naposak és mindegyik helyen 4 napot leszünk, kivéve ugye Máltán, itt 8 napot leszünk.

-És mik a többi helyek?- érdeklődött Beni.

-Azok meglepetések- vont vállat a mellettünk ülő Liam. Az elöttünk álló Harry is helyeselt.

-És valaki folyton vezetni fogja a hajót?- kérdeztem.

-Nem, robot pilóta van- szólt közbe megint Liam. Kezdem furcsálni, hogy miért nem ő tartja a beszédet.

-Na jó én megyek beüzemelni a GPS-t- mondta a végre szóhoz jutott Harry és elindult a lépcsőn felfelé. Benedek követte őt felfelé a lépcsőn, Liam pedig felállt és oda sétált ahol én álltam pár perccel ezelőtt. Én és Lia ülve maradtunk. Láttam, hogy Lia még gyorsan rak fel az instára egy képet, hogy indulunk.

-Hát gyerekek, elindult a nyári kalandunk- mondta boldogan Beni.

.........

A kapitányfülke előtt álltam és néztem a naplementét. Imádom ilyenkor az ég alját. Vagy 10 perce állhattam itt, mikor éreztem, hogy valaki lyukat akar égetni a szemével rajtam. Hátra fordultam és láttam, hogy Harry támaszkodik a kabinnak. Mosolya még mindig az arcán volt.

-Most mi mosolyogsz így?- kérdeztem tőle, mert még mindig engem nézett és mosolygott.

-Bocs, semmit- oda jött mellém a korláthoz és rátámaszkodott. Előre fordultam én is. Felém fordította fejét és arcán megint megjelent a kisfiús mosolya.- Na most már megbékéltél azzal a gondolattal, hogy nem csak 3-an vagytok a hajón?- kérdezte megtörve a hosszú csendet.

-Tudod, végig gondolva nem is lesz olyan rossz, hogy 5-en vagyunk.

-Ennek örülök.

-Amúgy nem is ismerünk titeket, hogyan fogunk pár dolgot megtudni rólatok?- érdeklődtem. -Ha akarod mesélek most magamról pár mondatot- csak aprót bólintottam.- Szóval. Londoni vagyok. Gimibe járok. Szeretek zenélni és énekelni. Kb. ennyi.- hát mit ne mondjak, rövidre fogta.

-Huhh... Ez aztán a bemutatkozás- gúnyolódtam vele. Erre csak azt kaptam válaszként, hogy kiöltötte rám a nyelvét.

-Na jó, most viszont te jössz. Nézzük, hogy te neked milyen frappáns bemutatkozásod van.

-Oké, de ezt hívásnak veszem. Na én apukám révén olasz vagyok, anyukám révén magyar. Úgyszint mint te én is gimibe járok, de olyanba, ahol emelt szinten tanítják a gimnasztikát. Én énekesnek készülök, de ha nem válik be ez, akkor marad a gimnasztika meg az olimpia- szerintem kissé lesokkoltam, mert csak bámult rám kikerekedett szemmel.

-Azta! Ez aztán az életcél.

-Köszi!- mosolyogtam rá. Előre néztem, figyeltem ahogyan a nap megy le a horizonton. Harry még mindig engem figyelt. Gondoltam még mondani akar valamit így visszavezettem tekintettem az arcára. Csak egymást néztük. Mintha megszűnt volna a körülöttünk lévő világ. Harry lenézett a számra, majd vissza nézett a szemembe. Mintha a szemével azt kérdezte volna, hogy megcsókolhat-e. De mire kigondolhattam volna a vállaszt addigra már egyik keze derekamon volt. Közelebb húzott magához és szabad kezével állam alá nyúlt. Majd végül összeforrasztotta puha ajkát az enyémmel.