Barátság a tenger közepén

9. Nehéz reggel

Reggel betakarózva ébredtem egyedül. Ránéztem az órára, ami éppen 10:10-et mutatott. Kikászálódtam a puha takaró öleléséből, majd elővettem pár tiszta ruhát és elmentem fürdeni. Kb. fél óra múlva battyogtam ki a folyosóról és eldőltem a „kanapén”, mert még az üléshez is túl fáradt voltam. A kinn ülő csapat furán nézett rám.
-Te jó ég Roxy! Mi történt? Az éjszaka közepén átment rajtad egy traktor?- kérdezte Beni. Utolsó mondatára Harry lépett ki a folyosó sötétségéből, ugyan olyan ziláltan nézett ki mint ahogy én. Mivel nem volt több hely kénytelen voltam felülni. Harry leült mellém, karját átvette a vállamon és egy apró csókot lehet ajkaimra. Ránéztem a többiekre, már nem láttam arcukon meglepődötséget csak egy megérő mosolyt láttam Lia és Liam arcán.
-Nem az amire gondoltok.- erre nem is gondoltam, hogy ők ezt gondolják.
-Ohh.... tényleg nem? Én már azt hittem este lefeküdtetek és egészen 4-ig csináltátok.- Hazz csak megrázta a fejét én pedig, hogy ne lássák hogy elpirulok Harry nyakába fúrtam az arcom.
-Ha ti mondjátok.- persze, gondoltam, hogy Lia nem fogja szó nélkül hagyni. Fejemet elemeltem Hazz válláról.
-Mit csinálunk ma?- tettem fel a nagy költői kérdést.
-Hát mivel 6 és 7 óra között érünk Máltára, így csak azt a 8 órát kell elütnünk valamivel- mondta Liam, majd a tájat kezde el páztázni.

Remélem tetszett így is, hogy ilyen pitiáner lett, csak sajnos nem jött az ihlet. A kövi résszel majd kárpotollak titeket. Puszi
Love❤