Barátság a tenger közepén

15. Boldogság most, de előtte majdnem halál?

Nem is tettem olyan rosszul, hogy bíztam benne. Talán most láttam elősször ilyen gyönyörű dolgot életemben. Egy partszakaszon voltunk, messze mindentől.
-Milyen?- mormolta a nyakamba.
-Gyönyörű!- válaszoltam és egy gyors csókot nyomtam volna ajkaira, ha magához nem fog szorosan és nem kezdi el bitorolni a számat. A levegőhiány miatt szét kellett válnunk. Homlokunkat egymásnak döntve álltunk egymás előtt.
~~~~
-Hogy szeretnél felmenni a hajóra?- kérdezte Hazz.
-Hmm.. Nézzük! Miből lehet választani?
-Úgy mint a menyasszonyokat szoktak, mintha majomként kapaszkodnál rám vagy saját lábadon- a maásodikon muszály volt nevetnem.
-Legyen az első- mondtam és már fel is vett Harry. Felvitt a hajóra és bevitt a szobámba. Nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé vette az irányt.
-Nem alszol velem?- kérdeztem szomorúan és kezem feléje nyújtottam. Hazz visszafordult, megfogta a kezem, ledöntött az ágyra és fölém kerekedett.
-Már féltem meg sem kérded- mondta majd adott egy csókot ajkamra.- Várj igy jobb lesz!- mondta, majd felvett és átvitt az ő szobájába. Letett az ágyára. Levette a pólóját és lerakta mellém az ágyra. Míg ő az övjével babrált én odamentem a szekrényéhez, kivettem egy hosszú, szürkés feket pólót. Levettem a ruhámat és felvettem az ő pólóját.
-Jó áll neked a pólóm!- odajött hozzám és hátulról átkarolta a derekamat. Megfordultam karjai közt, kezem a nyaka köré fontam. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő tovább akart csókolózni, de gondoltam ha tényleg kellek neki akkor bizonyítson. Kiburkolóztam karjai közül és az ágy felé vettem az irányt. Már majdnem az ágy előtt álltam, de megfogta a csuklóm és visszarántott karjai közé.
-Csak nem gondolod hogy ilyen könnyen elszöksz?- erre a kérdésére kénytelen voltam mosolyogni.
-Ki mondta, hogy elszökni próbálok?- karomat összekulcsoltam a mellkasom előtt.
-Miért akkor mit akartál?- féloldalas mosolyra húzta ajkát, amitől azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. Megszólalni se tudtam annyira elvesztem a szemeiben. Harry ránézett az órára.- Jössz aludni, késő van?- egy apró bólintással jeleztem, hogy igen. Befeküdtünk az ágyba. Harry felé fordultam, aki a plafonon vizsgált valamit. Odabújtam hozzá.
-Mit nézel?- karjával átölelte a derekamat és egy puszit nyomott homlokomra.
-Csak gondolkodtam.
-Még pedig min?
-A kutyámon. Anyumékra bíztam és félek, hogy valami baja lesz- szemeiből féltés tükrőződött.
-Miért félsz? Hisz a szüleid kezében biztos, hogy jó kezekben van- csak megrázta a fejét.
-Én ebben nem vagyok túl bizot. Rám sem figyeltek kiskoromban. Fél éves koromtól 12 éves koromig bébiszitterem volt. Ha kaptam egy jó jegyet az iskolában és elmondtam a szüleimnek csak annyit mondtam, hogy ilyen jegyeket kellene szereznem. Ha pedig rosszat hoztam haza, akkor nem szóltak hozzám egy hétig és csak száraz kenyeret ehettem. De ők akkor is azt mondták mindenkinek, hogy szeretnek. Megesett olyan is, hogy egyik barátjuknak a velem egyidős fia intőt kapott és ezért elzárták egy hónapra mindentől. De úgy értsd a mindentől, hogy egy üres szoba, egy ággyal és napi 4 étkezéssel ami egy kistányérnak a fele. Erre a szüleim azt mondták, hogy velem sosem tennének ilyet, hogy bántanának, hogy nem adnak rendes ételt meg a többi- utolsó mondatára az eddig visszatartott könnycsepp végig gördült arcán. Letöröltem róla és nyomtam egy puszit ajkára. Szórosan hozzá bújtam.
-Sajnálom Hazz. Nem akartam felhozni.
-Semmi baj. Nem te tehetsz arról, hogy a szüleim ilyenek voltak velem. És én mondtam el, nem te kérted- fejemet a vállába fúrtam, nem akartam, hogy lássa az én arcomon is végig gördültek a könnycseppek, mert hogy kisebb koromban az én szüleim is hasonlót csináltak velem.

Halihó! Bocsika a késésért. Nem nagyon tudok mit mondani, de azért is sorry hogy nem lett izgalmas. (Habár félek nem tudom mit is jelent az, hogy izgalmas. Mind1) Remélem tetszik azért és szeretnélek megkérni, hogy csillagozzatok és kommenteljetek, hogy mit szeretnétek a további részekben és hogy mit nem, mert akkor így alakítom. Puszi
Love❤