Barátság a tenger közepén

1. A jó hír

7:20. Helyemen ülök az osztályteremben és várom, hogy jöjjön már meg Lia, mert kaptam egy sms-t amiben ez állt: „Van egy szupi hírem XD lol".

Hála az égnek 5 perc múlva meg is jött.

-Hali!-ölelt meg gyorsan és kotorászni kezdet a táskájába és egy papírt húzott elő- Na kik mennek a Földközi-tengerhez egész nyárra?

-Te és a családod?- kérdeztem cinikusan.

-Ahrgg.. Nem. Ha a szülők beleegyeznek akkor te, én és a Beni.- mondta tök lazán.

-Ez komi? És ki fizeti az egészet?- értetlenkedve néztem rá, hogy hogyan is gondolta ezt az egészet, mert se nekem se a Beninek nincs annyi pénze, hogy fizesse az utat. Kivéve Liának, mert hát mondjuk úgy, hogy nem szegények.

-A szüleim. Sajnálják, hogy tavaly nem engedtek el veletek a Balatonra, így ezzel akarnak mind a hármunktól bocsánatot kérni, csak ezt a lapot kell aláírni a szüleidnek- nyújtott át egy lapot ami telis-tele volt szóval.

-Reggelt csajok!- jött oda Beni.- Mizu van?

-Ennek az őrültnek a szülei nyárra a Földközi-tengerre akarnak minket küldeni bocsánat kérésként.- hirtelen lehadartam mindent és átnyújtottam neki is azt a lapot amit Lia nyomott a kezembe az utóbb.

-Hogy eljöhess csak írattasd alá ezt a papírt a szülőkkel és boldogítani fogunk egész nyáron.- mosolygott a srácra legédibb mosolyával. Szegény Beni nem értett semmi, így kérdőn nézett rám.

-Hiába nézel így rám én se értek többet mint te.

A nap további részében Lia elmesélte hogyha a szüleink beleegyeznek, akkor hárman a nyári szünetet egy 5 személyes hajón tölthetjük. Izgalmasnak hangzik, de annyira nem vagyok oda az ilyen hajós utakhoz, de azt hiszem ki fogom bírni majd.

Hazaérve látom, hogy a szüleim kocsija a garázs előtt áll. Ezt kicsit furcsáltam, mert általában 5 óra körül szoktak hazaérni, de mindegy is.

-Szia édesem!- hallottam meg anyum hangját a konyhából.

-Szia!- köszöntem az ajtófélfának dőlve.- Mizu volt ma?

-Semmi érdekes. A suliban mi volt??

-Ott sem volt sok. Csak a Alinka szülei jöttek azzal, hogy a nyarat töltsük a Földközi-tengeren.

-Jaj. Igen. Engem is megkerestek a szülei. Én jó ötletnek tartom, ha akarod elmehetsz.

-Szeretnék, de attól tartok, hogy a Benit nem engedik el.

-Mért ne engednék el?

-Ismered a szüleit vagy nem?

-Szerintem elengedik- megsimitotta az arcom és kiment a nappaliba. Én megfogtam a cuccom és felmentem a szobámba. Azon gondolkodtam, hogy vajon milyen is lesz ott a tenger közepén. Gondolatmenetemet a telefonom pityegése szakította félbe

Beni: Hali. Képzeld végre megengedték a szüleim, hogy valahova elmehessek veletek.

Én: Szia! Az szupcsi. Bocs, de most nem érek rá, majd holnap talizunk a suliban. Bye

Beni: Ok, semmi. Akk majd holnap. Szia