Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

02. rész

- Szóval akkor mit mondasz? – a konyhában ültem az egyik bárszéken, anyám előttem vágta a zöldségeket, de a kérdésemre megállt, letette a kést, és a kezeimet az övéi közé fogta.

- Szerintem ez egy fantasztikus lehetőség! Kár volna elhalasztani!

- Tényleg? Akkor elmehetek?

- Hogyne, mi megleszünk egyedül is! ... Na de mikor indulsz?

- Az igazgatónő azt mondta, hogy jövő héten indul a gépünk, de minél hamarabb szóljak neki!

- És mikor lesz kész a kaja? Éhen halok!

- Nemsokára kb. 10 perc.

- Jó, addig felmegyek, majd szólj ha kész! – ezzel a lendülettel már trappoltam is fel az emeletre.

Elővettem a telefonomat. Felmentem twitterre, instagramra, majd a facebookra is. Jött egy üzenetem.

Nathalie: Na elmondtad?

Leena: Igen, elég jól fogadta. J

Nathalie: De konkrétan mit mondott?

Leena: Azt, hogy ez egy fantasztikus lehetőség, és kár volna elhalasztani.

Nathalie: NA, látod! Ugyanezt mondtam én is! Úgyhogy irány LA!

Leena: Kár, hogy te nem jöhetsz velem...

Nathalie: E-miatt ne aggódj! Majd dumálunk facebookon, meg facetime-olunk! Mindent meg lehet oldani! Sőt lehet, hogy egyszer ki is megyek hozzád...

Leena: Mi? És ez, hogy jött?

- Kész az ebéd! – hallottam meg anyám hangját.

Leena: Most mennem kell, kész a kaja! Majd még beszélünk!

***

- Egyáltalán milyen idő van ott? Mit vigyek oda?

- Nem tudom! Azt hallottam, hogy ott meleg van szinte mindig!

- Még ilyenkor is? Na jó! Nem mintha itt nem lenne jó idő. Mármint októberhez képest elég jó, de ott melegebb van? – válogattam kétségbeesetten a ruhák között. Az eladónő már biztosan hülyének nézett.

- Nyugi Leena! Lassíts! – fogta meg a kezem és maga felé fordított.

- Minden rendben lesz! Ha meg nem, akkor is megoldjuk! ... Szerintem ne vegyünk most semmit se, majd elmész vásárolni Los Angelesben. És amúgy is holnap indul a géped, és még össze se pakoltál! – Nat lelkesebb volt mint én, végülis nem ő megy el egy teljesen más környezetbe, ahol semmit és senkit nem ismer. Sőt, még teljesen más nyelven is beszélnek.

Na jó! Mondjuk nekem nincs nehéz dolgom az angollal, hiszen anyám kiskorom óta angolul beszél hozzám. Végülis amerikai vagyok, az más, hogy mióta az eszemet tudom Franciaországban élek.

Nathalie kirángatott az boltból, a kijárat felé. Viszont ahogy elhaladtunk egy üzlet előtt, egyből eszembe jutott egy ötlet. Ezt már régebb óta meg akartam valósítani és most itt a tökéletes alkalom. Legalább valami emlékeztetni fog Franciaországra.

- Gyere, ide be kell mennünk! – állítottam meg barátnőmet.

- Most ez komoly? Egy tetováló szalon?

---------------------------------------

Sziasztok! Meghoztam a következőt, viszont ez elég rövidre sikeredett. De mindenféleképpen itt szerettem volna befejezni,  próbáltam még megnyújtani, de ennyire sikerült..

Azért remélem tetszett! ~Emy