Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

34. rész

  Szombat délelőtt van. A szobámban ülök a földön és a szekrényt bámulom. Egyszerűen nem megy ki a fejemből az a doboz. Olyan furcsa érzés kerít hatalmába, amikor közelebb megyek hozzá. Meg akarom tudni, hogy mi ez.

Emily-vel kapcsolatban nem jutottam semmire, akkor legalább ezt, had tudjam meg.

Kivettem a dobozt a szekrény aljáról és felnyitottam. Semmi különös nem volt. Csak a bársonyos anyagot lehetett látni, ami biztonságos helyet adott a medálnak. Bezártam, majd az alját kezdtem vizsgálni. Ott sincs semmi. Az oldalán sincs. Újra kinyitottam. Alaposan megvizsgáltam újra, de szintén semmi. Ezt nem hiszem el! Kell, hogy legyen valami!

Mérgemben elhajítottam a dobozt. Nagy koppanással esett neki a szekrénynek, majd a földre zuhant. De valami furcsa volt ebben a koppanásban.

Gyorsan odamásztam a fadobozhoz és a kezembe vettem. Semmi sérülés nem volt rajta. Viszont a bársony alatt volt valami szokatlan. A doboz alja – legalábbis amit én annak hittem - kicsit meg volt emelkedve.

Remegő kezekkel nyúltam be, és nyitottam fel a titkos rekeszt. Csak legyen ott valami számomra hasznos.

Levettem a tetejét és most elém tárult egy nagyon szűk kis hely. Egy levél volt benne. Elég réginek tűnt. Megfogtam a papírt és kivettem. Szétnyitottam, majd olvasni kezdtem.

„Drága unokám, Leena!

Különleges vagy, ne feledd! Kivételes képességgel rendelkezel, ami egyszerre gyönyörű, de borzasztó is. Ezekre az erőkre rá kell találnod magadban és fel kell szabadítanod. Csak így tud beteljesülni a családi örökség. Rajtad múlik minden. A családunkat csak te tudod megmenteni, édes kis unokám.

A nyaklánc, amit a dobozban találsz Hedera Helix-é. Ő alapította a családunkat, de nem is baj, ha nem tudod ki ő. A lényeget később kell megtudnod, amikor már saját magadban is letisztázod a dolgokat.

Tudom, hogy szűkszavúan fogalmaztam, de meg kell értened valamit. Te vagy a kulcs. Neked kell rájönnöd, egyedül! Igaz, lesznek, akik segítenek neked, és lesznek akik ártani akarnak majd, de a legfontosabb, hogy mindig a szívedre hallgass! Ne számítson más véleménye, csakis azoké, akik fontosak számodra.

Sajnos nekem lejárt az időm, mennem kell. De ne felejtsd szavaimat! Légy jó Leena!"

Ledöbbenve meredtem a levélre és csak egy kérdés járt az eszemben:

Mégis mi történik velem?

Rövid, de tartalmas rész. Ha tetszett komizz vagy vote-olj. ❤️