Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

06. rész

Hirtelen bevillant, hogy nem is mentem vissza beszélni Shawn-nal. Kár, pedig a telefonszámát jó lett volna megtudni.

Mindegy, megszoktam már, hogy minden lehetőséget elhalasztok.

***

Hamarosan megérkeztünk a kollégiumhoz. Bementünk az aulába ahol a kezünkbe nyomtak pár lapot.

- Jól van gyerekek! Töltsétek ki ezekez a lapokat, ha kész, akkor adjátok ide nekem!

Lehuppantam az egyik fotelbe, és kezembe vettem a lapot. Bármibe is akarnak belerángatni, az aláírásom már rákerült a lapra. Szóval lehetne a halálos végrendeletem is, még így sem olvastam el.

Elsőként adtam oda a nyilatkozatot Mrs. Pettersonnak. A többiek pár perc elteltével követtek.

- Rendben, akkor most a szobák! 1, 2 és 3 ágyas szobákban fogtok lakni, úgyhogy kaptok pár percet hogy eldöntsétek, kivel szeretnétek lenni. – körülöttem mindenki összefordult és úgy sutyorogtak.

Fantasztikus! Én nem ismerek senkit innen, így lehetek egyedül! Nem baj, biztosan jót fog tenni egy kis magány. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

***

A telefonom ébresztője pontosan 7:00 órakor jelzett. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom, fogam, majd gyorsan felöltöztem. A hajamat csak egy egyszerű copfba fogtam, megcsináltam a sminkem és az íróasztalhoz sétáltam. Bepakoltam a könyveimet egy táskába.

Az iskolában megkaptuk az órarendet, és egy egyszerűbb térképet is, amivel könnyebben tájékozódhatunk.

Jól van, már csak meg kell találnom az osztályomat...

A térképet próbáltam memorizálni, hiszen nem akartam annyira kívülállónak tűnni – nem akartam a papírral a kezembe mászkálni, és turistásdit játszani - .

10 perc elteltével sikeresen megleltem a termet. Benyitottam. A falak fehérre voltak festve, a padok négy sorban húzódtak, egészen a terem végéig.

Még senki sem volt itt, ezért választottam egy nekem szimpatikus helyet, reménykedve, hogy nincs lefoglalva.

Ahogy ledobtam a táskámat, és leültem a székbe, kinyílt az ajtó. Egy lány jött be rajta.

- Szia! – köszönt kedvesen, miközben elfoglalta a mellettem lévő helyet.

- Szia!

- Gondolom te vagy az egyik cserediák! Hallottam, hogy ma jöttök! Honnan is, Franciaországból? – zúdította rám a mondatokat – Egyébként Emily vagyok!

- Én Leena, és igen! Franciaországból jöttem. Ja, és elég jól tudok angolul, mielőtt még megkérdeznéd. - mosolyogtam rá.

- Uh, az jó! Már attól féltem, hogy nem is érted mit beszélek neked! – nevette el magát.

***

- Gyere el, kérlek! Tök jó lesz! Ígérem! Ha meg nem, akkor hazajövünk! – hitetlenkedve megforgattam a szemem és beleegyeztem Emily bulimeghívásába. Ami konkrétan nem az ő bulija, csak őt is meghívták, de nem akart nélkülem menni, és szerinte ez jó alkalom lesz az ismerkedésre.

Hát persze! Egy csomó részeg ember között, nagyon jól lehet ismerkedni!

- Jól van, akkor ki kell választani a ruhát! Először menjünk hozzád, lehet, hogy találok magamnak is valamit! – mosolygott rám ártatlanul, miközben a szempilláit rebegtette.

- Jó...

- Na, milyen? – kérdeztem mikor kijöttem a fürdőből.

- Wow... Eszméletlenül dögös!

Egy fekete, csipkés koktélruhát választottam, a hajamat csak enyhén begöndörítettem, és sminkből sem vittem túlzásba.

Emily egy kék miniruhát választott - a szekrényemből -.

Felkaptam egy fekete tűsarkút és elindultunk.

- És milyen messze van?

- Nyugi, vár ránk a parkolóban egy haverom! Majd ő elvisz. – húzott maga után Em.

***

A kocsi megállt egy hatalmas ház előtt. Emily kinyitotta az ajtót, és kiszálltunk.

Innen még nagyobbnak tűnt a ház. Egy palota volt.

- És ki a házigazda? – kérdeztem Emily-t mielőtt még bementünk volna.

- Az legyen meglepetés! – mosolygott titokzatosan.

Inkább ráhagytam, nem volt érdemes vele veszekedésbe kezdeni. Azt hiszem ez volt az első dolog, amire rájöttem vele kapcsolatban, pedig még csak 1 napja ismerem.

Beléptünk a házba. Baromi sokan voltak. És még csak az ajtóban álltunk.

- Emily! – jött hozzánk Cameron vidáman, de amikor engem is meglátott azonnal elment a kedve.

Cameron Dallas. Az iskola szépfiúja, mellesleg ő, és a bandája képviselik a menősrácok hírnevet. Kb. a suli összes csaja bukik rá, és a strébereken kívül nem sokan mondhatják el, hogy ne feküdtek volna le vele. Amit ő ki is használ. Egy éjszakás kalandokból jár a másikba.

- Ez meg mégis mit keres itt? – kérdezte rám utalva.

- Neked is szia Cameron! Mondanám, hogy jó látni téged, de az hazugság lenne!

- Akkor tudod, hol az ajtó!

- Hé, nyugi! Bulizni jöttünk! – vágott közbe Emily.

Nos, igen. Nem vagyunk valami jóban Cameronnal. Elég nagy a valószínűsége, hogy azért, mert én nem tűröm a beszólogatásait.

Szó nélkül kikerültem, mit sem törődve, azzal, hogy itt akar-e látni. A pulthoz mentem, ahonnan elvettem egy piros poharat. Gyorsan belekortyoltam, sör.

Azt hittem, Emily utánam jön, de amikor hátrapillantottan, a nyomát sem láttam. Eltűnt. Ezért gondoltam próbálok beolvadni a tömegbe.

Egy ideig ment is, de túlságosan unalmas volt így, egyedül.

Elindultam a tömegben, hátha valahol itt van barátnőm. Nagy nehezen átverekedtem magam a táncolók között, persze közben folyamatosan nézelődtem, hátha meglátom.

Már majdnem kijutottam a tömegből, amikor egy mellkasnak ütköztem.

- Bocs! – kerültem volna ki de megszólalt.

- Leena? – a hangja olyan ismerős volt.

----------------------------------------------------

Sziasztok! Itt a 6. fejezet, ha tetszett komizz és vote-olj. :)  

- Emy