Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

27. rész

10 perc múlva a külvárosban voltunk. Akármerre néztem csak kertes házakat láttam. Hogy őszinte legyek, ez nekem elég szokatlan volt mostanság, ugyanis a koli a belváros közelében volt, ahol pedig 10 emeletes háztömbök körül.

Becky leparkolt egy kellemes hangulatú családi ház előtt. Kipattantam a kocsiból és a csomagtartóhoz szenvedtem magam. Kivettem a bőröndöm, és még két táskát próbáltam egyensúlyozni a vállamon.

- Várj egy kicsit. Mindjárt szólok a fiúknak, hogy segítsenek. –azzal elrohant a házhoz. Még hallottam, ahogy egy nevet ordibál: Aaron. De az nem lehet! Biztos csak egy véletlen egybeesés. Aztán megláttam egy sötét hajzuhatagot. Felém tartottak, de ő még nem vett észre engem. A cipőjét bámulta és valamit magyarázott Becky-nek.

Mikor közelebb értek, Aaron rám nézett és elképedt.

- Na, gyerünk! Ne csak állj ott, fogj meg egy dobozt és segíts! – szólt Becky. Nem szóltunk semmit, jobbnak láttam minél hamarabb eltűnni innen.

Persze, hogy egy olyan fiúval leszek összezárva több hónapra, aki Cameron „bandájából" van.

Aaron morogva vette fel az egyik dobozt és indult el a lakásba. Úgy tűnik ő sem kedvel annyira. Helyes! Nem lenne túl szerencsés helyzet, ha ő mindenáron barátkozni akarna.

Becky megmutatta a szobámat. Semmi különös nem volt benne, fehér falak fehér bútorokkal. Néhány színes dísztárgy tette különlegesebbé. Nem volt annyira tágas, de kicsinek semmi esetre sem mondtam volna.

Pár óra múlva fáradtan dőltem le az ágyamba. Végeztem a kipakolással. Úgy döntöttem elmegyek lefürödni. Amúgy is későre járt már, így utána már aludhatok is.

Magamhoz vettem a pizsamám és egy tiszta fehérneműt. A fürdőszoba keresésére indultam.

Az folyosó végén jártam, amikor egy enyhe szorítást éreztem meg a kezemen. Valaki berántott egy másik szobába, majd a falnak nyomott.

- Mi a faszt csinálsz itt? – kérdezte dühösen Aaron.

- Itt lakok?! – kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Élvezem az ilyen helyzeteket. Mármint nem, amikor falhoz vagyok préselődve, hanem, amikor én veszem át a vezetést egy „szócsatában". – Amúgy is, mit képzelsz magadról? Hagy már menni! – próbáltam kiszabadulni a karjai közül.

- Menj el innen!

- Azon vagyok!

- Nem, menj el a házból és ne is gyere vissza!

- Hát, bármennyire is ezt szeretném én is, de sajnos ez most nem fog összejönni. Az anyám a tiéddel ledumálta, hogy év végéig itt fogok lakni... úgyhogy még egy ideig el kell viselned. – mosolyodtam el megint gúnyosan. – És most... ha megengednéd – emeltem meg a karját, már sikeresen – mennék zuhanyozni! – libbentem ki az ajtón.

Hát, megjöttem a kövivel! Tudom, hogy hétvégére ígértem, de remélem nem haragszotok, hogy ma hoztam (XD). Egyébként most jóval rövidebb a szokásosnál, de így alakult... nem nagyon volt ihletem a végére.

Azért ha tetszett komizz és csillagozz ;)