Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

32. rész

                  

Iszonyatosan hasogató fájdalomra ébredtem. A fejemben. Nagy nehezen össze szedtem magam és kicsit feljebb ültem a pihe-puha ágyikómban. Viszont ekkor tudatosult bennem, hogy rohadtul nem otthon vagyok. Gyorsan lenéztem magamra. A vékony takaró csak éppen hogy nem csúszott le fedetlen mellemről. Meztelenül voltam egy idegen házban. Remek. A legjobb, hogy semmire sem emlékszem. Hogy egyáltalán hogy kerültem el a bárból, vagy hogy mi történt este.

Hirtelen oldalra kaptam a fejem. Egy férfi test feküdt nekem hátra, de lehet hogy megérezte a pillantásomat, mert felém fordult, Aztán megláttam az arcát. Ashton.

Elképedve bámultam magam elé. Az nem lehet, hogy lefeküdtem Ashtonnal. A picsába! Ezennel megfogadom, hogy soha többet nem nyúlok alkoholhoz! Nem elég az iszonyatos fejfájás, de még nem is emlékszek semmire. A pia kurva szar! 

Gyorsan kiszálltam az ágyból és a takarót magam köré csavartam, majd a ruháim kutatására indultam.

Arra emlékszem, hogy Ashton is ott volt a bulin. A korlátnak támaszkodva bámult, de utána eltűnt. Akkor hogy kerülök az ő házában, az ő ágyába?

Visszanéztem Ash-re. Még békésen aludt. A folyosó végén megpillantottam a fürdőt. Gyorsan megcéloztam, azzal a szándékkal, hogy kicsit rendbe teszem magam. De amit ott láttam...

A tükör elé beálltam és csak akkor vettem észre a nyakamon éktelenkedő hatalmas lilás foltot. Egy kicsit megdöntöttem a fejem, mire fájdalom nyilalt a „sebbe". Gondolom, hogy meghúzódott a bőröm. Az ujjaimmal nagyon lassan közelítettem felé, majd óvatosan megérintettem. Fájt. Kurvára fájt, és még csúnya is volt. 

Visszafordultam a bár felé, hogy kérjek még egyet. Ekkor azonban kezeket éreztem meg a derekamon, majd egy meleg leheletet a nyakamon.

- Meghívlak egy körre! – dörmögte a nyakamba az illető. Csak intett valamit a pultosnak, majd az nekiállt az újabb italok készítésének.

Gyorsan megfordultam a székben, hogy lássam a férfi arcát is.

Szőke tincsei össze-vissza álltak a feje tetején. Éles arccsontjai megfeszültek és virítóan kék szemei engem pásztáztak. Nem mondtam volna többnek 20-nál, de mégis itt volt. Szóval egyértelműen többnek kellett lennie 21-nél. Bár olyan alapon, ahogy én, simán bejöhetett ő is, anélkül, hogy nagykorú lenne.

Ajkai hirtelen az enyémekre tapadtak, majd erőszakosan kezdett csókolni. Sajnos a meglepettségtől nyitva maradt a szám, így nyelve könnyen utat tudott törni magának. Próbáltam a mellkasánál fogva eltolni magamtól, de sokkal erősebb volt nálam. Aztán eltávolodott tőlem, de nem sok ideig. Áttért a nyakamra.

- Ne, ne csináld! Kérlek, hagyj békén! – könyörögtem, miközben folyamatosan próbáltam a szorításából kibújni. A furcsa csak az volt, hogy ezt a jelenetet senki nem vette észre körülöttünk. Legalábbis nem foglalkoztak vele. – Kérlek! – éreztem, ahogy szememből lefolyik egy könnycsepp.

- Nyugi bébi, élvezni fogod! – ezzel lerántott a székből és a hátsó kijárat felé kezdett húzni.    

A hirtelen jött emlékeket nem tudtam feldolgozni. Sorra potyogtak a könnyeim. Ki tudja mit művelt velem az az állat?!

Megráztam a fejem, nem akartam arra a mocsokra gondolni. Talán jobb lett volna, ha nem is emlékszek semmire. A boldog tudatlanság.

Gyorsan megmostam az arcom, majd az elkenődött sminkemet próbáltam valamennyire rendbe tenni. Persze ez nehéz volt sminklemosó nélkül.