Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

16. rész

                  

Valaki magához szorított, és egy fal mögé rángatott. Próbáltam sikítani, rugdostam is az illetőt, de úgy tűnt meg sem kottyan neki.

- Maradj már nyugton! – suttogta egy mély, férfias hang a fülembe.

Lehelete melege megcsapta az arcom, de szinte azonnal átváltotta a hideg.

Jobbnak láttam csendben maradni, és lenyugodni. Talán így több esélyem van túlélni. És amúgy sem tehettem volna semmit, hiszen a férfi sokkal erősebb volt nálam.

Szorítása enyhült, de így sem engedett el, és a kezét is a számon tartotta.

Lépteket hallottam. Az idegen elment mellettünk, mégsem láttam. Valószínűleg behúzott valami eldugott helyre a másik idegen.

Mikor már egyáltalán nem hallottam a lépteket, éreztem, hogy enyhül a szorítása, végül teljesen elengedett.

Gyorsan szembefordultam vele.

Bár sötét volt, mégis kivettem sötét színű haját és barna szemeit. Nálam vagy másfél fejjel magasabb volt.   

- Mégis mi a frászt csinálsz itt, ilyenkor egyedül? – kezdte számonkérően.

- Ó, ezt én is kérdezhetném!

- Épp megmentettelek, szóval nem gondolnám, hogy így kéne velem beszélned!

- Mi az, hogy megmentettél? Mégis miért kellett volna engem megmenteni? Nem úgy tűnt, mintha annyira bajban lettem volna! – emeltem meg a hangom.

- Igen, azért mert még időben odaértem!

- Jaj, hogy oda ne rohanjak! Most akkor hősként kéne rád tekintenem? Vagy boruljak le eléd és csókoljak kezet neked?

- Ó, ha már úgy is „leborulnál", akkor mást is csinálhatnál, mint kezet csókolni! – mosolyodott el kajánul.

- Barom! – ütöttem meg a táskámmal és fordultam volna meg, hogy elmenjek, amikor megéreztem a csuklómon a kezét. Mégis mit gondol ez magáról?

- Mégis mit akarsz tőlem? Hm? Megerőszakolni?

- Ha azt akartam volna, már rég nem ruhában lennénk! És azt nem nevezném erőszaknak!...- még mindig perverzen mosolygott, majd az a mosoly szépen lassan eltűnt az arcáról. Folytatta – Nem mehetsz egyedül!

- Ja, persze! Mert, majd pont te fogsz engem kísérgetni! – röhögtem el magam.

- Nos, nem látok nagyon rajtam kívül senki mást!

- Pont ez az! Nincs itt senki! Nem kell engem kísérgetni! ... Egyáltalán miért akarsz engem elkísérni? Még a nevedet sem tudom!

- Ashton vagyok. És ez... ez bonyolult. Nem mondhatom el!

- Oké, de így elég nehéz lesz megérteni, hogy miért akarsz ennyire elkísérni! ... Honnan tudjam, hogy nem e vagy egy perverz, aki csak ki akarja figyelni, hogy hol lakok, és utána elrabolni? – teszem fel neki a kérdést.

- Édesem, már mondtam! Ha bármi ilyesmi lenne a célom, már rég megtettem volna!

- Ne hívj így!.... És jó, legyen! Bár nem értem miért akarod ezt ennyire, de úgy sem mondanád el, úgyhogy erre kell menni. – adtam be a derekam, majd az egyik utcára mutattam.

Csendben elindultunk. Egyikőnk se szólt a másikhoz, és próbáltam a távolságot is tartani, de amikor én messzebb mentem tőle, ő mindig visszajött mellém.

Fogalmam sincs mit akar, de még mindig jobb , mint hogy egyedül kelljen sétálnom.

Nem volt kínos csend közöttünk, mégis úgy gondolta ezt meg kell törnie, ugyanis el kezdett beszélni. Először fel sem fogtam, hogy nekem intézi a szavait, annyira bele voltam merülve a gondolataimban, de amikor hosszasan nézett rám, rájöttem, hogy biztos kérdezett valamit.

Viszont, hogy tudnék válaszolni rá, ha a kérdést sem hallottam?

- Öhm... igen-igen, persze!

- Te figyeltél egyáltalán rám? – csak bambán néztem rá, amiből levágta mit is akarok mondani – Azt kérdeztem, hogy te honnan jöttél?! Hallani lehet a hangodban, némi akcentust...

- Igen, én Franciaországból...

- Szóval francia vagy?

- Nem, ezt így nem igazán mondanám! Az anyám és az apám is amerikaiak voltak, és itt is születtem, de nagyon kicsi voltam, amikor valamiért Franciaországba költöztünk. És ott is éltem ezidáig.  – miért mondom el ezeket egy vadidegennek?

- Oh, értem. És most miért is vagy itt?

- Cserediák program. Hány éves vagy?

- Ó, így a közepébe vágni?... 19.

Újabb néma csönd.

- Egyébként nem kellett volna idejönnöd... talán ott biztonságosabb lenne!

- Már meg se kérdezem miért. Úgy sem mondod el! ... Vagy várj! Most ezzel arra akarsz célozni, hogy épp megölni készülsz?

- Dehogy! ... Mert nem én foglak...

Halihó Emberek!

Írós kedvemben voltam ezért hamarabb tudtam hozni a kövi részt!

Remélem tetszett, ha igen komizz vagy vote-olj. :)

2016.04.15.