Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

31. rész

Szombat van. Már egy hete visszamentem az iskolába, ahol nagy meglepetésemre eddig egyik tanár sem íratott vagy feleltetett meg. Persze hirtelen az összes diáknak fontos lettem és egyben a barátja is, ugyanis nem volt egy szabad percem sem, hogy ne jött volna valaki kérdezgetni, hogy mi történt meg ilyenek. Jellemző, állszent viselkedés. Azt hiszem, hogy itt, Amerikában ez teljesen természetes.

Szóval szombat délután van. Egyedül punnyadok a szobámban, mert Emily valami sráccal randizik. Ha jól emlékszem még Cameron buliján találkoztak. Nem hittem volna, hogy ez komoly is lehet. Bár kicsit elkésett a srác, de jobb későn, mint soha.

Cameron. Mióta visszamentem a suliba, és a pizzás eset óta nem is láttam. Nem jött suliba, még csak Aaronhoz sem. Furcsa. Bármennyire is nehéz bevallanom, talán hiányzott egy kicsit. Egy iciri-picirit. Nem, ez nagyon nem jó! Én nem vonzódhatok hozzá. Ő egy bunkó, beképzelt alak, aki minden szembe jövő csajt megdönt.

Kinéztem az ablakon, lassan kezdett besötétedni. Eszembe jutottak a régi emlékek. Hogy akkoriban mennyit buliztam. Minden szombat este elmentem itthonról, néha csak a haverokkal „iszogatni", néha pedig egy-egy szórakozóhelyre. És hiányzott. Mármint nem azt mondom, hogy függő voltam, vagy alkoholista, de a hétnek a végén csak jól éreztem magam. Persze mértékkel! És ez az egész hangulat, az érzés hiányzott. Itt próbáltam jókislányos lenni, de azt hiszem belém ivódott a rossz. Ha egyáltalán lehet ezt így mondani.

Elhatároztam magam. Ma keresek valami jó diszkót, vagy csak egy bárt és végre kirúgok a hámból.

A szekrényhez mentem. Találtam egy rózsaszín, flitteres ruhát, mély dekoltázzsal. A másik ruha, ami még szintén szóba jöhetett, az egy fekete, nagyon mélyen dekoltált koktélruha. Felpróbáltam mindkettőt. A rózsaszín alig takart valamit a fenekemből, de iszonyat dögös volt. Míg a másik kicsit lazább volt, de így is szexi. Nem tudtam választani.

Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, és honnan szereztem elég bátorságot, de fogtam magam és a két ruhát, és egy szál fehérneműben átmentem Aaronhoz. Persze utólag visszagondolva nagy hülyeség volt, de akkor, valahogy nem gondolkodtam reálisan.

Szóval magam elé tartottam a két ruhadarabot és benyitottam Aaron szobájába. Én persze naivan azt hittem, hogy egyedül van. De nagyon nem. Sőt, most már nem kell Cameron miatt „aggódnom". Látom él és virul. És jelenleg velem szemben ül az ágyon, és kajánul vigyorog rám. Aaron csak zavarodottan néz rám. Kissé zavarba jöttem, hiszen két fiú előtt állok egy szál fehérneműben. De végülis ez olyan mintha csak a strandon látnának bikiniben, nem?

Szóval magabiztosan elmosolyodtam és nem foglalkoztam a két fiú tekintetével, hanem belekezdtem a mondandómban.

- A pink vagy a fekete? – tartottam fel az említett darabokat – Egyébként így még jobb is, hogy nem vagy egyedül Aaron! Az az igazság, hogy nem tudtom eldönteni, hogy melyik a jobb, ezért szükségem van a véleményetekre. A fekete vagy a pink?

- Fekete. – szólalt meg hamarabb Cam, miközben még mindig kajánul vigyorgott – De jobb lennél ruha nélkül! – kacsintott. Mi ütött Cameronba? Eddig nem viselkedett így. Sőt, sehogy sem viselkedett. Általában csak átnézett rajtam, vagy pedig bunkó volt. Most pedig ajánlatokat tesz?!

Nem foglalkoztam az utóbbi megjegyzésével, hanem Aaron felé fordultam.

- Aaron? Szerinted?

- Hova mész?

- Aaron. Mi közöd van, ahhoz, hogy én hová megyek? Várj, segítek. Semmi! Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, de ha nem hát nem! Akkor legyen a pink! – miközben az utolsó mondatot kimondtam, Cam-re sandítottam. Mintha kicsit csalódott lett volna, de próbálta titkolni. Viszont előlem senki sem titkolhat semmit.

Visszamentem a szobámba és felvettem magamra a fekete ruhát. Azt nem mondtam, hogy én mindig igazat mondok, csak látni akartam Cameron fejét, amikor a pinket választom. És a fekete talán jobban is nézett ki.

Gyorsan megcsináltam egy enyhe füstös sminket és a hajamat is.

A szekrényemben volt egy doboz, ami még a Franciaországi dolgokat rejti. Gyorsan kikerestem egy személyit. Még a rosszkislányos korszakomból van ez, hamis személyigazolvány, hogy beengedjenek a legmenőbb bulikba is. Azon elvileg már nagykorú vagyok.

Halkan leosontam a lépcsőn a konyhába. A kezemben ott lógott a fekete magassarkú cipőm. Találtam egy vörösbort, amit kis szerencsétlenkedés után kibontottam, majd belekortyoltam.

Az ajtót nagyon halkan nyitottam ki, majd csuktam be. A kapu előtt felvettem a cipőm és még egyet belekortyoltam a borba. Már kellően sötét volt, ahhoz, hogy ne lássanak meg a zsaruk, hogy közterületen iszok. Akkor ráadásul még az igazi személyimet sem tudom megmutatni, és mivel „nagykorú vagyok", ezért simán lecsukhatnak.

A sötét utcákon mentem végig, keresve egy jó bulihelyet, de sajnos eddig sikertelenül jártam. Az üvegből az utolsó csepp is elfogyott. Mérgesen hajítottam el. Mi ez a hely, hogy még egy nyamvadt kocsma sincs a közelben?

Aztán meghallottam a hangosan dübörgő zenét, majd a színesen villódzó fényeket. Lépteimet gyorsabbra fogtam és már ott is voltam a tömegnél.

Kb. 20 perc sorban állás után én következtem. A body guard elmosolyodott mikor észrevett és gúnyosan nézett rám.

- Ide kislányok nem jöhetnek be! Gondolom még nem múltál el 21, úgyhogy menj csak haza apucihoz és anyucihoz a házi feladatot csinálni! Na, gyerünk. Mire vársz kislány? – én csak elmosolyodtam és a kezébe nyomtam a hamis személyit. Én márpedig akkor is bemegyek oda! Döbbenten nézett rám, majd újra a kártyára, de egy sóhaj után elállt az útból, a kezembe nyomta a személyit és végül elmotyogott egy „Jó szórakozást".

Az épületben már javában folyt az élet. Éreztem, ahogy a bor már hatni kezd bennem, és ez sokkal jobban felerősítette a fülemben bömbölő zenét.

Körbenéztem a helységben egy bárpultot keresve. A helyet betöltötte az izzadság és alkohol szagának keveréke. Szörnyű volt, de jelen pillanatban csak inni akartam.

Átverekedtem néhány túlságosan kivágott ruhájú ribanc között, akik csak azért jönnek ide, hogy valaki fizesse az italukat, majd megdugathassák magukat. Kaptam szép kis beszólásokat, mint például „Húzz innen tehén", vagy csak szimplán én voltam a ribanc.

Sikeresen találtam egy szabad helyet, majd leintettem a pultost.

- Egy vodka narancsot! – próbáltam túlkiabálni a hangos tömeget. A srác csak bólintott egyet, majd nekiállt az italomnak. Pár perc múlva lerakta elém, én pedig a kezébe nyomtam a pénzt.

Az italt a kezembe vettem és körülnéztem, hátha látok valami helyes pasit.

A tekintetem azonban megakadt egy barna szempárban, aki engem bámult, egy korlátnak támaszkodva. Pimaszul elmosolyodott, majd eltűnt a tömegben.

Nem, nem Cameron volt az.

Vájunk! Egyáltalán miért gondolok én folyton Cameronra? Ha meglátok egy barna szemet egyből ő jut eszembe.

Az italom maradékát gyorsan lehúztam, nem akartam Camre gondolni, és jelen pillanatban a leggyorsabban csak így tudok megszabadulni tőle.

Ashton előbbi helyére pillantottam, hátha még mindig ott lesz. De nem volt már senki.

________________

Huh. Eddigi leghosszabb rész, 1082 szavas...

Ha tetszett ne felejts el nyomot hagyni magad után ;)