Changes

1. rész - Kezdetek

Lassú léptekkel indulok el London utcáin a kirakatok előtt, bámulva a sok próbababát, amiken megannyi divatruha van kiaggatva. Tűsarkú, lapos cipő, tornacipő. Csipkés-fodros ruha, estélyi ruhák vagy éppen hétköznapi viseletek. Kabátok.. kiegészítők.. táskák.. Mindezek méregdrága áron. Mélyet sóhajtok és tovább megyek a nem rég esővel eláztatott járdán. Összébb húzom magamon kabátom és bemegyek abba a boltba, ahol utolsó reményemet látom. Illedelmesen köszönök a pénztárosnak amely jelen pillanat a "Szevasz te buzi" kifejezés volt. Lekezelek a sráccal, mire vigyorogva kérdezgetni kezd.

- Mely szerencse ez, hogy erre látlak? - nevet fel halkan, ugyanis tényleg nagyon ritkán járok ékszerboltokban. Ráteszi a dobozra a masnis tetőt, majd becsúsztatja az üveglap alá. Elővesz egy újabb dobozt majd elkezdi rákötni a masnit.

- Igen még él ez a szerencse... Avery-nek keresek egy megfelelő ajándékot - odalépek a fülbevalókkal felpakolt állványhoz, majd pörgetni kezdem, de nem találok semmi Avery-hez illőt. Továbbmegyek a karpereceken, a nyakláncokon, de semmi különleges nem ragadja meg a figyelmem. Elhúzom a számat és Dylan-ra meredek.

- Avery... miért olyan ismerős a neve? - dörzsöli meg borostás állát, ízlelgetve a nevet. Felhúzom egyik szemöldököm és úgy meredek az előttem álló fiúra - Hülyéskedek na! Aranyos lány.. - rakja el ismét a megkötött dobozt Dylan aztán elővesz egy teljesen becsomagolt fekete bársonnyal beborított kis dobozt. - Most ezzel remélem, hogy az életed mentem meg. Nem szabadna ilyet csinálnom, sőt valószínű hogy ki is rúgnak majd emiatt, de ne legyél búval baszott, szóval vigyed a csajszinak utána pedig húzd meg! - kacsint ismét Dylan, majd a zacskóba helyezett dobozkát a kezembe nyomja. Ismét felvont szemöldökkel mérem végig a fiút. Ki tudja mi van a dobozban... lehet rivotril.

Kiemelem a dobozt a táskából és leemelem a tetejét.- Csinos kis darab ugye? Nem is drága... egy pénzeszsák foglalta le hetekkel ezelőtt, de nem jött érte, szóval... most miért ne? - von vállat egyszerűen barátom. Értem én, hogy most nincs itt baj, de mi van ha jön a pasas és követeli? Be is perelheti az üzletet. És ki szív? Dylan...

- Nem is tudom,, Nem..

- Pofád lapos nyuszika! Na lökjed a pénzt odaadom 90%-al aztán meg húzd meg a csajt! - bök a táskára majd észrevétlenül leszedi az árat a dobozról.

- Nem vagyok te Dylan - rázom meg hitetlenkedve a fejem aztán felnevetek.

- Na látod... Ez itt a baj drága kis Felix. Ha olyan lenne mindenki mint én, nem nyavalyognának az emberek, hogy nincs tennivaló. Sokkal jobb világ lenne - rajzol egy képzeletbeli sávot maga elé és beszél tovább, hogy mi lenne ha.. Jó srác ez a Dylan, csak félek, hogy nem lesz tartós kapcsolata. Hatalmas nőcsábász volt már a gimiben is.. Ahogy egyre több lány nyalta fel utána a padlót, ez csak fokozódott. Aztán amikor a szülei bálokba jártak, este övé volt a ház és gondolhatjátok..

- Csak szeretnéd.. Jó ez így ahogy van. Na de mennyi lenne? - veszem elő pénztárcám és számolni kezdek.

- Hidd el.. jobb ha nem tudod.. na tessék ennyi elég lesz, köszönjük a vásárlást, puszilom a csajszit! - veszi el a pénzt a tárcámból Dylan, aztán beledobja a zacskóba a dobozt.. ismét, végül beledugja a kabátom zsebébe. - Egyébként.. Mivel úgy is kirúgnak innen keresni kellesz egy jó állást. Tehát. Ezt azért mondom neked is, hogy kötelező átgondolnod a munkaajánlatot.

- És ez a munkaajánlat az az hogy...?

- Egy bárban pultos. Mivel tudom hogy kirúgnak, így meg kell beszélnem Finnick-kel hogy alkalmazzon huzamosabb időre a nép szórakoztatásában.. Imádnak engem, imádom őket, tehát igen... De mivel alkalmazottat keresnek a pult mögé, és mivel isteni koktélokat csinálsz, már szóltam is Finnick-nek, hogy van egy fiatal szexi ismerősöm aki vállalná a melót. - húzza ki magát büszkén, mintha azzal az érvvel állt volna elő, hogy menhelyre adott hatalmas összeget és most benne van az újságban. Tudtam, hogy Dylanegy sztriptízbárban dolgozik, vagy tudja a fene hol, de abba még nem gondoltam bele, hogy egyszer én is bekerülök majd oda, vagy akármilyen éjszakai bárba.

- De ezt mikor.. Baszd meg.. Muszáj volt a hátam mögött szervezkedned? - emelem fel egy kicsit a hangom, majd mély levegővétellel próbálom magam megnyugtatni.

- Tetszeni fog nyugi! Én is imádom - vigyorog rám biztatón Dylan.

- De mondtam, hogy én nem te vagyok! Dylan... kérlek..

- Sajnálom nyuszikám.. Pénteken mész próbamelóra. Ha megfelelsz jövőhéttől, dolgozhatsz.. normális munkaidőben. - kacsint ismét egyet én meg úgy érzem, hogy most legszívesebben egy kést állítanék két szeme közé.

- Rohadj meg... Akkor pénteken? - sóhajtok és megadom magam. Ha már egyszer ilyen kiselőadást tartott rólam.. Meg hát hátha nem lesz olyan vészes..

- Érted megyek 6-ra - veregeti meg vállamat, aztán elővesz egy újabb dobozt és kötögetni kezdi. Forgatok egyet a szememen, majd megragadom a kilincset és kilépek az utcára. Végignézek az esernyővel járkáló embereken, aztán pedig elindulok. Az eső nem kíméli meg ruhámat sem, egyre jobban áztatja a szürke betont. A kövér esőcseppek csillogva érnek földet, cipőmet eláztatva. Beletúrok vizes tincseim közé, végül befordulok a sarki kávézóba. Keresek egy szabad helyet, rendelek egy kávét amit lassan elkortyolgatok és várom, hogy csillapodjon az eső hevessége. Elfogyasztom a kávét, aztán fizetek de még mindig szakad odakint. Előveszem a nyakláncot és jobban megvizsgálom. Egy szív alakú fonott medál aranyból, melyben fehér kis kövek vannak berakva. Avery ízlése. Tökéletes..

Hellóka :) remélem tetszett az 1 rész :) köszi hogy elolvastad :) nem sokára jön a következő :D