Changes

9. rész - Az a bizonyos "vacsora"

[Jelenben]

Nagy nehezen kirángatom magam az ágyból.. Ránézek az órára, ami 15:05-öt mutat pontosan. Elgondolkodok. Te jó Isten! Most esik le, hogy 6-ra hívtam át Patrick-ot... Hamar bevetem az ágyat, majd eltűnök a fehér fürdőszoba ajtó mögött. Villámgyorsan lezuhanyzok, és majdnem hanyatt esek amint kiszállok.. Ruhák közül a kedvenc fekete Antony Morato nadrágomat, és egy sötét kék Hugo Boss inget választottam ki, majd gyorsan magamra kapkodtam. Próbálok előregondolkozni, hogy mit is csináljunk.. Végképp nem tudom, így inkább megkérdezem Patrick-tól.. Hát ha ő jobban tudja.

Én: Szia. Lenne egy kérdésem... Mit csináljunk vacsira? 

Patrick: Hello. Öhm.. legyen.. párolt zöldség, csirkemell.. 

Én: uu desszertnek meg fagyii *-* 

Patrick: Éhes vagyok... mikor lesz még 6 óra?

Én: Huuh.. egyél egy kicsit. 6ra jössz át, hogy csináljunk vacsorát. Szóval 7 - fél8-ra lesz vacsora. 

Patrick: Whaaa... oké.. na megyek enni.. 6-ra ott vagyok. Addig szio.

Én: Rendben. Szia. 

Sms-ezés közben lebukdácsolok a lépcsőn, le a konyhába, majd előkészítem a cuccokat... Szerencsére van minden hozzávaló.. Vagyis azt hiszem.. Leugrok a pincébe, hozni egy jó évjáratos bort.. Amint mindez megvan, még fújok magamra egy kis parfümöt, dezodort, majd várom, hogy megérkezzen. A szemem az órán cikázik... minden másodpercben az óra mutatóját csekkolom... 6 órakor, pontosan, megszólal a csengő. " másodperc alatt az ajtónál termek, és már nyitom is. 

- Uhm... Csá! - húzza száját Patrick egy féloldalas mosolyra, majd lekezelünk egymással. 

- Hali! Gyere erre! - lehúzza cipőjét, majd beljebb lép, és megcélozzuk a konyhát. 

- És legalább értesz valamit a főzéshez? - rakja le fekete dzsekijét. 

- Öhm... valamennyire.. de nem vagyok az a pro.. Huh.. kicsit összeöltöztünk. - lepődök meg. Rajta egy sötét kék Antony Morato nadrág, és egy világos lila Hugo Boss ing volt.. 

- Wow. Ennyire azért még nem ismertük ki egymást. - nevet.

- Vagy csak egy a stílusunk. Na de irány a konyha. - kacsintok, majd elindulok a helység felé. Közben a kezébe nyomok egy férfias fekete kötényt, majd én is felveszem a sajátom (sötét kék). 

- Rendben akkor. Kezdjük a párolt zöldséggel. Vágd fel azokat kis kockákra, majd felrakjuk főni, félig megfő, aztán pedig áll majd egy kicsit a gőzben. Addig én csinálom a húst. - kapom az utasításokat, amiket próbálok követni. Megmosom a zöldségeket, majd előveszem a vágódeszkát, ráhelyezem azokat, majd elkezdem kis kockákra vágni, és belerakni egy tálba.... Az utolsó sárgarépát vágom amikor a szokásos ügyetlenségemmel megvágom a a mutató ujjam oldalt. Felszisszenek. 

- Minden oké? - lép mellém Patrick. 

- Csak megvágtam a kezem. Semmi extra. - próbálom eltakarni a sebet. 

- Hadd lássam. - nyúl a kezem után - Huh ezt jól elvágtad. Öblítsd le, addig hozok sebtapaszt. Hol találom? 

- A díszpoharas szekrény második fiókjában. - mondom, majd leöblítem a vágást, amiből folyik a vér. Alig telik el 10 másodperc, már ott is van a sebtapasszal. Ráragasztja, majd előveszi a tárcáját. Kivesz belőle egy kis tasakot, amit felbont.

- Add az ujjad. Tudom kicsit fura, de mindig ezt húztam az ujjamra amikor elvágtam. Kismilliószor megtörtént már. - húzza rá a gumit az ujjamra. Kicsit érdekes volt, hogy a tárcájában tartja és csak így volt nála...

- Öhm.. Kö-köszi. - mosolygok, és érzem, hogy az arcom vörösödik... 

- Nincs mit - kacsint - Na de, befejezem, te aggid vegyél elő egy edényt, amiben megfőzhetjük. Uh közben a csirke is sül, úgyhogy vigyázz a gáznál. 

- Rendben. 

A percek csak telnek, az étel pedig kész egy-kettőre. Patrick otthonosan mozog a konyhában, nagyon jól feltalálja magát. Jó nézni. Megkéri, hogy segítsek neki tálalni. Megterítünk, és már ülünk is lefelé az asztalhoz. Ragaszkodik hozzá, hogy hadd szolgálja fel ő az ételt.. Majd én meg kiviszem és mosogatok akkor... Abban úgy is jó vagyok...

A hús valami isteni lett. Közben kortyolgatunk a borból is. Jó társaság Patrick. Most tudunk igazán beszélgetni. Befejezzük a vacsorázást. Elpakolunk mindent, majd elhelyezkedünk a nappaliban a kanapén, és folytatjuk tovább a társalgást..Bár azt az egy dolgot akarom elkerülni, hogy felhozódjon a bulis téma, de nem nagyon sikerül elkerülnöm.

- Amúgy.. Emlékszel arra a bulira? - na.. témánál vagyunk.. 

- Ühm.. Nem nagyon.. A felelsz vagy merszezés után képszakadás... Miért? Mondtam akkor valami hülyeséget? 

- Öhm.. Nem.. Annyira.. - dadog. 

- Várj.. Mi ez a szünet a 2 szó között? 

- Nem mondtál olyan nagy hülyeséget.. Vagyis számomra nem volt hülyeség... - emlékezik vissza.

- Mégis mit mondtam? 

- Hogy érzel valamit irántam.. A közelemben zavarban vagy... De nem olvastad el az üzeneteket, amiket akkor irogattunk, amikor már otthon voltál? - jön zavarba, és pirul el egy picit. Előkapom a telefonom, és elolvasom az üzeneteket.

" Patrick: Nagyon jól csókolsz :* 

Én: Köszi. Már mondták páran. Bár nem gondoltam volna, hogy te leszel a következő aki megdicséri h h csókolok.

Patrick: Szeretnélek még dicsérgetni párszor. Szóval remélem nem ez volt az utolsó. :) " - futom át a szöveget. 

- Szeretnélek még dicsérgetni párszor, szóval remélem nem ez volt az utolsó. - olvasom fel hangosan. 

- Mindenre emlékszek. 

- Tudom. Alig ittál pár sört. Attól nem nagyon lehet lerészegedni. - mosolygok - És itt az ideje, hogy újra megdicsérj. - vágok egy magabiztos mosolyt, kék íriszeibe bámulok amikben még mindig elveszek, és ajkainkat összetapasztom. Nyelvemmel belépést kérek, majd megadja, és nyelveink keringőbe kezdenek. Közelebb húz magához, majd az ölébe ültet. Átkarolja derekam, én pedig nyakát, majd hátul hajába túrok. Hátsó zsebembe rakja kezét, majd belemarkol fenekembe. Kicsit felnyögök. Elkezd engem dönteni, majd hanyatt fekszek, és felém kerül. És pont akkor szólal meg a telefon, ezzel elrontva a romantikus pillanatot......