Changes

13. rész - Újdonság

[Patrick Freewen]

- Öhm.. Szia.. hátul van az áru.. már minden megvan...  csak azt a papírt kéne aláírni... gondolom nem baj ha veled iratom alá... - mutatom Eleonor-nak, hol írja alá.

- Kinek kellene hivatalosan aláírni? - kérdezősködik. 

- Felix-nek... 

- Akkor miért nem ő írja alá. Felix! Gyere csak egy picit! - szól a fiúnak.. Na pont ezt akartam elkerülni... Arcára kiül a várt döbbenet. Nem mondom... én sem rajongok a tényért, miszerint bármilyen kommunikatív kapcsolatot is létesítenünk kell, akár egy fél percre. Lekattintom a tollat és minden szó nélkül a kezébe nyomom. Tenyeremre kiül a verejték, a pulzusom az egekbe szökik ezért úgy gondolom, hogy a padló bámulása érdekesebb időtöltés, minthogy ezt a szöszit bámuljam. Szokott csuklómozdulatokkal aláfirkantja a nevének kihagyott pontozott vonalat, majd kezembe nyomja az íróeszközt és bámulni kezd. Idegesen elkapom tekintetem szemeiről, majd elmorgok egy "Köszönöm" félét és már távozom is. Minél hamarabb túl vagyunk ezen, annál jobb lesz mindkettőnknek. Kiszaladok a kocsiba a dossziéval, aztán visszamegyek a bárba tartva a távolságot Felix-től. Behúzódok az egyik sarki asztalhoz, amit üresen találok, majd intek Rebeca-nak. 

- Hello Patrick - arcán lágy mosoly, kezében pedig rögtön kattan a toll, majd a jegyzettömbhöz emeli az íróeszközt. - Írhatom a szokásosat? - mosolyog tovább és már firkál is. Gondolom akkor nem kell sokat beszélnem. Nézem a tömegben eltűnő alakját és várok. Tekintetem gyakran átsuhan a pult környékén ülő embereken, de egyszer sem pillantok  Felix-re... vagyis igyekszem kerülni. Egyszer a semmiből egy emberi alak áll meg előttem, arcát kitakarja rövid időre a pohár. A kehely helyet foglal előttem, majd a kanalat is kezembe nyomja...a... smaragd zöld szemekkel rendelkező, 175 cm körüli vörös pincérsrác. Arcán aranyos mosollyal bámulja a fagylaltadagom. 

- Nem lesz ez egy kicsit sok, egyedüli elfogyasztásra? - nevet fel halkan, enyhe francia akcentussal. Fejét oldalra dönti és válaszomra vár. 

- Hát azt majd meglátjuk... de ha van kedved talán segíthetsz is, ha sokallod az adagom - számat fél oldalas mosolyra húzom, mire a vöröske elvigyorodik. 

- Még van egy pár dolgom, de azután szabad vagyok. Mit gondolsz... Akad lehetőségem belenyalni az adagodba? - az asztalra támaszkodik, majd kacsint egyet.  Ajkaimba harapok, majd előrébb hajolok és szinte lehelem a szavakat. 

- Az attól függ milyen gyorsak a kis kezeid a munkához... - kacsintok egyet én is, majd megragadom a kanalam, belemártom a fagylaltba és lenyalom róla a hűs édességet, mire a srác élesen beszívja a levegőt. Kétség sem fér hozzá, hogy felvállalta a másságát, ami nem is olyan szörnyű... sőt... kifejezetten jó! Nem szól semmit, beszívja ajkait és egy "Sietek"-et elharapva már el is tűnik a tömegben. Kanalazva a fagyit, megakad a szemem Felix-en. Tekintete innen nézve is a csalódottságtól csillog. Megrázom fejem, majd visszakoncentrálok a fagylaltra amit még el kell pusztítani, jobbik esetben pedig hamarosan jön a segítség. pontosan 50 perc eltelte után a vörös tincsek, újra feltűnnek a látótérben és egyenesen felém kanyarodnak. A srác leül mellém, majd szó nélkül kiveszi a kanalat a kezemből és belekóstol  a fagyimba, aztán elismerően hümmögni kezd.

- Tudod... Nem hiszem, hogy valaha is ettem ennél passzolósabb ízösszeállítást - bólogat a kanállal hadonászva a levegőben. - Cameron vagyok - mosolyog kedvesen, ajkait megnyalva. 

- Patrick - biccentek egyet, aztán megmártom ujjaim a kehely alján olvadozó csokitócsában. Szemét ujjaimra mereszti, levegőt élesen beszívja... Pont ahogy terveztem. Ajkai elnyílnak, a levegő szaggatottan áramlik le tüdejében. Nem telik bele másodpercekbe, nyelvével lenyalja a számra került csokoládészirupot. Galléromat megragadva magához ránt, majd feltépve helyemről megragadja karom és elindul. Nem teljesen látom merre kanyarodik, a tömegben, de amikor berángat egy ajtón, és bekulcsolja az ajtót tudom hol vagyunk. A raktárban állunk, majd újra megragad galléromnál fogva....