Changes

8. rész - Visszatekintés

[Visszatekintés]

Szakítottunk.. Avery-vel mindennek vége.. Még is, hogy csinálhatta ezt? Csak feküdtem reggel az ágyban, és néztem ki a fejemből.. Gondolkodtam, mindenen.. Hirtelen felálltam, elővettem a telefonom, kikerestem a névjegyzékből a nővérem számát, majd áthívtam.. A középiskolában is, mindig amikor valami rossz dolog ért, beszélgettünk, kibeszélhettem vele a gondolatfoszlányaimat, és megkönnyebbültem. Egy bő 20 perc múlva meg is érkezett, addig pedig csináltam egy kis kávét.

- Szia. - nyitottam ajtót, majd belépett.

- Jajj kistesóm. - font karjai közé. Mindig is megnyugtatott, ha ő ölelgetett. Nagyon közel állunk egymáshoz.

- Kérsz egy kávét? - kínálgattam.

- Jól esne. Na de mesélj mi történt. - ült le a konyhában a pulthoz, és töltöttem neki egy kis koffeint.

- Szakítottunk.. Tegnap előtt hajnalban.. Amikor hazaértem a munkából.. felmentem a szobánkba, és ott aludt egy másik hapsival.. felkeltek és Avery magyarázkodni kezdett... És ez.. annyira fáj.. Nem lehet hozzászokni... - meséltem.

- Tudom jól.. számtalanszor folyt már le ilyesmi beszélgetés.. - mosolygott - És van valami újdonság a szakításon kívül? Megismertél már azóta valakit?

- Hát.. nem nagyon.. vagyis nem tudom..

- Naaaa. Ki a csaj?

- Igazából.. nem csaj.. egy srác az.. de nem tudom mit érzek vele kapcsolatban.. Igazából a munkában találkoztam vele, de nem ugyanott dolgozunk. Csak szállít. Nagyon aranyos kék szemei vannak... A hangja édes mint a méz... De nem tudom igazán mit érzek iránta...

- Szerelmes vagy öcsikém. - mondta. Emily mindig is megértett.. Csak ő a családból.. a többiekkel nem igazán beszéltem... Vele pedig bármit megbeszélhettem.

- Mi? Nem dehogy is! Nem vagyok meleg! - tiltakoztam... Az emberiség mindig kitaszította a melegeket.. Féltem.. legbelül féltem, hogy velem is ez lesz.... tagadtam.. kiskoromban egyszer csókolóztam egy fiúval... és az tetszett.. de aztán a szüleim pszichológushoz vittek, mert féltek, hogy más vagyok.. hát ez be is következet.. csak pár évvel később...

- Nem baj az.. Felix figyelj... A legjobb barátnőm is lesbi... De még is legjobb barátok vagyunk felsős korunk óta.. De semmi sem változott.. csak ő másokat szeret.. mármint a saját nemét szereti.. nem bűn ez.. mindenki maga válogatja meg kibe szerelmes, és ha a szíved ezt diktálja, akkor nem tehetsz ellene semmit.. Fogadd el, és ha találtál valakit, és bejön, akkor szeresd.

- Igazad van.. - sóhajtva vallottam be nagy nehezen.. igaza volt.. nagyon is... igaza van abban, hogy szerelmes vagyok belé, de nem hiszem, hogy bármit is érezne irántam, puszta barátságnál.

- Na látod.. És valami jelét adta már annak, hogy van e valami érzése irántad, mármint, érted milyen érzés...

- Nem... Amikor először találkoztam vele, akkor hozott haza... a szakítás előtt....

- Értem... De hát az is valami.. Figyelj, először találkoztatok.. semmi oka nem volt rá, hogy hazavigyen, de hazavitt... Ez szerinted nem jelent valamit?

- Mondasz valamit.... Ohh de köszi, hogy öntöttél belém egy kis lelket... Elég kusza vagyok mostanság...

- Ohh szivesen.. Mi tesók tartsunk össze legalább, ha már a szüleink nem nagyon foglalkoznak velünk, csak pénzelnek, hogy addig se legyünk otthon... - ölelt át.

- Még szerencse, hogy itt vagy nekem, különben nem itt tartanék...

- Jajj kis Felix - nevetett fel picit - Na jó.. de most már mennem kell munkába. Te pedig, ahogy látom a telódon dolgod van. - leskelődött az asztalra, mivel ott volt a telefonom.

- Rendben.. és igen.. nem rég jöttem meg a munkából.. még ma alig aludtam 3 órát... úgyhogy most a dolgom az lesz, hogy visszamegyek bocsánatot kérni az ágyamtól, hogy megcsaltam.

- Haha. Rendben. Kitalálok egyedül is. Te meg menjél alukálni kis vámpír Jenkins.

- Héj. Tehetek én arról, hogy nappal alszok, mert este dolgozok? - tettem fel költői kérdésem, majd már el is ment, én pedig sms-ezve Patrick-al felbugdácsoltam a szobába.

Patrick: Jó reggelt kis depis. Jobban vagy már?

Én: Reggelt. Most lelkiztem a tesómmal... Kicsit jobban..

Patrick: Oh..Gondoltam leugrok egy kávéval és egy fánkkal, hogy kis vígaszt nyújtsak, ahogy tudok, de akkor már nem megyek..

Én: Ki mondta, hogy már nem jöhetsz?

Patrick: Ouh.. várj.. akkor mert még ágyban fekszek... és kéne egy kis segítség...

Én: Segítség? Mármint?

Patrick: A szobám romokban hever... A szekrényemben kerestem valamit tegnap este, és most minden ruha a földön...

Én: Oh grats. Menjek át? Én már fel vagyok öltözve. Csak egy címet mondj. ;)

Patrick: Nem kell.. Majd este munka előtt elég.. Akkor szoktam minden fontos dolgot csinálni...

Én: Áhá értem. :D

Patrick: Bocsi.. most mennem kell... lehet hogy most csinálom meg.. majd este talizunk a bárban.. Szio.

Én: Szia.

Letettem a telefont, levettem a felsőm, és a nadrágom ,hogy kényelmesebb legyen a pihenés és lehunytam a szemeimet, hogy még aludjak egy kicsit, de csak forgolódtam az ágyban... Azt hiszem 1 óra telhetett el, amikor valaki csengetett... Nem foglalkoztam azzal, hogy csak egy boxer van rajtam, lesiettem, és ajtót nyitottam.

- Oh szia. Meghoztam a fánkot és kis koffeint. De ahogy látom lehet rosszkor jöttem.. - köszönt Patrick és kicsit húzta is a száját...

- Nem dehogy. Kerülj beljebb. Csak pihentem egy kicsit, és valahogy elfelejtettem felöltözni a nagy sietségben.

- Jah értem. Bocsi akkor, hogy felkeltettelek. - indult el a nappali felé.

- Nem semmi baj. Csak forgolódtam ott. De egy pillanat felöltözök..

- Rendben.. Bár nekem mindegy. Így is maradhatsz nem zavar. - ült le a kanapéra. Ez kicsit fura volt amit mondott... Picit arra is gondoltam, mi van ha.. ő is úgy érez.. de lehet, hogy csak szivatásból mondta ezt.. vagy nem tudom.. Attól függetlenül, hogy mit mondott, vettem fel egy pólót, és egy rövid nadrágot, és leültem vele szembe. Elvettem az egyik poharat, majd belekortyoltam. Még jó meleg volt. Elbeszélgettünk.. Közben a fánkokat is eltüntettük.. Amíg mesélt, felvetődött bennem az a gondolat, hogy mi lenne, ha megkérdezném, hogy meleg -e... Egy darabig ezen kattogtam belül, de aztán visszatértem a kék íriszeibe, és azokban vesztem el.....

Tudom, hogy hamarabbra ígértem a részt, de picit elcsúsztam mindennel itthon...