Changes

16. rész - Zavaros reggel

Az ablakon besütő nap fénye rángat ki az álmok csodálatos birodalmából... Lassacskán felnyitogatom pilláimat, és mellkasomon fekete hajjal fedett fejet vélek felfedezni. A múlt estéből az emlék képek hirtelen megrohamoznak. Enyhe pír és mosoly ül ki arcomra. Óvatosan magam mellé helyezem a még szunyókáló szépséget, majd kimászok halkan az ágyból. Az alsóneműs fiókomból előteremtek egy ethika boxert, majd felveszem. Az erkélyajtóhoz tipegek, megmarkolom a sötét, puha anyagot, ami előtte lóg, és halkan félig elhúzom, így a szobát a reggeli nap sugarai árasztják el. Egy apróbb morgás és hallik az ágy felől. 

- Kérek még 5 percet... Egész este dolgoztam... - motyogja a párnába. Visszalépegetek az ágy mellé, majd elhelyezem magam a fiú szomszédságában. Fölé hajolok, közel hozzá. Egy csókot hintek tarkójára, majd fülébe susogom.

- Jó reggelt lustaság. Remélem jól aludtál. - buksiját felém fordítja, enyhén felfelé is egyben. Egyik szeme csukva, és többé-kevésbé párnába fojtva, így csak féllel kémleli arcom. 

- Tudod... Nagyszerű érzés lenne minden reggel, ha így keltenének. - sutyorogja, némileg a párnába. Halványan elmosolyodok, megfordul, hanyatt fekszik, egyik lábam átvetem csípője fölött és enyhén ráhelyezem súlyom testére. 

- Szeretném, hogy így legyen. - lehelem ajkaira, majd összeérintem azokat. Teste melegsége, és bőre égetése oly megnyugtató... Kezeit hátamon érzem, amint cirógat. Egyre lejjebb míg megállapodik fenekemen, amibe enyhén belemarkol. Apró nyögést vált ki belőlem. 

- Mit szeretnél reggelire? - elhajolok tőle, és arcát kutatom, szemeiből olvasni lehetne... Szeretet, vágy, érzelmek hada olvasható ki belőle.

- Lepj meg. - harap alsó ajkaiba. Leficánkolok róla, gardróbomat feltárva az első kezembe akadt sortba belebújok, és az ajtó felé veszem az irányt. 

- Pihenj. Nem sokára szólok. - kacsintok, és a lépcsőn már szelem is a fokokat. Öntök egy csésze kávét, ízesítem, miközben előkészítgetem a reggelihez valókat.... Lassacskán megiszom a reggeli kisebb koffeinadagomat, és elkészül a mai reggeli is. Négy tányért és két poharat felpakolok egy tálcára, majd útnak indulok a hálószoba felé. Belibbenek az ajtón, magam után persze bezárva, majd óvatosan közelebb húzom a kis gurulós asztalomat az ágyhoz, és ráhelyezem a tálcát. 

- Íme: Gofri, egy kevés eper, és málna társaságában, felszeletelt sárgarépával, egy banán-shake szomszédságában. 

- Hm.. jól néz ki. - ül fel, majd hozzálátunk az eltüntetéséhez.

- Ugye nem felejtetted el, hogy ma este munka van... Mehetnénk együtt.. ha meg tudod oldani.. - bizonytalankodok.

- Öhm.. kicsit fura lenne, hogy egyből oda mennék, de... ha előtte eljösz az árukért, akkor simán... mert igazából csak annyi dolgom van, hogy nektek kiszállítsam az árut és az este az enyém...  - magyarázza.

- A tiéd? - mosolygok pimaszul.

- Ahamm.. - harap alsó ajkába. 

- El kell, hogy rontsam a kedved, mert ma bent kell maradjak egész este... szóval... - húzom a szám, majd egy hangos csengőszó. Felpattanok a ágyról, lekocogok a bejárat elé, és kitárom.

- Anya... apa.. ti meg...mit kerestek itt? Nem beszéltü...

- Tudjuk. Csak kíváncsiak voltunk, hogy hogy vagy. - vágnak szavamba. 

- Akkor miért nem hívtatok fel? 

- Mert meg akartunk lepni. Vagy már az is baj? - mosolyog anya.

- Nem.. De most nem éppen alkalmas... - vakarom zavartan tarkóm. 

- Miért? Új barátnő? Akkor már be is mutathatnád. - kacsint a családfő.

- Nem... Nem.. csak.. Ajj csak most nem alkalmas. - közlöm, de hiába... Patrick már lent van.....