Changes

5. rész - Megfordul a világ

Jó illat van az autóban... És ahogy észrevettem, ez az ő kocsija. Nem hasonlít a "céges kocsikra". 

- Köszönöm, hogy hazahoztál, bár nem is ismersz. - szállok ki a járműből, amint szólok, hogy álljunk meg, mivel itt lakok. 

- Oh semmi. - mosolyog. 

- Amúgy új vagy a városban? Mivel még nem nagyon láttalak. - érdeklődök.

-  Igen.. Pár hete költöztem ide pár barátommal és a tesómmal... 

- Na az jó.. De asszem most megyek.. Vár a barátnőm. 

- Rendben. Szia. 

- Szia. - köszönök el tőle, és rohanok be.. Megpróbálok halkan, hogy ne keltsem fel Avery-t. Amint ledobálom a cipőm, és a dzsekim, a nadrágot bedobom a szennyesbe, és megcélozom a lépcsőt. Halkan szelem a lépcsőfokokat. A kilincset óvatosan lenyomom, és belépek a szobába. Valami fura dolgot veszek észre.. Érzem, hogy rálépek egy farmer anyagú ruhadarabra, gondolom farmernadrág... halk horkolást hallok, és Avery szuszogását... Kitapogatom a villanykapcsolót a falon, és felkapcsolom a villanyt. Persze erre felkelnek.

- Mi a fasz?! Te meg mit keresel itt ezzel a faszival? - akadok ki, és felerősítem a hangom.

 - Felix? Te meg mit keresel itt? És ez nem az.. - kezdi el Avery a kifogásokat.

- Aminek látszik.. Tudom tudom a megszokott szöveg, amit ilyenkor mondani szoktak. Tudod mit te takarodj a házból! - küldöm el a pasast - Te pedig... gusztustalan vagy.. itt ezzel vége... Reggel elmegyek. - fogom meg a párnám, és lemegyek a nappaliba, a kanapéra...

Nem nagyon tudok aludni.. Pedig fizikailag teljesen kész voltam, de az agyam kattogott... Ez nagyon fájt Avery-től...

 Reggel 9 óra körül felhívom a szüleimet, hogy hazaköltözök. Felszaladok a lépcsőn, összepakolom minden holmimat, kiállok a garázsból a kocsival, és hazafuvarozom magam... Alig egy fél óra alatt hazaérek. 

- Szia kicsim mi a baj? Mi történt? - fogad anya, amint betoppanok az ajtón. 

- Szia semmi.. Megcsalt a ribanc.. - ülök le a székre, picit idegesen.

- Az hogy lehet? Eddig olyan jól megvoltatok. - ül le velem szemben, és aggódóan néz. 

- Jó.. hanyagoljuk ezt a témát.. - próbálok témát váltani. 

- Akkor mielőtt becuccolnál a régi szobádba, még kitakaríttatom. Jó? - áll fel anyum, és már hívná is a takarítót. 

- Nem.. nem kell.. Albérletbe megyek szerintem.. Egyedül szeretnék lenni most egy ideig.. ha nem baj.. 

- Nem kell, hogy albérletbe költözz.. A külvárosban van egy házunk. Nincs olyan nagy mint ez, de van 3 szoba, 2 mosdó 1 konyha.. és a többi... Odaköltözhetsz. Apád szívesen megmutatja. Egy fél óra múlva jön haza nagyjából. 

- Komolyan? Eddig miért nem tudtam róla? - lepődök meg.

- Még nem voltál meg, amikor megvettük, egy ideig ott laktunk, most pedig csak ott áll üresen.. Néha átmegyünk, persze ugyanúgy takarítva van, de azért jó lenne már ha használatba lenne véve, és mivel már 21 éves vagy, ezért odaköltözhetnél. 

- Rendben. Köszönöm. - ölelem át édesanyámat. Most jólesik az ölelése.. Kapok egy kávét, majd elfogyasztom a reggelivel együtt. Nem sokára megérkezik Édesapám is, akit egy apa-fia öleléssel köszöntök. Elmondom neki, hogy mi a szitu, és elmegyünk megnézni azt a házat. Nagyon kis takaros, kellemes érzetet áraszt, és a különböző lágy színei nyugalmat sugároznak. Pár nap alatt normálisan be is költözök, és sikerül a munkát összeegyeztetni a mostani helyzettel.. Patrick minden héten kétszer hoz árut, mindig ugyanakkor, így szoktam vele is még találkozni.. sőt, össze is haverkodtunk, és most is egy közeli kávézóba igyekszem, reggel 10 óra van, és a nap 7 ágra süt, én pedig karikás szemekkel, kicsit kómásan, de még élek. Kellemes egyedül. Nincs akihez kell igazodni, max magamhoz, így az agyam elég friss, a fizikai jóllétem.. na azt hagyjuk.. igaz hiányzik a párkapcsolat, mivel egyedül lenni, valljuk be nagyon rossz.. de ki lehet bírni, Mondjuk mostanság a bárban nem nagyon érdeklenek a lányok.. vagyis a szakítás óta volt pár úgymond "cicababa" akik bepróbálkoztak, de nem nagyon volt kedvem még újrakezdeni egy másik kapcsolatot. A kávézóba beérve Patrick már egy asztalnál ül, és ahogy leülök, pont akkor hozzák meg a rendelésünket.. Már párszor lógtunk itt, így tudja, hogy mit szoktam rendelni. 

- Jó reggelt. - ülök le kicsit kábultan vele szembe. 

- Neked is. Nah sikerült kialudni magad? - rakja el a telefonját, majd belekortyol a latte-jéba.

- Oh.. nagyjából.. Bár ma nem lesz meló.. Kis szabadság. - mosolygok, majd én is ízlelgetni kezdem, a jól megszokott ízű kávémat. 

- Komolyan? Akkor jössz bulizni?

- Hát nem is tudom... - húzom a számat. 

- Ennyi kijár, hogy ne csak dolgozz a bulikban. És amúgy is házibuli. Nem leszünk sokan, és inkább próbálunk visszatekinteni a gimis házibulikra, és körülbelül olyanokat játszani. Mint például felelsz vagy mersz. - mondja, amire mind a ketten felnevetünk. 

- Komolyan? Gimis évek? Nah rendben.. De csak azért mert régen voltam gimis, és azért mert kíváncsi vagyok. - adom be a derekam. 

- Oké. 8-kor kezdődik, és 10-től felelsz vagy mersz van, amin mindenkinek kötelező részt venni. Amúgy meg csak 21 vagy, nem olyan régen voltál  gimis.

- De az régen volt. Csak egy évvel vagy idősebb, és ha az az egy év neked semmi, akkor te is mondhatnád, hogy régen voltál. sőt.. te régebben. 

- Jah.. - mondja két korty között.. Lassan megisszuk a "frissítőnket".

- Nah jó.. én lassan megyek. Még el kell készülnöm.. Úgy nézek ki, mint akit most öklendezett fel egy kutya. - állok fel, majd előveszem a tárcám, hogy fizessek.

- Rendben. És hagyd csak.. Meghívtalak. - fogja meg a kezem, hogy tegyem el a tárcát. Amint összeér bőrünk, szinte bizseregni kezdtem. A hátamon végigfutott valami.. Nem sokszor volt ez még.. Ez is olyasmi érzés, ami akkor volt, amikor először kezet fogtam vele, az első napomon a club-ban... De ezt most "nem én idéztem elő". Egymás szemébe meredve állunk. Pár másodperc múlva észbe kapok, hogy menni kéne.. 

- Na jó.. akkor szia.. - vakargatom meg tarkóm, és úgy érzem, hogy az arcomra pír ül. De megnyugodok, mert az ő arca sem marad fehér. 

- Szia. - köszön el, majd távozok a kávézóból.. 

Egész úton Patrick-on rágom magam... Pár napja csak azon agyalok, hogy mi lehet éppen Patrick-kal... közben megrezzen a telefonom, és én ugrok egyet léptemben.. Előveszem a készüléket. 

Patrick: Este fél8-ra ott vagyok érted. 

Én: Rendben. Hogy öltözzek fel? Lol

Patrick: Na jó.. inkább 7-re megyek.. felöltöztetlek ;) 

Én: Oké.. ne lepődj meg ha egy szál törölközőben nyitok ajtót. :D

Patrick: Ohh :3 

Én: Nah jolvan.. megyek még pihenek vagy 2-3 órát aztán zuhanyzok, és készülődök. 

Patrick: Rendben. Szia ;) 

Én: Szia. :D