Changes

14. rész - Nem így terveztem...

[Patrick Freewen]

Hideg ujjai hasam simogatják. Ajkai számra tapadnak. Szívét érzem, ahogy zakatol. Nekem már nem sok kell, hogy elmenjek.... Kihúzom szerszámom, majd felsőtestére élvezek.  Segítek neki, hogy kielégüljön ő is, letörlöm testéről a fehér folyadékot, majd adok szájára, egy utolsó csókot, és elkezdem a ruháimat magamra aggatni.

- Ez állati jó volt. - lihegi inge begombolása közben.

- Az. De nem történhet meg újra... - gondolkozok el... Bűntudatom van, akármennyire is jó volt. Nem szabadna félre lépnem, akár mennyire is csábítónak minősült az egész. Elindulok kifele. A kilincs fölött van a kezem, majd valaki kívülről lenyomja. Felix-el találom magam szemben. Tekintete a mellettem álldogáló vöröskét tanulmányozza, homloka értelmetlen ráncba szalad.
- Öhm... - kényszerítette ki magából a hangot. Torkom erős kaparásba kezdett.

- Cameron kitolnád a Whiskey-s üveget a pofáddal együtt? Nem a gumitesztelésért fizetünk.. - mondja gorombán Felix. A vöröskén látszik, hogy megriad egy picit, és már szedi is a lábát, és áll vissza melózni. Felix csalódottan pillant rám, majd nyitva hagyva az ajtót, indul vissza a pult mögé. 

- Felix. - kapom el csuklóját - Sajnálom... nem jelentett semmit.. csak egyszeri alkalom volt... - hiába mondok bármit is, kirántja karját a kezemből, majd megy hátra. Pár percig ott állok lefagyva... Hallom, hogy nyílik egy ajtó, és Felix lép ki mögüle, a saját ruhájában, és indul kifelé. Amint fel is fogom a történteket, a lábam megindul halkan utána, majd beosonok a kocsimba, és követem a Honda Civic fajtájú matt fekete járművét. 

Már az utcában vagyunk.. A telefonom megcsörren, és nem figyelem csak 2 másodpercre az utat... Felix lassít, és én ezt az utolsó pillanatban veszem észre, majd a Ford Mondeom koccan a Hondájával.. Persze ezt ő is észreveszi, befordul a felhajtóra, én mellé, majd idegesen kiszáll, én pedig követem.

- Te meg mi a jó eget csinálsz?! Egy vagyonba kerül a javítás. - emeli fel a hangját. 

- Nagyon sajnálom.. Egy sms-t kaptam... 

- Tudom.. én küldtem... Csakhogy, én tudok vezetés közben sms-ezni, mivel tudok többfelé figyelni. Megtanulhatnád te is. - vesz egy picit vissza. Közben elindul a ház felé.. próbálom szedni utána a lábam.  Ahogy beérünk, ő eltűnik a mosdó ajtó mögött, de előtte a kabátját felakasztja, a telefonját, kulcsait leteszi az asztalra...

Berreg egyet a telefonja, a kijelző felvillan, és az üzenet ami érkezik neki, olvasható egyből.

"Terhes vagyok.. Azt hiszem tőled.  A. " 

Felix kilép a mosdó ajtó mögül, a kezemben pedig a telefonja. 

 - Mégis mi jogod van nyúlkálni a személyes holmijaim között? - kikapja a kezemből a telefont majd elolvassa az üzenetet, arcára pedig kiül a döbbenet. 

- Igen is jogom van azt tudni, hogy mikor csináltad fel az állítólagos barátnődet akit annyira szeretsz, hogy már gyereket is vállaltok a tudtom nélkül! - háborodok fel, hangomat élesre váltom, kezem ökölbe szorul, fáj... 

- Nem tudtam, hogy mi lesz! 2x feküdtem le azóta Avery-vel! Bűntudatom volt, minden egyes alkalom után! Nekem is lett volna jogom kiakadni azon, hogy a hátam mögött kúrsz az egyik alkalmazottal! Nekem szerinted az hogy esett? Szarul! Amúgy is nekem miattad kellett lefeküdnöm vele. És nem vállaltunk gyereket, és vigyáztunk is elvileg! Szóval megköszönném, ha akkor borulnál ki jogosan, amikor személyesen megbeszéltem ezt Avery-vel! - telefonja majdnem összeroppan tenyere közt. A nyakán kidagadó ér, árulkodik arról, hogy felbosszantottam. De akkor is... Fáj, az, hogy Avery-vel lesz közös gyereke... Fáj ez az egész... hogy Avery tudja és hogy emiatt el kellett válnunk... nem mondom ki hangosan, de hiányzik... és ebbe belepusztulok, ha nem lesz az enyém mihamarabb.

- Elvileg? - háborodok fel - Elvileg vigyáztatok? Hol a gyakorlati része?! És igen képzeld Kúrtam egy alkalmazottal, mert ő legalább figyelt rám! Aranyos volt, és ezt hallgasd! Élveztem! Élveztem, hogy ki be járattam! És tudom, hogy te is élvezted Avery-vel! Ne tagadd le Felix! Ismerlek... túl jól... - sóhajtok... ajkaim megremegnek ,a levegő megakad torkomban. Elfelejtek lélegezni, megdermedek mint egy kőszobor és Felix arcát fürkészem melyen megannyi érzelem fut át másodpercek alatt...  Szemei összeszűkültek. Ajkait összepréselte. - Élveztem! És aztán mi van? Csaljuk egymást úgy ahogy lehet, és ami a legjobb ebben, együtt sem vagyunk, szóval ez nem nevezhető megcsalásnak! Nem érdekel, mit csinálsz, vagy mit nem! Azzal fekszel össze akivel akarsz, abba rakod bele akibe akarod! Nem érdekel! Csak nem tudom miért foglalkozunk ezzel a témával.. - homlokát megdörzsöli, majd idegesen fújtat egyet. A szemét az égnek emeli, majd motyogni kezd valami értelmetlent... - Miért csináljuk ezt? Felejtsük el egymást... - karját teste mellé engedi és hátralép egyet .Fejem megrázom, nem akarom elhinni amit mond... A hideg levegő megcsapja arcomat, ahogy eltávolodik tőlem. Kezei után akarok kapni, még sem teszem, az agyamban megszólaló vészcsengő miatt... Nem szeret... elfelejthetem... El kell felejtenem. Muszáj lesz...

 - Felix... - ajkaimon neve akaratom ellenére is kigördül. Édes émelyítő íz szökik számba neve kimondása után. - Nem akarlak elveszíteni... - nem gondolkozom, csak beszélek. A szavak megállíthatatlanul szaladnak ki számon - Felix... te jó ég... miért kell ezt csinálnunk? Miért kell elfelejtenünk egymást? - ajkaim megremegnek, szemem le sem veszem Felix-ről... Reakcióját várom, de csak a padlót bámulja. Nem szól semmit, némán végigsimít haján. 

 - Meg kell próbálni... Elfelejteni egymást... mindkettőnknek jobb lesz... - szólal meg egy örökkévalóság elteltével. Nem akarom ezt a válaszát hallani...