Changes

7. rész - Mozi vagy vacsora?

A csók csak egy úgymond szájra puszi. Semmi nyelves csak mintha próbálkozna. Ajkaink elválnak egymástól.
- Öm.. bocs.. ezt nem kellett volna.. - magyarázkodik, majd feláll, és elrohan. Nem nagyon bírtam felfogni, hogy mi is történt, de annyira eljutott a tudatomig, hogy felálljak, és utána menjek. Lemegyek nagy nehezen a lépcsőn közben visszaráncigálom a nadrágom, majd elkezdem keresni... Nem találom sehol, így kimegyek a házból, majd látom, hogy Patrick a lépcsőn ül, egy doboz sör társaságában, és néz ki a fejéből. Kilépek az ajtón, majd mellette elhelyezkedek. Eleinte nem szólok hozzá, csak ülünk egymás mellett.
- Figyelj.. sajnálom.. nem akartalak megcsóko... - kezdi a magyarázkodást, de nem hagyom, hogy befejezze, elé hajolok , és ajkainkat egymásra tapasztom.
- Ne sajnáld. - vágok egy kába mosolyt.
- Kezdettől fogva valami megfogott benned.
- Amikor először találkoztunk és hazavittél... aznap este szakítottam a barátnőmmel... Összetörtem belül... - mesélek.
- Sajnálom... - hajtotta vállamra fejét - De ugye nem miattam? - teszi fel úgy a kérdést, mintha a pasim lenne. 

- Nem.. megcsalt.... 

- Oh.. az rosszabb.. - karol át, majd fejem vállára helyezem, és nézünk ki a fejünkből, csendben.. 

 - Lassan menni kéne... fél4 múlt 5 perccel... Pattanj hazaviszlek. - áll fel hirtelen, és célirányba veszi a négykerekűt. Elindulunk. Szerencsére nem járkálnak rendőrök, így könnyedén haza fuvarozott. Kiszállok a kocsiból, majd intek egyet neki, elköszönésképp. Megvárom míg elhajt, bekocogok, fel az emeletre, és bedőlök az ágyba. Még nem nagyon tudok aludni, így csak bámulom a fehér plafont a sötétben. Pár perc elteltével pittyeg a telefonom. Nem nyúlok utána hirtelen, vár 4-5 másodpercet. Feloldom, és az értesítéseknél mutatja, hogy új üzenetem érkezett. Belépek az alkalmazásba. Az iromány feladója: Patrick. 

Patrick: Nagyon jól csókolsz :* - gondolok egyet, és inkább visszaírok neki. 

Én: Köszi. Már mondták páran. Bár nem gondoltam volna, hogy te leszel a következő aki megdicséri h h csókolok.

Patrick: Szeretnélek még dicsérgetni párszor. Szóval remélem nem ez volt az utolsó. :) 

Kicsit megdermedek, hogy miket ír. Még így részegen is felfogom, vagyis lehet hogy már reggelre nem fogok emlékezni, de mindegy is.. Valahogy visszapötyögök neki egy " majd meglátjuk" -ot, lerakom a telefont, lehunyom a szemem, és az álmok világa hatalmába kerít... 

Reggel a telefon rezgésére ébredek.. Most sem vagyok az a kapkodós formámban, így lassan, mintha lassított felvétel lenne, úgy nyúlok a készülékért.. Még egy üzenet.

Patrick: Jó reggelt.. Elmegyünk moziba ma este, vagy vacsora inkább? 

Mielőtt válaszolok, elgondolkodok mi volt tegnap este.. De az utolsó emlékem, hogy felelsz vagy merszezünk, annak is csak az eleje... Nem értek semmit, így inkább felhívom a fiút, és megkérdezem tőle, hogy mi történt tegnap este....

- Szia. Öhm.. kicsi emlékezetkiesésem van.. A másnapossághoz sajna ingyen adják, így megkérhetlek, hogy meséld el, hogy mi történt a múlt éjjel? 

- Szia. Persze. Dióhéjban nagyjából annyi, hogy megérkeztünk a buliba, piáltunk, aztán felelsz vagy merszeztünk, meguntad, felmentünk a teraszra, ott megcsókoltalak, aztán magyarázkodás helyett kimentem az ajtó elé a lépcsőre, utánam jöttél, megcsókoltál, hazavittelek, még üziztünk párat, aztán most van. - hadarja el. Ledöbbenek. 

- Várj.. Mi megcsókoltuk egymást? És kétszer? És... - állok meg egy pillanatra.. Végiggondolom az egészet, majd válaszolok.. - Inkább a vacsora. 

- Rendben. Akkor étterem, vagy otthon? - ad választási lehetőséget. 

- Otthon. És nálam. Főzzünk együtt. Legyél itt 6-ra. Most pedig azt hiszem én lépek. Még csak most keltem. Majd csengess. - zárom rövidre. 

- Rendben szia. - rakjuk le egyszerre.....