Changes

11. rész - Együtt, örökre... vagy mégsem?

Szemeim lassan felnyílnak, és ahogy megpillantom a mellettem fekvő gyönyörűséget melegség önt el. Lágy puszit nyomok arcára, majd fejem mellkasára helyezem. Fáradt sóhaj hagyja el száját, karjait körém fonja.

- Jó reggelt. - susogja a fülembe. 

- Jó reggelt. Éhes vagy? - nézek kék íriszeibe. 

- Ühüm... De még feküdjünk. Szeretlek. - motyogja. 

- Én is szeretlek. - adok egy csókot ajkára, majd rámászok. Pár percig még úgy vagyunk, és nézünk egymás szemeibe - Na most már mehetünk? 

- Menjünk. - mosolyog.

- Öhm.. Tessék. Ezt szerintem vedd fel. Hogyha netalántán a szüleim beállítanának.. Ami 2% max. - nyomok kezébe egy pólót, majd lekocogunk a konyhába. Közben rápillantottam a telefonomra... 13 nem fogadott hívás és 6 üzenet Avery-től.. Pompás...

- Mi legyen a reggeli? - kérdezi Dany.. vagyis Patrick. 

- Öhm.. müzlit akarok. az hamar kész van. - ülök le a pulthoz vele szemben, és figyelem, hogy mit csinál. Hamar el is készíti, majd lerakja elém, mellém leül, és megesszük a reggelit. 

- Azt hiszem én megyek lezuhanyzok.. Nem jössz? - kacsint, majd berakja a tányérját mosogatóba. 

- Nem. Befejezem a reggelimet.. - mosolygok. Előveszem a telefonom, és elolvasom, hogy Avery miket küldözgetett nekem. Az sms-eiben bocsánatot kér, meg hogy mennyire megbánta, meg minden... Attól még, hogy több mint 2 évig jártunk, nem fogok neki ezért megbocsátani.. Főképp mivel megcsalt 2 év után... "Kop-kop" - kopognak az ajtónál.. Miért nem a csengőt használják? Odasétálok az ajtóhoz, elfordítom a kulcsot a zárban, majd már nyitom is az ajtót. 

- Szia... - áll Avery az ajtóban. 

- Te meg mit keresel itt? - kérdezem.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni... - lép be, mintha várt vendég lenne.

- Nem fogok azért megbocsátani, mivel 2 év után megcsaltál. - magyarázom.

- Uhh Felix kár, hogy nem jö.. Ő meg ki? - jön ki a fürdőből Patrick egy szál törölközővel a derekán. 

- Felix barátnője. - teszi kezét csípőre.

- Bocsánat.. khmm volt barátnője. - javítom ki - Mondtam. Nem bocsátok meg neked.

- Ha nem, akkor ezt világgá kürtölöm. A kis meleg titkaitokat. 

- Kérlek ne! Akkor  kirúgnának a munkámból! - kérleli Patrick. 

- Nah akkor meg... Egyezzünk meg valamiben. Folytathatjátok ezt a kis titkolózásotokat, ha Felix járni fog velem. 

- Ennyi? Oké. Ez megoldható. - egyezek bele.

- Ohhó. De akkor ugyanúgy mint eddig, folytatjuk. 

- Mi? Nem.. Ha arra érted, hogy ugyanúgy feküdjek le veled, az nem fog menni. Azért neked sem esne jól, ha mondjuk lenne másik párod, és én kérnélek arra, hogy ugyanúgy feküdj le velem, mert nincs senkim. A testem nem a tiéd. 

- Hát akkor nem garantálhatom, hogy nem adom ki senkinek a titkaitokat. - villant egy magabiztos mosolyt.

- Felix beszélhetnék veled? - hív félre Patrick. 

- Mondjad. - követem. 

- Figyelj.. Ha kell akkor oké, csak kérlek ne árulja el senkinek.. Engem kirúghatnak akkor a munkából is.. Az előző városból is épp ezért költöztünk el. A családom sem tudja... - suttogja. 

- Rendben... De nem szeretnélek elveszíteni. Szeretlek, és ha elveszítenélek... - kezdek bele, de megcsókol. Közelebb húz magához derekamnál fogva. Nyakát körülölelem, és beletúrok hajába.. Kívánom őt, de most nem lehet..

- Én is szeretlek. És nem fogsz elveszíteni. - suttogja, majd visszaindulunk.

- Rendben.. - sóhajtok. 

- Uuu akkor szóval.. Asszem én itt végeztem is. Sziasztok. - örül meg Avery, és ad egy puszit a számra, majd eltűnik a bejárati ajtó mögött. 

- Már nem tetszik ez nekem.. - törlöm meg a számat. 

- És most hogy lesz tovább? Nem játszhatjuk  ezt örökre... - szomorkodik, és még most sem jut eszébe felöltözni. 

- Nem tudom.. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha szakítanánk, de csak megjátszanánk, tudatnánk vele, majd folytatnánk tovább az életünket.. együtt... 

- Lehet.. csináljuk azt akkor... Majd holnap megmondod neki. Úgy nem lesz annyira gyanús... De most mennem kell... 9óra, és nekem 10-re bent kell lennem a munkahelyen, mert ma sok helyre kell szállítani.. Majd este látjuk egymást. Lehet, hogy elintézem megint, hogy hamarabb engedjenek el. - kacsint. 

- Mi? Szóval miattad mehettem el akkor? - húzom fel egyik szemöldököm.

- Hát persze. Szerinted miért voltam még akkor ott a kocsival? Na de megyek felöltözök, aztán indulok. - indul el a lépcső felé. 

- Rendben. Addig összemosogatom a tegnapi maradványt. 

- Oké. De vigyázz nehogy elvágd megint az ujjad, vagy akármidet is. - kiabál le fentről. Én csak nevetek azon. Lassan belekezdek a mosogatásba, ami persze nem egy csendes házimunka. Nagyjából a háromnegyedénél járok... 

- Sajnos indulok. - fogja meg hátulról a derekam, és puszilgatja a nyakam. 

- Hmmm... biztos nem maradsz még? - megtörlöm a kezem, és megfordulok.

- Nem... Muszáj mennem, mivel munka van... 

- Jó... Akkor este.. - indulunk el a kijárat felé. 

- Öhm.. Szerintem jobb ha te nem kísérsz ki... Még valaki rájön, hogy mi... - húzza a száját. 

- Jah persze.. Akkor szia. - hajolok közel hozzá, és ajkainkat egymásba forrasztom. Szorosan magához húz derekamnál fogva. 

- Szia. - köszön el, majd már el is tűnik... Máris hiányzik.....