Changes

15. rész - Rendeződés

   - Miért? - kérdem... nem vagyok másra kíváncsi, csak az indokot akarom tudni, miért olyan szükséges kivernem a fejemből ezt a tökéletes arcot... - Miért kérsz tőlem ilyeneket? - ajkaim megremegnek, torkom elszorul... nem tudok beszélni... Mély levegőt veszek és erőltetem hangszálaim.

- A kurva életbe... Szeretlek Felix! - könnyeim utat törnek, lábaim maguktól mozognak, elkapom a srác csuklóját, magamhoz rántom és összetapasztom ajkaink, megízlelve szája mámorító ízét. Derekát körül karolom, nem mozdul. Szám mozdítom, mintha egy élettelen bábut csókolnék... semmi jelet nem ad rá, hogy tudjam mit érez. Szemei nyitva vannak, engem bámul, mint aki még nem találkozott emberi lénnyel... Mély levegőt veszek, az utolsó remény is szétfoszlott bennem. Megtörtem. Eltávolodok tőle, derekát elengedem. Hátrébb lépek egy lépést, visszaadva a teret amit beállított köztünk. Szememből kifolynak a könnyek. Néma zokogásba kezdek... még mindig nem mozdul, csak mered szemeimbe. Kinyitja száját, aztán becsukja... Feladom... Mit is képzeltem?? Hogy vagyok ennyire hülye?! Hogy majd otthagyja Avery-t miattam? Hogy majd velem új életet kezd? Elcsesztek engem, elég rendesen... Olyan naiv vagyok... hogy gondolhattam ,azt, hogy nekünk lehet közös jövőnk? Persze hogy nem... Még egyet hátrálok, majd hátat fordítok Felix-nek. 

 - Akkor... Szia... - szinte lehelem a szavakat, félve, hogy nem hallja meg őket. Elindulok a bejárati ajtó irányába, de valaki megfogja a karom... helyesbítek Felix megfogja a karom aztán visszaránt., olyan erősen, hogy azt hiszem elesek. Ajkainkat összetapasztja, nyelvével kétségbeesetten az enyém után kutat amit szinte azonnal meg is talál. Mellkasomon végigfuttatja kezét, kipattintva az egyik kis gombot helyéről.  S látván a kéjt mely ajakiról olvad, szembenézek lelkemmel, mely megemészteni kívánja azt a tudatot, miszerint ez a cselekedet rossz... Mély sóhaj után kapok. Lekaparom magamról védelmezően rám tapadt karjait, majd mélykék szemeibe nézek, amelyekben megtalálom az érzelem összes képét.  Lágy puszit nyomok remegő ajkaira, majd eltávolodom tőle. Ajkam bizsereg, bőröm lángol, szemem csodálatos ajkaira tapad. Akarom a csókját, amivel sosem tudok betelni. De nem lehet. Az idő megállíthatatlanul száguldozik, nekünk meg lenne egy pár elintézni valónk... még... Elindulok az ajtó felé, megragadom a kilincset és a kocsijához vonszolom magam, ellenőrizve Felix-et, hogy követ-e. Bepakolom magam az anyósra, megvárom míg formás seggével belesüpped az autó ülés anyagába. Beindítja a motort, vált, majd a gázba tapos és sebességgel indulunk Avery-hez. Nem sok idő után leparkol, és kiszáll. 

- Maradj itt... ha valami gáz van ... csörgök, vagy majd kán-kánozok a szobában szóval... figyeld az ablakot - nyom el egy hamis mosolyt. Aprót bólintok, hogy megértettem, majd elindul az ajtó felé. Léptei bizonytalanok, kezei picit remegnek... Kopog, az ajtó nyitódik, majd már el is tűnik mögötte. 

Felix Jenkins

- Beszélni valónk van... - zárom be az ajtót. 

- Felix... Tudom, hogy ezt te sem vártad, de te vagy az apa. - mondja önelégült arckifejezéssel. 

- Az lehetetlen. Avery.. mennyi idős a magzat? 

- 5 hetes. 

- 5 hetes? Avery.. nagyjából 5 hete szakítottunk.. szerintem attól a faszitól van, akivel megcsaltál... Le lehet szállni rólam.. Nem kell zsarolgatni.. ha pedig pénzt akarsz kicsikarni belőlem, arra várhatsz, mivel 100%, hogy nem az enyém a gyerek, és a DNS-vizsgálat nem hazudik sosem. Szóval csak rajta. - hadarom el komoran, sarkon fordulok, és már ott sem vagyok... 

- Egy faszomat az enyém a gyerek... Ha már megcsal legalább ne úgy, hogy felcsináltatja magát, aztán meg én rendezzem... - motyogom, majd indítom a kocsit. 

- Micsoda? Ebből nem értettem semmit... Mi volt? - érdeklődik Patrick. 

- Nem az enyém. Amikor megcsalt, akkor esett teherbe. Most meg azt akarja, hogy majd rendezzem. Jah.. meg a faszomat. - magyarázom neki, közben már egy utcányira vagyunk a házamtól. 

- Akkor most már leszarhatod nem igaz? - rakja kezét combomra. 

- Remélem. - sóhajtok.

- Nyugodj meg JJ. Most már minden rendben lesz. - simogatja a combom. Közben bekanyarodok a felhajtóra, és beállok a garázsba.

- Gyere. - fogja meg a csuklóm, majd behúz az ajtón. Alig tudom ráfordítani a kulcsot, mert csak megy előre... Egészen a szobámig rángat, ott pedig pici lökéssel belök az ajtón, majd halkan becsapja maga mögött. Tartva velem a szemkontaktust, közeledik. Tíz centire tőlem megáll, karjaival derekamat körbeöleli, közelebb húz magához. Szeme számra terelődik, majd ajkainkat összeérinti.. Nyelvével bejutást kér, amit meg is kap. Egyik kezemmel nyakát körbeölelem, másikkal hajába túrok hátulról. Elkezd hátrafelé tolni. Lépkedek, majd megakadnak a lábaim az ágyban. Csípőjével továbbra is tol, így lassan leülök, majd hátradőlök. 

- Biztos akarod? - suttogja, mikor elhajol. Visszahajol, de ezúttal nyakamat látja el lágy puszikkal, majd szívni kezdi. 

- Akarlak. - sóhajtok fel, mivel időközben megtalálja nyakamon a gyenge pontom. 

Kezemmel elindulok mellkasától egyre lejjebb.  Felsője alá nyúlok, hasán végigsimítok, az anyag alját megfogom, és lesegítem róla. Kicsit tapogatok még, majd kipattintom nadrágján a gombot, pár pillanat múlva az is a földön landol. 

- Téged is meg kéne szabadítani pár ruhadarabtól. - harapja be száját, majd alám kerül, és kezd vetkőztetni... (Az este többi részét a képzeleteitekre bízom)...