Changes

2. rész - Kis félreértés

Cipőm végighúzom a főbejárati ajtó elé kitett lábtörlőben és elveszem a kulcsot a helyéről. A zárba illesztem aztán elfordítom majd lassan kinyitom és átlépem a küszöböt. Visszakulcsolom az ajtót majd leveszem a cipőm és a vizes kabátom a fogasra akasztom. Beletúrok szőke kócos hajamba és egy nagy nyújtózkodás után átmegyek a nappalin, célba véve a lépcsőt. Fellépkedek a fokokon, és benyitok az első szobába. 

A szobát sötétség rántotta birtokába, Avery pedig valahol a szoba közepéről szuszogott halkan. Megszokott ügyességgel lépkedek az ágy felé, majd kilépek nadrágomból és lehúzom fejemről a pólót aztán befekszem a gyönyörűségem mellé. Nem szól semmit, csak szusszan egy nagyot és nyakamba kapaszkodva magához ölel majd nyom egy puszit az érzékeny bőrfelületre. Nagyot sóhajtok majd végigsimítok hátán, belemarkolva kerek fenekébe. Átveti lábát hasamon és csípőmre ül. Türelmetlenül harap alsó ajkamba, majd elkezd csípőjével hozzám simulni. Lustán visszacsókolok és szusszanok egyet. Kezemmel hátát kezdem simogatni aztán leemelem magamról. Az ablakon beszűrődő lámpák fénye kirajzolódóvá teszik zavart tekintetét és ráncolt homlokát. Nagy cuppanóst nyomok csücsöri lefele görbülő szájára, majd mellém fektetem, és szorosan magamhoz ölelem. Nyakába puszilok és simogatni kezdem hasát, mire hamar visszaszenderedik az álmok világába.

 Várok fél órát, hogy biztosra menjek, alszik e már, aztán fogom magam és elindulok a fürdőbe. Megengedem a kádat forró vízzel, majd kilépek a bokszerből és beleülök a fürdőmbe. Leveszem a polcról a tusfürdőt és nyomok a vízbe, hogy a vízsugár felhabosítsa. Elmerülök a gőzölgő vízbe, és lecsukom a szemem. Kizárom az utcáról beszűrődő zajokat és belemerülök gondolataimba, amik álomba rántanak..

 Kis idő után, - vagyis amennyit az időérzékem észlelt - arra kelek fel, hogy vacogok a kihűlt vízben. Kikecmergek a Jeges-tengerből, a törölközővel felitatom a bőrömről a vízcseppeket, majd derekam köré tekerve a tükör elé lépek, fogkefével a kezembe. Megmosom a fogam, majd belebújok egy tiszta boxerbe és visszafekszem Avery mellé. Az órára pillantok az éjjeliszekrényen. 0:50. Elgondolkodom, hogy mennyi időre is bóbiskoltam el, de aztán az álom legyőzi a matematikázó felem és ismét lehunyom szemeim magamhoz ölelve a gyönyörűséget aki mellettem fekszik.

Reggel ahogy kinyitom szemeim, a nap sugarai rögtön szembeszúrnak. Felülök az ágyon, majd körbenézek, nadrágom után kutatva, de sehol nincs. Előtör a pánik és az órára sem pillantva rohanni kezdek a konyha felé. Megkapaszkodok a zsanérban és lihegve próbálom egyenlíteni szuszogásom. Avery a pultnál forog, és pakolja a palacsintákat a tányérra, majd az asztalra téve őket lepakolja melléjük a juharszirupot, az eperlekvárt, meg a tejszínhabot és csípőre tett kézzel mereng el rajtam.

- Szia nyuszi - lépek hozzá közelebb, csókolnám a száját, de elhajol. Lepődötten felhúzom szemöldököm, és hátrálni kezdek. Mi rosszat csináltam? Hezitálva várom, hogy Avery valami jelét mutassa annak, hogy miért lett ilyen távolságtartó de egyenlőre csak némán áll a padlót bámulva. Feszült leszek. Terhes? Vagy mi a baja? Kizárt hogy terhes.. mindig óvatosak voltunk. De mi van ha, félrelép? Te jó isten.. erre gondolni se gondolok.. Ellazítom megfeszült arcizmaim, majd óvatosan rákérdek. - Tettem valamit? - a legkorrektebbnek ezt a kérdést láttam feltenni. Mivel nem tudom, hogy mit csináltam, vagy mit nem, ésszerűbb kiérdeklődni.

- Felix.. megcsalsz engem? - hangja megremeg, szemei csalódottan csillognak. Pillantások alatt olyan érzésem támadt, mintha leforráztak volna, utána pedig egy kád jégkockában ülnék. Mintha arcon csaptak volna egy serpenyővel.

- Honnan veszed ezt a butaságot? - kérdezem meg lágy hangon, majd óvatosan közeledek felé és megfogom a karját, majd végigsimítok rajta, mire hátrál és a pultba kapaszkodik. Elrántom karom, majd magam mellé ejtve, szomorúan merülök el ibolyakék íriszeibe.

- Megcsalsz engem?! - teszi fel a kérdést újra erényesebben.

- Dehogy! Honnan veszed ezt a hülyeséget? - tárom szét védekezve karjaim, majd megtámaszkodok az asztalon. Nem szól semmit, csak zsebébe nyúl és egy kis zacskót vesz elő.

- Ez miért volt nálad? - fogja mutató és középső ujja elé a kis csomag kotont, majd meglengeti. Szemeim lehunyom egy másodpercre, majd elé lépek és szorosan megölelem.

- Mindig van nálam, tudod miért - döntöm homlokom az övéhez, és akármennyire menekülni akar, nem engedem. Nyomok egy lágy puszit orra hegyére, majd kiveszem a kotont ujjai közül és a fiókba helyezem. - Szeretlek.. Érted? - Mélyen szemeibe nézek és közeledni kezdek ajkai felé. Lecsukja a szemét, és előre hajol. Ajkaink összeérnek és elfelejtődik a külvilág. Pár perc csókolózás után, Avery megszólal.

- Kihűl a reggeli - nevet fel édesen, majd kigabalyodva a pólóm széléből, az asztalhoz ül és falni kezdi a palacsintákat. Mosolyogva helyet foglalok az előtte lévő széken, majd csatlakozom a reggelihez. Csendben elfogyasszuk a palacsintákat, majd miután az üres tányérokat is elmosogattam, beülök Avery mellé a kanapéra. Csendben váltogat a tévécsatornák között és bekap egy-egy szem popcorn-t időközökként. Az órára pillantok, ami fél tízet mutat. Nem hittem, hogy ilyen hamar kikászálódom az ágyból, de nem bánom. Eszembe jut, hogy a nyaklánc még mindig a kabátom zsebébe, arcomra pedig ráfagy az a halványka mosoly is, amit Avery átölelése csalt arcomra. Elengedem a lányt, majd megpróbálok nyugodtan távozni, ami nem nagyon jön össze..

- Hova mész? - fordul hirtelen felém, kérdő tekintettel.

- Valamit a kabátomban hagytam.. két másodperc - mosolygok szelíden és amint kiérek látóköréből rohanok mint egy hülye, a kabát felé, majd kitépem a zsebbel együtt a kis dobozkát. Semmivel nem törődve, felrohanok az emeletre és gondolkodom hova is tegyem el, hogy tudjam hol lesz, de Avery ne találja meg. Nehéz találni egy helyet, ugyanis a mindennapi takarítás az a hobbija a munka után. Minden egyes zugot kipucol, még ha nem is poros. Aztán találok egy kis helyet a polcon, a vendégszobában, ahol Avery nem szokott sűrűen járkálni. Átgondolom a helyzetét, végül becsúsztatom a kis résbe a dobozt és visszasétálok a nappaliba Avery mellé. Sok vita után végül megállapodtunk egy divatbemutató hülyeségen, ahol éppen egy olyan ruhát sorakoztattak fel a kifutón aminek semmi hasznát nem veszed, sőt... még szépnek se szép. Max akkor alkalmas, ha meg akarod látogatni Alice-t csodaországban. Természetesen Avery minden ruhánál ájuldozik, én meg minden egyes ruhával örülök, hogy közelebb vagyunk a végéhez és nem kell tovább szenvednem. De amikor a műsorvezető bemondja, hogy még három kör van, feladom és inkább felmegyek a szobába a laptopom elé. Mivel az sem érdekesebb mint a divatbemutató, feladom és inkább ágyhoz kötöm magam és álomba merülök...