Changes

21. rész -Átlagosan

Felix! Valami töményet! - szól oda Luke. Az egyik vendég. Hajnal 4 körül lehet. Lassan zárunk, vagyis csak remélem. 2 után már elég nehéz éber maradni, főleg munka közben. Még a fülsüketítő zene sem segít sokat rajta. De nem baj.. Nem sokára mehetek haza. Remélem.

- Haver úgy nézel ki mint egy mosott rongy. Menj öltözz át, menj haza, és aludd ki magad. Amúgy is már 5 óra van. Elég ez neked. - segít ki Dylan.

- Kösz tesó. Szerintem még egy 10 percet saccoltam volna, és kidőlök. Na elmentem. Még egyszer kösz. - adom át neki a stafétát, megveregetem kétszer a hátát, és lelépek. Kint már kezd világosodni. A nap sugarai lassan adnak egy kevéske fényt az óriási épületek közé. A kocsival bekanyarodok a felhajtóra, beállok a garázsba, és beballagok a házba. A kulcsokat csak ledobom a nappaliba az asztalra, ezzel egy időben már a cipőmet is ledobom, ahogy a pulcsimat, a nadrágomat. A zoknimat és a felsőmet a lépcsőn felfelé dobom le. Jaden még alszik, így próbálok kevésbé nagy zajt csapni. Benyitok a szobámba, bezuhanok az ágyba, és ki sem kell ütni, már kész vagyok. Nem telik bele két másodperc, már rázogatják a vállamat.

- Öcsi jó reggelt! Reggel 7 óra van. - rázogat. Akkor nem csak két másodperc volt.

- Jaden baszd meg két órája értem haza. Aludhatok? - mormogom csukott szemmel.

- Óh boccs. Csak gondoltam megkérdezem miért van szétszórva a ruha a lépcsőn és a nappaliban.

- Hulla vagyok. Hagyj már. Azok az én ruháim. - motyogom, de már nem is figyelek rá.

- Okés. Én akkor elmentem melózni. Csá. - csapja be maga mögött az ajtót. Én fordulok egyet és húzom tovább a lóbőrt....

Megint keltegetnek. De most nem rázogatnak.. Cirógatnak. Mi a..? Egyik szemem résnyire nyitom. Két kék szem bámul vissza, és egy nagy mosoly.

- Theo? - kérdezem. Nem vagyok benne biztos, hogy ki az. Csak homályosan látok.

- Helló. - kapom válaszul. Ezek szerint akkor igen, ő Theo.

- Mennyi az idő? - kérdezem, még mindig fél arccal a párnában.

- 11 óra.

- És te mit keresel itt? - pislogok.

- A bátyáddal találkoztam a plázában, mondta, hogy itthon vagy ugorjak be, nyitva az ajtó.

- Uhh... - temetem egész arcom a párnába - Gyere. - emelem fel a takarót, hogy feküdjön be hozzám. Úgy is tesz. Egy pólót érzek rajta. Kezem derekára csúszik, annál is inkább a pólója alá. Keze az arcomhoz ér. Végigsimít, majd egy hajtincset simít hátra arcomból. Bele sem gondolok milyen zombi fejem lehet.

- Nincs annyira zombi képed. - szólal meg. Szemem hirtelen kipattan, és felülök.

- Hangosan gondolkodtam?

- Inkább motyogtál. - elmosolyodok.

- Ideje lenne felkelnem. És le is kéne zuhanyoznom. Eskü úgy érzem mintha valami alkoholista fasz lennék, olyan pia szagom van.

- Apám alkoholista, úgyhogy már megszoktam.

- Mi? De én nem.. Én nem vagyok alkoholista. - mentem magam - Ó ember! Ez nem zombi arc? - nézek bele a tükörbe, és engedem a vizet. Theo csak bámul, és röhög. - Mi az? Te csak ott röhögsz, vagy csatlakozol is?

- Nem tudtam, hogy jöhetek-e vagy sem....