Új év, új élet

4. fejezet-Brian

Brian az irodában ülve figyeli a kimerevített képet a vásznon. A kezében lévő puha labdát néha a képen látható holdra dobja amiről visszapattanva elkapja. Szabad kezével hátranyúl a távirányítóért, hogy egy másik képre kapcsolhasson. Ujját a gombon tartja mire a kivetítőn lévő képek váltakozni kezdenek. Elhúzza az ujját mikor meglátja amit keres. A képen lévő férfi adatai sorban jelennek meg. Brian szemmel követi a felugró ablakokat. Pár perc elteltével megjelennek a lezárt adatok is. Nem kellett sok időt eltöltenie azzal, hogy meghekkelje azt a programot amit még ő írt. Alig 48 órája maradt ő mégis azzal foglalkozik, hogy az igazgató mit titkol annyira. Megszorítja a labdát majd a felugró képre dobja. . Hátra sandít a zárt ajtóra, mielőtt jobban beleásná magát.

- Bingó! - a vörös hajú lány akit az étteremben látott most a fényképen néz vissza rá. Fehér arcát , zöld- lila zúzódások fedik, rózsaszín ajkát vastag seb szeli ketté- Leah Wodden 17 évesen szökött meg a kórházból, miután súlyos sérülésekkel vitték be. Ugyan azon a napon Mr. Wooent elütötte egy autó a rendőrök szerint cserben hagyásos gázolás történt, de a férfi mégsem tett feljelentést.

Brian előre dőlve olvassa végig a szöveget amit már látott egyszer de persze nem ezt olvasta akkor. 48 óra úgy tűnhet semmire sem elég, de Mr. Wooden mégis elintézte a lányának azt, hogy borzalmasan teljenek az órái. Már az is bosszantó, hogy az emberek semmit sem sejtenek, erre még Ő is belerúg egy szerettébe. Brian lassan feláll, kikapcsolja a vetítőt és elindul kifelé. A puha labdát zsebre vágja amit az asztalon talált. Végig sétál a kihalt folyosón, elhaladva az egyik résnyire nyitott ajtó mellett fülét heves beszélgetés csapja meg. Megáll és bepillant rajta, barátja Dr. Jhos éppen valakivel beszélget vagy a gesztikulálásból ítélve vitatkozik. Talán éppen megakarja győzni azt a pár tudós akik még nem mentek haza, hogy ne is menjenek. Jhos az ajtó felé pillant, tekintete barátságosabbá vállik, Brian biccent neki és tovább sétál. A csarnokhoz érve Loryra pillant aki egyre erőteljesebben reszeli körmét ezzel próbálva terelni gondolatait a közelgő végről. A nőre pillant, hatalmas szemeiben könnyek csillognak amit erre ráeszmél elkapja tekintetét Brianről. Brian egyik fele oda menne hozzá, de a másik fele indulna, hogy minél hamarabb visszaérjen. Mint mindig most is az eszére hallgat. Megfordul és kisiet az épületből, végig sétál a parkolóhoz vezető úton, majd az üres parkolón. Kezeit a zsebében tartva halad a sötét kék terepjárója felé. Megnyomja a kocsitávirányítóját mire a jármű három éles pittyenéssel jelzi, hogy nyitva van. Beül a vezető ülésbe és beindítja a motort. Hátra se pillantva tolat, kormányt elforgatva kanyarodik ki. A sorompóhoz érve arra sem veszi a fáradtságot, hogy lassítson. Mivel az őr már tegnap kilépett, így a kapu és a sorompó nyitva áll mindenkinek aki ki vagy be akarna menni a kutató központ területére. Ráfordul a főútra és bekapcsolja a rádiót de a tiszta adás helyett sistergő beszélgetést hall. Brian lehúzza az ablakot, hogy a belsőtér megteljen a kinti hűvös levegővel. A férfi tekintete a visszapillantótükörre vándoról, az épületmagas kerítései egyre távolabb kerülnek tőle. Felsóhajt és ismét az útra fordítja figyelmét. Gondolatai hol Leahn hol az újéven járnak. Nem gondolta volna, hogy megéri azt amikor minden teljesítjető vágyára már csak 46 óra marad. Elfordítja a kormányt, hogy a főútról áttérhessen a földútra. Két oldalt végig fák kísérik egészen az úti céljáig. A fák ritkasága miatt lassan láthatóvá válik az egy szintes ház. Megérkezve a házhoz leparkol a salakos területre. Kiszáll az autójából és elindul a bejárat felé, felkocog a kis veranda lépcsőjén és megáll az ajtó előtt. Kabátja belső zsebéből előhúzza a lakás kulcsát, hogy betudjon jutni a lakás belsejébe. Besétál az előszobába és a kalaptartón tárolt sport táskájáért nyúl, megsem állva lehúzza onnan és a hálószobájába sétál. Megáll a könyves polc előtt amin a zenéit és a videójátékait tartja. Elhúzza a dízdobozba csomagolt játékot és a mögötte lévő karért nyúl amit elfordít jobbra. A polc könnyedén vállik el a faltól és csúszik befelé majd el balra. Belép a rejtett szobába, a sötétség elillan amint a szobába lép, a helyiség kivilágított polcai fegyverrel vannak megtölte. A fémpolchoz lépve kinyitja a táskáját és elkezdi belepakolni a különféle lőfegyvereket és töltényeket hozzá. Vállára hajítja a táska pántját és kifordul az általa kifosztott szobából. Kifelé menet megáll az üveg szekrénye előtt és az összes cd-t kiszedi belőle amit az évek során halmozott fel. Végig sétál az előszobán, a bejárati ajtót pedig nyitva hagyva lekocog a lépcsőn, határozott léptekkel megy el az autójáig ahol a hátsó ülésre dobja be táskáját, beül a volán mögé és becsapja maga után az ajtót. Fél kézzel hátra nyúl és az első cd-t amit megfog előhúzza, kinyitja a tokot és a műszerfalba épített hifibe csúsztatja a lemezt. A rock zene abban a pillanatban zendül fel amint a kocsi elindul. Ujjait a kormányon doboltatva száguld végig a kihalt földúton. A por felcsap és a kocsi alsó feléhez tapad. A zenék gyorsan váltakoznak ahogy az idő pörög a visszafelé vezető úton.

Behajt a laboratórium területére és az ajtóhoz közel parkol le, kiveszi a táskáját és becsapja maga után az ajtót. Bakancsa visszhangzik az előtérbe amint belép, táskája pedig lábának és derekának csapódik. A benne lévő nehéz fegyverek biztonság érzetet nyújtanak neki. Loryra pillant, a nő gépét bújja miközben füléhez a telefont szorítja. Brian Lory kezére néz, az apró körmök láttán már tudja a nő idegei nem fogják sokáig bírni. Brian végig sétál a folyosón és az első kipucolt irodába megy, a fa asztalra teszi a táskáját. Kisétál és addig megy ameddig egy ott maradt magnót nem talált. Pár iroda átkutatására volt hozzá szüksége, de a végén megtalálta amit keresett. A szürke zene lejátszóval a kezével sétál vissza a számára megfelelő helységbe. Bedugja a konnektorba és belehelyezi a táska tetején lévő cd-t. A táskát a székbe teszi és onnan elkezdi az asztalra felpakolni a készleteit. Egymás mellé kiteszi a két KSG-12-es sörétes puskát, csöveihez pedig a négy darab teli doboz lőszert. A következő fegyver egy MP5 ami felé három doboz töltényt pakol. Kihúzza táskájából a SCAR gépkarabélyt és az övre fűzött töltényeket ráfekteti a fegyverre. Az asztal szélén maradt helyre először a pillangó kését teszi mellé a zsigerelő kését végül az M9 Bajonettét, feléjük pedig a szürke-fekete Desert Eagle pisztolyt és a Taurus PT-t bár ezt a pisztolyt kimondottan nem kedveli a kiálló szarv miatt a fegyver hátsó részén, ezért inkább a desertét szokta használni. Végül de nem utolsó sorba előveszi az övet amire bombák vannak erősítve, két csaligránát, három gyújtógránát és kettő repesz gránát. Brian a földre löki a táskát és beül a székbe, tekintete oda-vissza jár a fegyverek között mindegyiket alaposan szemügyre véve. Az ajtó nyitódásra felpillant, ajkán mosoly jelenik meg mikor Lory belép a szobába.

- Most beszéltem a szüleimmel. - kezd bele a lány minden kertelés nélkül. - És a reptérrel, nem tudok haza utazni..

- Én is beszéltem apámmal tegnap este. - Brian ismét a fegyvereket bámulja. - Jól megvannak anyával a föld körüli túrát pedig nagyon élvezik.

- Nem mondtad el nekik? - Lory hátra tűri fekete haját miközben a falnak dől.

- Mit mondtam volna? - vonja fel szemöldökét de még mindig nem néz a lányra. - Nem fogom felrúgni a nyaralásukat egy semmiség miatt. - A lány hisztérikus nevetésbe tőr ki mire Brian veszi a fáradtságot és ránéz. - Higgadj le, csak rontod a saját helyzetedet. - Lory a földre csúszik, lábait felhúzva öleli át őket, fejét pedig a falnak dönti. Brian mély levegőt vesz, de még sem mond semmit valahol jobbnak látja, hogy ha csendben marad akkor azzal többet segíthet a lánynak minthogyha megszólalna. Órájára pillant. Még 43 óra, még ennyi ideje maradt neki Lorynak és a földnek is.