Új év, új élet

10. fejezet -Brian-

A barna szempár az elakadt utat figyeli. Az autók szorosan egymás mögött parkolnak, így egy hosszú fém kígyót alkotnak. Az emberek nyoma rég a roncsok alá vesztek. Nagyából egy órát vezettek, hogy kijussanak a semmiből és még felet, hogy a főútra hajthassanak, most pedig itt állnak 21' út vonalán, előttük több kilométer hosszan autók, két oldalt pedig fák. Gery saját autója előtt várakozik és próbál nem oda figyelni a Dr. újabb és újabb hajmeresztő elméletére. Végül nem bírja tovább, ellöki magát a motorháztetőtől és Brianhez sétál aki pont akkor gyújt rá.

- Forduljunk vissza, több idő, de megérné.

- Régebben azt mondtam volna az idő pénz, most már inkább azt, hogy az idő élet.

- Legalább értelmes választ adnál. - Morran fel Gery.

- Nem fordulunk vissza, gyalog végig vágunk a kocsik között és az elejéről elviszünk egy autót.

- Rossz és meggondolatlan ötletnek hangzik.

- Szerintem meg kitűnő. - szív bele a cigarettájába, a füst betölti a tüdejét majd kifújva távozik onnan, kesernyést ízt hagyva maga után. - Hisz te vagy a Felmentő sereg.

- Te pedig az öngyilkos jelölt.

- Meglehet. - Brian ledobja cipője elé a csikket és olyan erővel tapos rá mintha törhetetlennek bizonyulna az az apró és puha cigaretta vég. Megfordul és vissza sétál autójához, kiveszi hátulról a táskáját amit átdob a feje felett, hogy jobban megtarthassa a vállán. Lory is kiszáll az autóból és füle mögé tűri az elszabadult tincset. Brian kipakol a kesztyűtartóból és a zsebébe teszi a térképet és a láncon lógó emléket, amit még egy számára kedves személytől kapott nagyon régen. Brian, Geryhez lép aki már felvette katonai zsákját, fegyverét pedig előre tette az övébe, hogy könnyebben elő tudja venni. Brian ismét rágyújt s nyugodt léptekkel indul meg a kocsik között, mögött Lory, Jhos a sort pedig Gery zárja, aki igyekszik oda figyelni minden apró de fontos zajra és mozgásra. Már a negyedik olyan autót hagyják el ami teljesen kipakolva áll. Brian becsuk egy nyitva hagyott ajtót és tovább sétál. Amint előrébb érnek már látnak hátrahagyott táskákat ruhákat, elektronikai dolgokat és ételeket is. Brian a Lorynak adott talált hátizsákba teszi a zöld autóból kiszedett konzerveket , majd visszaadja a nőnek.

- Rossz előérzetem van. - bújik bele a zsák pántjaiba majd megfogja Brian karját. Brian rápillant és felsóhajt.

- Ne félj, ez csak női pánik. - mondja neki nyugodt hangon. Gery felnevet és csatlakozik a beszélgetéshez.

- Ja ne félj, Brian nem akar a halálba vezetni minket, vagyis tudatosan nem. - válaszul Lory rémülten néz Gery szemeibe. - Ja,ja – teszi még hozzá a katona mosolyogva. Lory aggódva követi tovább Briant, Nem sejtve, hogy mi vár rájuk a kocsik sorának végénél. Még negyed óra sétálás és gyűjtögetés után egyre közelebb érnek az utolsó autóhoz. A kordonokat amiket nem is olyan rég állíthattak, most félre tolva, vagy felborítva helyezkednek el. Lory mozgást észlel a hatalmas barikád mögött. Megemeli egyik kezét és integetni kezd.

- Hahó! - kiáltja el magát a nő. Mire az árnyék megnyúlik a földön és egy halott katona lép elő a takarásból. Fél arcáról hiányzik a bőr az inak és az izmok cafatokban lógnak le a csontról. A közeledő személyek szemeik elé még nem tárul a taszító látvány, de a katona furcsa mozgásából már gyanítani lehet, hogy nincs minden rendben. Ha már a kihalt autók nem keltette fel az érdeklődésüket akkor a tántorgó és botladozó katona lassításra kényszerítheti a csoportot. Brian megemeli kezét ezzel jelezve, hogy ne mozduljanak. Két ujjal int Gerynek aki egyből mellé sétál gépfegyverét pedig megemelve lép előre. Brian is előveszi desertét, kibiztosítja és ő is tesz előre egy lépést. A két katona mindenre felkészülve halad a furcsán botladozó férfi felé, elsőként Gery pillantja meg a visszataszító látványt, arcára egyből kiül az undor.