Új év, új élet

13. fejezet ~Leah~

A kis romvárosból kifelé menet nyomasztó csend telepedett a megcsonkított csoportra. Christina könnyei azóta megállás nélkül potyognak. Leah figyelmeztette, hogy nem kell neki tudnia mi történt Eric-el de ragaszkodott hozzá. A hallottak után Christina összeomlott, nem ő húzta meg a ravaszt de mégis lelkiismeret-furdalás gyötörte. Markus sem mondott ellent, mikor úgy döntöttek nem maradnak a környéken tovább. Jesse leghátul sétál, szorosan ujjai közé fonva a lemerülőben lévő készülőkét. Már nem hullajtja könnyeit, nem őrjöng, csupán csendesen hagyja, hogy lassan feleméssze a szívszaggató üresség és magány. Az érzés az órák múlásával nem csillapodik, hanem egyre nagyobbra növi ki magát. Tompa tekintettel pillant le kezére amin még mindig ott szárad barátja vére. Ismét ökölbe szorítja kezeit, már-már annyira, hogy ujjai bizseregni kezdenek. A nap gyenge ereje, sehogy sem tudja elüldözni a mínusz alá csökkenő hőmérsékletet. Leah a csüggedt Jesse-hez lép. Hüvös ujjait a fedetlen karra helyezi és gyengéden megszorítja. A zöld szemek egy pillanatra lecsukódnak, hogy rejtve tartsa valós érzéseit. Mikor ismét felnéz már hamis tekintettel bámul. Az egyenesen haladó úton sétálva, egyikük sem gondol arra , hová tűnhettek az emberek vagy a járművek. A csend egyre hosszúra nyúlik az utuk során. Mindenkiben ott motoszkál az az érzés, hogy megtörhetnék, de senki sem tudja, hogyan tegye. A fák takarásából előbukkanó, fém tető szemet szúr Leahnak. Szemével követi az utat és nemsokára meg is látja a leágazódást. Előre sétál, hogy közölje irányt váltanak. Megnyalja ajkát mielőtt bele kezdene.

- Kezd egyre hidegebb lenni. - tudja nem ez a legjobb kezdés, de reménykedik abban hátha tudja oldani a feszültséget.

- Köszönjük nyilvánvaló kapitány. - szúrja oda neki Markus, némi éllel a hangjában. Leah csupán nagyokat pislogva veszi a hangnemet. Órák óta nem szólt senki senkihez, és máris leharapják a fejét mikor kezdeményezni próbál. Jesse hirtelen megjelenik mellettük. A vér által vörösre festett kéz rászorul a szálkás vállra. Maga felé fordítja a meglepődött Markus-t

- Kérhetsz bocsánatot.

- Vagy? - vonja fel barna szemöldökét. - Megint csendben fogsz várni, hogy egy lány megmentsen ? - Az eddig szorongatott telefon kicsúszik Jesse kezéből. A készülék éllel esik a kemény betonra. A fekete telefon hátlapja odébb pattan. A képernyője pedig pókháló szerűen reped végig. Jesse elengedi a vele szemben állót. Hátra lép egyet. Ökölbe szorított kezével állon vágja Markus-t. A fiú feje hátra csuklik, a hirtelen jött erős ütés hatására. Átmozgatja állkapcsát mikor magához tér. A világos barna szem szikrákat szór. Az indulattól felajzott Markus előre lép, hogy visszaadja a kapott ütést. Az ökle lendül, de mielőtt célba érne a kijelölt személy hátra ugrik. A kéz így a levegőbe csap. A két fiú között létre jött feszültség egyre nagyobb lesz. Jesse elégedett mosolyt villant, mielőtt ismét támadna az oldalról érkező zaj felhívja magára a figyelmet. A fák közül elő bukkanó alakok mind a négyük érdeklődését felkelti. A lassan feléjük csoszogó személyek, kezüket előre emelik. Ujjaikat ki-be hajlítják. Szemük színét a fehér vette át. A testeket több sérülés borítja ami halálos lenne bárki számára.

- Mi a...? - lepődik meg Markus és hátra lép. Leah kihúzza a karod és a hozzá legközelebbi nőre fogja.

- Nem akarom bántani. - figyelmezteti. - Maradjon ott. - erősen fogja a hűvös fémmarkolatot. Bármennyire kitartóan áll egy helyben, mégsem tudja eltántorítani a felé közeledő nőt. Hátra lép egyet, hiszen tényleg nem áll szándékában kárt tenni senkiben. A nő viszont nem hátrál, egyre közelebb merészkedik hozzá. A szél feltámad és a hosszú tincseket előre löki. Az elszürkült ujjak belekapnak a vörös hajzuhatagba. Száját nagyra tárja, nyelvét előre dugja. Torkából eltorzult morgás tőr elő némi feketés anyaggal ami Leah felsőjén landol. Leah kezéből kicsúszik a kard. Rémülten kap haja után, remélve ki tudja szabadítani. Csuklójára a másik kéz fonódik ami szintén. Leah minden erejével próbálja eltolni magától, de a rémület felül kerekedik rajta. A beszűkült látású nő észre sem veszi, hogy valaki mellé lép. A fémen megcsillanó fény fenyegetően közeledik a Leah-t fogva tartó kezek felé. A kard lecsap, a vér kifröccsen az eltávolított végtagok helyéből. Jesse arcára döbbenet ül ki. A nő nem tágít, fogait csattogtatva próbál belemarni az élő húsba. Jesse hátra lép, ismét megemeli a kardot. A penge most a fejet vágja ketté. A lágy szöveteket elérve a test azonnal reagál. A lábai megrogynak és végleg holtan hullik a földre. Leah a levágott kezekre néz. Vörös tincsei ott pihennek a görcsösen szorító kezek között. Jesse-re néz aki hitetlenkedve figyeli a testet. Leah lehajol és felkapja a fegyver tokját a földről. Megpördül, a fém talp belecsapódik a koponyába megrepesztve azt egyből. Christina rémült sikolya felkelti az élők és a holtak figyelmét egyaránt. Jesse ér oda elsőnek. A penge átcsúszik a koponyán és alig pár centire áll meg a lány arca előtt. Leah tekintete Markus-ra téved, aki egy konyhakést használva harcol. A lány ismét támadásba lendül, de most nagyobb erővel. A fém mancs bele ékelődik a már megrepedt koponyába. Lábait megfeszítve rántja ki a fegyvert. Ismét bevisz egy találatot. A koponyákból kifröccsenő vér befesti ruháját és fél arcát. Zihálva lép hátra, szíve a torkában dobog. Haja az arcához tapad. Mindegy egyes légvételnél úgy érzi leégeti a hideg levegő a tüdejét. Felpillant, szürke szeme több testet lát vérbe úszva a földön, mély levegőt vesz és csak most érzi igazán az élet fontosságát. Christina hisztérikus nevetésére felpillant. Megtörli arcát keze egy tiszta felületével. Útközben visszaveszi a kardot és elteszi. Oda érve leguggol a földön ülő szőke lány elé.