Leah
Leah keresztbe teszi lábait, tekintete a mellette összemosódó fákon pihen, telefonja öt percenként, halkan pittyeg. A vezető ülésben ülő férfira sandít, Mika zöld tekintete az utat figyeli. Az öltöny amit visel gondosan vasalva van akárcsak a hozzá illő szürke nadrág. Leah előveszi mobilját, hogy megnézze, ki ír neki folyamatosan.
"Feladó: Christina 22:05
Merre vagy?
Hahó? 22:30
Lemaradsz a mozis estről! 22:50
Még Markus is keresett. 23:30
Címzett: Christina 23:56
Két szó: Főnök, bor"
Leah lenémítja a telefonját és visszateszi a flitteres boríték táskába. A ceruza szoknyát figyeli ami minden egyes kátyúnál feljebb csúszik. A főnökére esik a figyelme, amitől még erősebben markolja a kormányt. Leah félre néz azon gondolkozik mit, mondhatna, hogy megtörje a hosszúra nyúló csendet. Elhúzza a száját mert, semmi nem jut eszébe. Először arra gondolt, hogy megköszöni a fuvart, de elveti az ötletet hiszen, felhozva a témát kínos helyzetbe kerülhetnek, mivel Leah fogadta el a bort. Helyesbítve két pohár bort ami, miatt nem ülhetett be a saját kocsijába.
- Fáj még a fejed? kérdésre felkapja a fejét, főnökére néz.
- Öhm izé... Nem már nem. nyel nagyot. - Sajnálom, hogy kitérőt kell tennie.
- Nem gond, egy kis kitérő nem fogja felborzolni a feleségem idegeit. - mosolyodik el kedvesen a férfi. A kocsi lassul amint belépnek a lakott területre. - Persze ha nem tud róla. - A mondat amit Mika viccesnek gondol egyáltalán nem szórakoztatja a lányt.
- A következő utca lesz az.- mutatja Leah az irányt, a vékony kéz már a biztonsági övet markolja. Az autó bekanyarodik az utcán, majd a parkolóba két kocsi közé. A biztonsági öv kattan és gyorsan visszacsúszik a helyére. Leah meglepetésére a férfi is kikapcsolja az övét és felé fordul.
- Köszönöm a fuvart.- mosolyodik el a lány. Kezét az ajtókilincsre csúsztatja, lenyomja de a zár nem enged az ajtó pedig nem nyílik. Feje tompán lüktet, a kocsiban lévő fülledt meleg megtette a kellő hatását. A férfi előre dől, Leah pedig lehunyja szemeit. Mika ajkai az övére tapadnak. Leah elengedi a kilincset és kezét a férfi lábára csúsztatja, megmarkolja az anyagot, mire a főnöke elhúzódik. Leah halkan felsóhajt és elfordítja a fejét. Az arca hamar kivörösödött. A kocsi motorja felbődül, és az autó kigurul a parkolóból.
A nap lustán kúszik felfelé az égbolton, a szobát viszont nem világítja be az elhúzott nehéz függönyöktől. Leah az oldalára fordul, a takaró lágyan ér meztelen testéhez, amitől a hideg fut végig a hátán. Felül és nagyot ásítva magán tartja a takarót. Maga mellé pillant, szürke szeme pedig nagyra kerekednek ki.
- Mika . - suttogja alig hallhatóan. A férfi átfordul a másik oldalára. Leah ledobja magáról a takarót, felkapkodja az eldobált ruháit és magára rángatja őket. Táskájából előveszi mobilját, halkan kisétál a szobából közben az egyik Taxi szolgáltatást tárcsáz. Lábait zsibbadtnak érzi, feje pedig még jobban lüktet, mint tegnap este. Beszáll a liftbe, szemét viszont lesüti nehogy szembe kelljen magával néznie. Jézusom. felsége van, és neki dolgozom. Kezét a gyomrára teszi és mélyeket kezd el lélegezni. Legszívesebben szembe köpné, majd felképelné magát. A portás széles mosollyal fogadja, de ő csak elfordítja a fejét, meglöki a lengő ajtót és kilép a csípős hidegbe. Még a kocsira vár, vesz magának egy forró kávét a hotel melletti bódénál. Amikor fizet a sárga autó akkor fékezik. Beszáll és mélyet sóhajt.
ESTÁS LEYENDO
Új év, új élet
Terror"A történelem megismétli önmagát". Felmelegedés, szárazság, árvizek, tornádók, földrengések és talán a világ vége? Leah Wooden nem hisz a csapásokban, nem hisz a világvégében és semmi olyanban ami arról szól, hogy nincs jövője. Miközben éli a mind...