Új év, új élet

28. fejezet

                                                                           -2 évvel a Világ vége előtt -

A nap fényesen ragyogott fel a nyár első időszakában. Brian feljebb csavarta a légkondicionálót az autójában. Az út Welsből hosszabbnak tűnik, mint oda felé. Több mint négy órát utazott, hogy találkozzon új főnökével, aki kétszer annyi fizetést ajánlott mint amit kapott. A feladata nem volt nehéz, csupán titkos. Egy kutató labor Doktorát kell szemmel tartania. Az állás interjú röpke fél óráig tartott, Wooden nem kérdezett tőle sokat, de látszólag meg is elégedett vele mivel azonnal alkalmazta is. A címet papíron kapta meg és még ma oda kellett érnie. A biztonsági kapu felemelkedett Brian pedig áthajtott rajta be a hatalmas épület előtti parkolóba ahol már csak néhány autó parkolt. Kedvére választott egyet és leparkolta oda a kocsit. Öltönyét már trikóra váltotta az egyik pihenőben, nadrágja pedig laza farmer lett. Az ajtó oldalra siklik a bentről jövő hűvöstől mosoly csúszik a szájára. A pult mögött ülő nő széles mosollyal az arcán fogadta ahogy közelebb sétált hozzá. Formás keblei fölött lévő kitűző szerint a nőt Lorynak hívják.

- Szép napot, miben segíthetek? -Szólal meg bájolgó hangon ahogy Brian közelebb ér a pulthoz. - Dr. Jhost keresem.

- A nevét ha kérhetem.

- Jhon Brian Dorian.- feleli ahogy tekintete az aulát szemléli. A nő hosszú körmeivel szorgosan pötyög a billentyűzeten.

- Meg is van. -Az asztalba épített fiókot kihúzva egy műanyag kártyát nyújt Brian felé.-Ez csak ideglenes, de egyenlőre megteszi.

- Leköteleztél. -Mosolyog rá miközben elveszi tőle. A jobb oldali ajtó felé sétál, a plexi kártyát oda érinti a műanyag dobozhoz. Az ajtó fölüli zár halkan pittyen mielőtt kinyílna. Brian sok ajtón sétál át mire végre megtalálja a férfi irodáját Épp hogy be kopog már nyitja is az ajtót. Dr. Jhos a székében ülve a falra kivetitett videót figyeli. Tekintete az érkezőre siklik. Megállítja a videót és talpra áll.

- Te lennél Jhon Brian?

- Maga pedig Dr. Jhos.

Az ismerkedés szakaszait hamar át ugorták, és a szakmai oldala hamar átformálódott barátsággá. Dr. Jhos bármennyire is kedvelte Briant voltak dolgok amiket nem oszthatott meg vele. Mint például a „Sötétség Project" nevezetű kutatást. Pár hete egy érdekes hívást kaptak egy a Holdon lévő életforma felfedezéséről. Az illető akit meghaltnak gondoltak életben volt, mégis megváltozott. Agresszív viselkedést tanúsított, a kommunikáció és a külső hatások nem zökkentették ki monoton morgásából és állkapcsa sietős csattogtatásából. A vizsgálatok során egy olyan vírus faját fedezték fel ami első volt a történelemben. Ez a vírus az emberi agyat támadta első sorban. Pár óra leforgása alatt leállította azt, majd újra működésbe hozta, saját magára formálva. Az újra indulása során csupán a terjesztési funkciók léptek életbe. Az éhség és fájdalom érzet teljesen eltűnt. Pusztító Vírus volt ami az egész emberiséget eltörölte volna a Föld felszínéről, ezért is kellett szigorú titokban tartani. A világ több részén lévő kutató központjában dolgoztak az ellenszeren, de mind hiába volt. A kormányok rettegtek tervük az volt, hogy eltaszítják a Holdat a Föld vonzásának sugarából, de a sok rakéta és bomba pont az ellenkezőjét érte el. A Hold veszélyesen közel került a Föld mágneses teréhez. Az eltaszításból bevonzás lett abból pedig a világ gyors pusztulása. Még mielőtt bekövetkezett volna minden, Jhos figyelmeztette azokat akik tehettek volna ellene valamit.

                                                                                 -A Jelenben. -

B​rian térde hangosan csattan a kemény betonon, egy röpke pillanat alatt lelke több ezer szilánkokra hullik szét. A foltos nadrágja felé csordogáló vörös vérpatak láttán tekintete üressé változik. Fülében a hangok keverednek de csupán idegesítő moraj mire elméjéig eljut. Szíve heves kalimpálását meglepett nyugodtság veszi át, mintha agyának megfelelő része elszeperálná a többitől Jhos halálát. Vékony ujjak simulnak Brian kabáttal védett vállának. A mogyoró barna szemek meg sem rebbennek az élettelen testről, minden másodpercben arra vár, hogy Jhos felkel és hangosan nevetve közli, hogy vicc volt, hogy a világ nem baszódott el a szeretteink pedig nem haltak meg. Brianminden porcikája azt várja, hogy valaki megszólaljon ez csak egy színészi alakítás, egy stúdió díszletei között térdel. A csontig hatoló hó pedig valójában a hungarocell apróra morzsolt darabjai. A lemenő nap sötét árnyékot vet a földön térdelő férfira és az őt körül álló személyekre. Chester aki pár lépéssel odébb állva figyeli az össze omlás szélére sodrodó férfit a karján kattogó órájára pillant. A mutató épp ebben a pillanatban mozdul meg, hogy megkezdjék a délután első óráját. Chester meglepetten néz az égboltra, 13:01 perc a fényt adó golyó pedig lassan eltűnik az égboltról. Ha teljesen besötétedik nem fognak tudni ismét útra kelni. Határozott léptekkel sétál oda Brianhez. Tekintete találkozik a mögötte álló Leahéval aki szó nélkül veszi el onnét kezét és lép hátra Jessehez és Loryhoz. Chester határozottan guggol le Brian elé, mind két kezét a megfeszülő vállakra fekteti és biztatóan megmarkolja őket. A szorítás mind addig erősödik ameddig Brian nem hajlandó másra összpontosítani csak Jhosra.