25. fejezet

28 3 3
                                    

Az​ ​ idő​ ​ sem​ ​ segített,​ ​ akkor​ ​ a​ ​ hely​ ​ változtatás​ ​ sem​ ​ fog.​ ​ -Gondolta​ ​ magába​ ​ Leah​ ​ ahogy​ ​ kifelé nézett​ ​ az​ ​ ablakon,​ ​ miközben​ ​ az​ ​ autópályán​ ​ haladtak.​ ​ A​ ​ társaság​ ​ nem​ ​ volt​ ​ olyan​ ​ kellemes mint​ ​ ahogy​ ​ ő​ ​ ezt​ ​ gondolta​ ​ volna.​ ​ Az​ ​ indulás​ ​ előtt​ ​ fél​ ​ órával​ ​ Brian​ ​ gyalog​ ​ neki​ ​ vágott​ ​ egy kisebb​ ​ kör​ ​ útnak​ ​ aminek​ ​ a​ ​ vége​ ​ az​ ​ lett,​ ​ hogy​ ​ egy​ ​ családi​ ​ autóval​ ​ tért​ ​ vissza.​ ​ Mind​ ​ az​ ​ öten befértek​ ​ volna,​ ​ de​ ​ a​ ​ csapat​ ​ tagok​ ​ között​ ​ vibráló​ ​ feszültség​ ​ miatt​ ​ két​ ​ külön​ ​ kocsival​ ​ utaztak. Leah​ ​ feljebb​ ​ ül​ ​ az​ ​ ülésen​ ​ és​ ​ félig​ ​ hátra​ ​ fordulva​ ​ szemügyre​ ​ veszi​ ​ Dokit​ ​ aki​ ​ a​ ​ hátsó​ ​ ülésen pihen​ ​ nyakig​ ​ betakarva.​ ​ A​ ​ férfi​ ​ lassan​ ​ egy​ ​ életre​ ​ kelt​ ​ halottra​ ​ hasonlított​ ​ mint​ ​ sem​ ​ doktorra. Doki​ ​ ketté​ ​ görnyedve​ ​ kezd​ ​ bele​ ​ az​ ​ erőteljes​ ​ köhögésébe.​ ​ Szemeit​ ​ szorosan​ ​ összezárja, egyik​ ​ kezét​ ​ pedig​ ​ a​ ​ szájára​ ​ tapasztja​ ​ míg​ ​ másikkal​ ​ erősen​ ​ markolja​ ​ a​ ​ rajta​ ​ lévő​ ​ takarót. Leah​ ​ lassan​ ​ vissza​ ​ ül​ ​ a​ ​ rendes​ ​ helyzetbe​ ​ tekintetét​ ​ pedig​ ​ ismét​ ​ az​ ​ előttük​ ​ lévő​ ​ útszakaszra függeszti.​ ​ Belső​ ​ késztetést​ ​ érez​ ​ az​ ​ iránt,​ ​ hogy​ ​ ráparancsoljon​ ​ Brianre​ ​ álljon​ ​ meg.​ ​ Nem szívesen​ ​ vallja​ ​ be​ ​ magának,​ ​ de​ ​ Doki​ ​ már​ ​ nem​ ​ fogja​ ​ sokáig​ ​ húzni​ ​ ha​ ​ csak​ ​ nem​ ​ találnak​ ​ egy olyan​ ​ helyet​ ​ ahol​ ​ rendes​ ​ ellátásban​ ​ részesülhet.​ ​ Először​ ​ a​ ​ kórházak​ ​ egyikére​ ​ gondol,​ ​ de abba​ ​ is​ ​ belegondol,​ ​ hogy​ ​ ott​ ​ milyen​ ​ helyzetek​ ​ uralkodhatnak.​ ​ Fejét​ ​ fáradtan​ ​ hátra​ ​ dönti. Lassan​ ​ két​ ​ napja​ ​ már,​ ​ hogy​ ​ nem​ ​ aludt​ ​ rendesen.​ ​ Az​ ​ éjszaka​ ​ közepén​ ​ rémálmok​ ​ képei törnek​ ​ rá​ ​ ami​ ​ végig​ ​ kíséri​ ​ egészen​ ​ a​ ​ nap​ ​ első​ ​ sugaráig.​ ​ A​ ​ monoton​ ​ úttól​ ​ a​ ​ lány​ ​ szemei elnehezülnek​ ​ és​ ​ lassan​ ​ lecsukódnak.

Az​ ​ autó​ ​ sebesség​ ​ váltása​ ​ ébreszti​ ​ fel​ ​ Leaht​ ​ az​ ​ ürességből.​ ​ Az​ ​ álom​ ​ ami​ ​ az​ ​ elején​ ​ olyan jóízűen​ ​ tört​ ​ rá​ ​ hamar​ ​ a​ ​ fekete​ ​ pangásba​ ​ süllyedt.​ ​ A​ ​ nappali​ ​ homály​ ​ erős​ ​ fejfájást​ ​ idéz​ ​ elő. Mint​ ​ egy​ ​ hosszú​ ​ ivászat​ ​ utáni​ ​ másnaposság.​ ​ Vékony​ ​ ujjai​ ​ arcára​ ​ tapadnak,​ ​ hogy​ ​ a​ ​ rátörő ásítást​ ​ eltakarja.​ ​ Fáradtan​ ​ szinte​ ​ még​ ​ a​ ​ sötétségbe​ ​ merülve​ ​ fordítja​ ​ oldalra​ ​ fejét.​ ​ Brian​ ​ kissé előre​ ​ dőlve​ ​ néz​ ​ kifelé​ ​ a​ ​ hatalmas​ ​ ablakon,​ ​ lábát​ ​ lassan​ ​ felengedve​ ​ a​ ​ gáz​ ​ pedálról​ ​ ezzel folyamatosan​ ​ lassítva​ ​ a​ ​ járművet.​ ​ Leah​ ​ követi​ ​ a​ ​ férfi​ ​ mogyoró​ ​ barna​ ​ tekintetét,​ ​ addig fokuszál​ ​ míg​ ​ a​ ​ fejfájása​ ​ látását​ ​ is​ ​ elhomályosítja.​ ​ A​ ​ hófehér​ ​ táj​ ​ közepén​ ​ egy​ ​ hatalmas​ ​ üzlet lánc​ ​ központ​ ​ helyezkedik​ ​ el.

Új év, új életTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon