Új év, új élet

8. fejezet

A robbanást követő nap
-Brian-

Briannak nem kevés idejébe telt mire sikeresen meg tudta nyugtatni Loryt, sőt az út háromnegyedét azzal töltötte, hogy a nő ne az autón kívüli dolgokra figyeljen, hanem a kocsiban szóló zenére és az ő hangjára. Ez mind addig működött ameddig egy őrült fazon rá nem ugrott a kocsijukra és be nem akarta törni az üveget. Azóta Lory ismét csendben ül és halkan mormol. Brian lehajt az útról, hogy kikerülhesse a rádőlt fát. A kocsi ablakának neki csapódó ágaktól Lory összehúzza magát jobban. Brian lefékez amint meglátja a menedék ház leomlott falait. Gery kocsija mellé parkol le. Brian, előveszi a pisztolyt és a nőnek adja.

- Maradj itt. - Lory bólint és kezét a fegyveren tartva figyeli ahogy kiszállnak az autóból és elindulnak a lerombolt épület felé. Brian a másik autóra néz amibe Jhos maradt őrködni. Brian az MP5össel a kezében halad elől mögötte Gery sétál az AK-47es gépkarabéllyal. A két katona határozott léptekkel sétál előre utánuk pedig az a pár tudós akiket ide hoztak. Brian a leomlott részhez érve megáll, oldalra rántja a fegyverét és a felé boruló emberre tartja, meghúzza a ravaszt a golyók beleszáguldanak a személy gyomrába, de nem kényszerítik térdre tovább sétál a fiú felé. Brian a gépfegyvert használva pajzsként maga mögé löki az illetőt mire az az egyik tudósnak esik. Hanyatt esve tekergőnek a földön míg nem az idegen belemélyeszti fogait a tudós nyakába. Gery felemeli fegyverét és egyetlen golyót használva fejbe lövi mind két személyt. Az idegen úgy rogy rá a halott tudósra mintha egy rongybaba lenne. Brian az épület felé néz amint mozgást észlel. A porfelhőből alakok válnak ki akik feléjük vánszorognak. Gery megpördül mikor az egyik szakemberük a vesztébe rohan azt kiabálva, hogy megbolondult. Az idős Dr. előre görnyedve nevet fel, nevetése viszont hamar kiabálásba fullad mikor megragadják a fejét és marcangolni kezdik az arcát. Brian megpördül és szemtanúja lesz a látványnak.

- Futás! - kiáltja el magát Gery, mire mind a ketten rohanni kezdenek vissza az autójukhoz nyomukban pedig vánszorgó testekkel. A két férfi a kiképzésnek hála kifáradás nélkül jutnak el a járművekhez. Mind ketten beülnek saját kocsijukba és amilyen gyorsan csak tudnak kitolatnak a füves területről rá az útra és új úti cél nélkül száguldanak el onnan. Brian oldalra rántja a kormányt, hogy a főútról letérve , földúton menjenek tovább. A visszapillantó tükörből látja, hogy Gery szorosan mögötte van. Brian lecsapja a napellenzőt, hogy a lemenő nap ne vakítsa el. Oldalra rántja a kormányt, hogy egy másik mellék útra mehessen át.

- Hova megyünk? - kérdezi remegve Lory, a biztonsági öv ellenére kezeivel a műszerfalba kapaszkodik. Brian elengedi a füle mellett a kérdést. Tekintete ide-oda cikázik a fák között, keresve a megfelelő helyet. Felnyomja az indexet és bevág két fa között. A letaposott úton hajt végig, pár méter után már láthatóvá válik a nyílt terep. Leparkol a fák mellett és kipattan a kocsiból amint leállította a motort. Hátra sétál a csomagtartóhoz és amíg várja a másik autót előszedi a táskáját. Végig sétál az autó mellett és a motorháztetőre dobja azt. Kinyitva kutakodni kezd benne, közben megérkezik a másik autó is ami mellé parkol le elzárva az egyetlen bevezető járatot. Gery is kiszáll a kocsiból és magára hagyva Jhost haverjához sétál.

- Mi a szar volt ez?

- Fogalmam sincsen. - Brian fel sem néz abból amit éppen csinál, a szétbontott adóvevőt a régi parabolára kötve felugrik a motorháztetőre és felmászik az autó tetejére. Magasba emeli azt a kezét amiben az antenna van, az adóvevőt pedig a szájához közel. Mielőtt megszólalna lenyomja az oldalán található gombot.

- Itt B12J hall engem valaki? - elengedve a gombot pár másodpercig vár a válaszra majd ismét megnyomja. - Itt B12J veszi az adást valaki? - a percek ezzel telnek, de válasz nem érkezik, egy idő után már csak a kocsi tetején ül és vár. Gery saját autójának dőlve figyel. Az órák gyorsan telnek azzal, hogy várakoznak, a szavak viszont semmivé váltak. Elég volt abból amit tapasztaltak valahol tudták, hogy nem fog válasz érkezni, de az apró remény mégis ott élt mindannyiukban. Brian leugrik az autó tetejéről, belsőzsebéből előveszi a doboz cigijét és rágyújt. Nem maradt túl sok, de mégis katona társának nyújtja aki elfogadja. Brian idegesen sétál a két autó között, fogalma sincs arról mihez kezdhetnének és merre mehetnének. Ha nem kap választ akkor végképp a tehetetlenség szélére fog sodródni. A sistergés alább hagy és a némaságot egy recsegő hang tőri meg.

- B12J itt az Alfa78 hall engem? - Brian egyből a főbe dobja cigarettáját és a kocsi tetején lévő adóvevőért nyúl.

- Alfa78 itt a B12J hallom magát. - a túl oldalról megkönnyebűlt sóhaj hallatszik. Brian, Geryre néz aki feszülten figyel.

- Nagyszerű. Megtudná adni a helyzetét?

- Igen, egy pillanat. - Brian kinyitja a kocsiajtaját és a térképért nyúl amit az ablakhoz szorítva néz. - A koordináta, 47°57' 22.9"N 19°38'26.6"E – a vonal túl oldalán ismét csend pár percig.

- B12J itt van?

- Igen.

- Ha jól informált vagyok akkor magával van Dr. Jhos.

- Ez így van uram. A Dr. egy társam és egy civil.

- Értem, pár óra múlva ismét jelentkezem amint betudtuk mérni a helyzetüket és megtudjuk mondani hova menjenek.

- Uram! Mi ez az egész?

- Sajnos erről még mi sem tudunk semmit. A legjobb amit mondhatok, hogy várjanak és ne konfrontálódjanak a fertőzöttekkel. Alfa78 lelép.

- Értettem Alfa78. - Brian visszateszi a kocsi tetejére az adóvevőt és Geryre néz.

- Értünk jönnek? - Dr. Jhos mind a kettőjüket meglepi a kérdéssel és azzal, hogy csendben hallgatta amit Brian beszélt.

- Fogalmam sincsen.

A következő két óra szintén semmit mondó volt a csapat számára, a nap már javában lement, így Gery kocsijának a lámpáival világították a teret. A fiú nagyon ellenkezett de ő húzta a rövidebbet szó szerint így nem volt más választása. A rádió ismét recsegni kezd mire Brian a kezébe kapja.

- Hallanak?

- Igen.

- Sajnálattal kell közölnöm , hogy nem tudunk csapatot küldeni magukért, mivel az összes emberünk a terepen van, de van más is. Sikerült elérnem a Whasington DC-ben dolgozókat, ők sértetlenül megúszták. Ha oda tudnának menni akkor ők gondoskodnának magukról.

- Ez lenne a jó hír? - kérdez vissza Brian, de inkább magának téve fel a kérdést mint a vonal másik végében lévő férfinak.

- Megadnám a GPS koordinátákat, ha letudnánk írni.

- Megoldható. - Brian előveszi mobilját és belelép a jegyzetbe. - Hallgatom.

- 38°53'37.8"N 78°57'46.2"W

- Értettem.

- Később még jelentkezem.

- Várni fogjuk.

- Ja és B12J, keressenek menedéket éjszakára.

- Szükséges?

- Nem tudjuk mivel állunk szemben, de azt igen, hogy piszok gyorsan terjed, a teljes sötétségben nem lesznek biztonságban.

- Köszönjük. - Brian leveszi az antennát és az adóvevővel együtt a kocsi hátsó ülésére pakolja.

- Nos? - kérdezi Gery miután Brian becsukta az autójának ajtaját.

- Megyünk Dc-be.