"A történelem megismétli önmagát".
Felmelegedés, szárazság, árvizek, tornádók, földrengések és talán a világ vége?
Leah Wooden nem hisz a csapásokban, nem hisz a világvégében és semmi olyanban ami arról szól, hogy nincs jövője. Miközben éli a mind...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- 6 évvel később -
A Teljes elsötétülés igaz volt, majdnem hat év telt el azóta, hogy a nap nem jött fel újra az égboltra, az idő nem melegedett fel csupán fagy és hó telepedett a városokra. Egy útja maradt a túlélésnek mégpedig az, ha maradnak és beilleszkednek. Brian erős vezetőnek bizonyult, Margaret hamar rájött erre így maga mellé helyezte, ő lett a város másod vezetője. Egyedi adottságai sosem hagyták cserben, így a napi portyák hetivé váltak, azok hamar egy havi élelem gyűjtésre. A lakásokat amit kaptak belakták, mindenki saját otthonára vagy otthonának vágyára formálta. Az életben maradás mellett Leah úgy döntött mást is csinálni szeretne. Így a decemberi hónap elején a portyák során díszeket is hozott magával, és egy műfenyőt. Először ezt négy évvel ezelőtt csinálta, mikor a magány már a nyakába borult és másra sem tudott gondolni csak a Visszatérőkre. Így most karácsony reggelén elővette a nyúzott dobozt, hogy amint Chester kilép a lakásból neki láthasson a ház csinosításának. Leah a kanapén ülve pamutos rénszarvasos zoknijára pillant. Kötöt kardigánját összehúzza magán miután kézbe kapja a gözölgő bögréjét. Chester lehajol Leah pedig egy gyengéd csókot lehel körszakálávval keretezett ajkaira.
- Mikorra jössz haza? - Haza, már régóta szerette volna így hívni a helyet, de úgy néz ki az ünnep szelleme kicsikarta belőle. A karamell színű falakhoz barna bútorok dukálnak.
- Igyekszem, nem megyünk messzire, csupán ide. -Válaszolja Chester miközben a kezébe veszi a dohányzó asztalon pihenő filctollért nyúl. Az üveglap alatt egy területi térkép helyezkedik el. A férfi könnyedén bekarikázik egy üzlethelyiséget. - Látod közel van. - Leah közelebb hajol az üveghez majd felpillant rá.
- Csókolj meg. -Mosolyodik el ahogy a zöld szemekbe néz. Chester közelebb hajol ajkait pedig a lányéra nyomja. Rövid de annál nyomatékosabb csókváltást váltanak. -Vigyázz magadra kérlek. - Mint mindig. -Mielőtt bármi is történhetne határozott kopogás szakítja meg őket.
- Hagyd csak. -Helyezi az asztalra Leah a bögrét miközben feláll. Hanyagul húzza vissza vállára a kardigánját útban az ajtó felé. Könnyedén nyitja ki az ajtót. A benti világosság után a hirtelen kinti sötétségtől apró foltok jelennek meg látásába. Hosszú ideje élnek már így de szemei még mindig nem szoktak hozzá a nagy változáshoz. Az ajtóban Brian áll, teljes harci öltözékében. A terepmintás nadrághoz fekete bélelt kabát jár. Leah ad magának pár másodpercet, hogy elvesszen a mogyoróbarna szemekbe mielőtt beengedné a házba. A szürke szempár sebesen másfelé ugrik ahogy tulajdonosa hátra lép egyet utat nyitva a bejáráshoz.
- Jó reggelt. -Vigyorodik el Brian. Az iróniáját még mindig nem vesztette el bármi is történt. Ahogy belép a világos előtérbe, már nem csak borostás álla vonja magára a figyelmet, hanem arcának bal oldalán húzódó forrás ami kettészeli sűrű szemöldökét. Három éve, hogy azt szerezte. Az egyik visszatérő vállából egy hosszú és rozsdás fém állt ki. Nagy dulakodás volt, de a lány időben ért oda. Így a nyílt seb nem érintkezett a fertőzött vérrel. Ennek már három kerek éve, Leahnak ez volt az a pont ami elvágta őt és a kinti világot. Többé nem akart kimenni a falakon kívül. Egyre többször mondta le a portyázásokat a végén pedig ajánlatot sem kapott. Chester kedves mosollyal az arcán csatlakozik hozzájuk, kezét a vékony derékra helyezi miközben Brianre pillant.
