Új év, új élet

12. fejezet -Brian-

"....A sötét helyiséget csupán pár táncoló gyertyafény világította be. A falon lévő tükröt a leszálló pára fedte be. A lány kinyújtva lábát hagyja, hogy a pattogó finom fehér hab végig csússzon rajta, lábfejétől fel a térdéig. Ujjaival hátra simít egy világos vörös tincset ami fogalma sincsen hogyan, de kiszabadult kontyából. Oldalra pillant és széles mosollyal az arcán fogadja az érkezőt. A férfi kilép alsónadrágjából, nem félve felfedni férfiasságának méretét.

- Elférek én is? - a mély hang egészen a lány szívéig hatol, megborzongatva őt.

- Szoríthatok neked. - csúszik feljebb a hatalmas kádba, maga elé engedve szíve választottját. A férfi lassan ereszkedik be a meleg vízbe szokva azt. Hosszú lábait az apró combok mellett ki nyújtja . Arcára kaján vigyor húzódik a lány melleinek látványától.

- Ne bámészkodj! - nevet fel, maga elé húzva egy habhegyet.

- De ha egyszer csodás vagy Beth. - suttogja a férfi, kezével a lány sima lába után nyúl és gyengéden megmarkolja a vádliját. Ajkára ismét az a szokásos mosoly ül ki. Beth kinyújtja lábát végig simítva ujjaival Brian izmos vádliján. A fiú megborzong és elkapja a vékony bokát. - És egyben rossz kislány is, apukád mit szólna ehhez ha tudná?

- Több mint valószínű, hogy bezárna a plébániájába és nem engedne ki. - Nevet fel Beth, a kellemes hang betölti a szobát és felmelegíti a fiú rideg szívét. A lány jég kék szeme megcsillan a felerősödő gyertyafényben, szája pedig kedves mosolyra húzódik.

- Szerinted sikerülni fog? -teszi fel a kérdést a fiú ami már azóta fogalmazódik benne, hogy a lány elmondta neki a szülei Amerikába küldik egy bentlakásos iskolába. Mások szerint ott jobban tudná a tudását fejleszteni. Beth előrébb csúszik a kádban, és gyengéden megfogja kedvese kezét.

- Nekünk sikerülni fog. Az csak tévhit, hogy a távkapcsolat nem működik. Tudod azok a párok nem is szeretik egymást igazán.

- Hiszek neked. - kapja el a lány csuklóját és még közelebb húzza magához. A víz a kád peremének csapódik, de ez sem zavarja őket igazán. Brian kezét a lány hátára fekteti és végig simít rajta. Közelebb hajol hozzá és ajkát a puha rózsaszín szájra tapasztja..."

-Vigyázz! - a felszólítás kizökkenti az eddig földön fekvő férfit. Barna tekintete a ráeső előhalottra siklik. Alkarja egyből a nő nyakára talál, ezzel távol tartva magától a csattogó fogakat. Szabad kezével az övében pihenő vadászkésért nyúl, rámarkol a szárára kirántva pedig a kemény koponyába nyomja könnyedén. Kirántja a fegyvert és oldalra löki a testet. A felé nyúló kéz ami segítséget kínál neki, megragadva azt talpra áll. A nála egy fejjel alacsonyabb Geryre néz és köszönet képen bólint egyet. Hátat fordítanak egymásnak és készenlétre emelik fegyverüket. A feléjük közeledő halottak egymás után hullanak a porba amint az agyukba áll az éles tárgy. A vérük beteríti az élők ruháját és arcát. Az utolsó élő halott is a földre hullik ezzel megtisztítva egy félig lerombolt üzlet megmaradt területét. Brian hátra néz a többiekre akik kint várakoztak idáig az autóban. Kezét megemeli ezzel jelezve, hogy maradjanak ott.

- Ketten nézzünk körbe.

- Tied a bal oldala enyém a jobb. - törli le a késéről a vért a nadrágjának segítségével. Brian beleegyezően bólint és az első üzlethez sétál. Besétál a felfeszített ajtón, kését pedig támadásra emeli, hogy bármikor lecsaphasson vele. A ruhák a legkevesebb értéknek számító dolgok, így elég sok megmaradt belőlük. Brian leemel egy táskát és a jövőre gondolva elkezd bele pakolni női és férfi ruhákat egyaránt, átsétál a fehérneműs osztályra, ahol a lehető legtöbb dolgot elteszi, hiszen senkinek sem tudja pontosan mekkora mérete van. Vállára dobva a táskát megindul kifelé. Lába alatt megroppan valami. Lassan oldalra csúsztatja a cipőjét, így megpillantja a koszos padlón lévő láncot, leguggol és kezébe veszi a dögcédulát amit arca elé emel. A medál körbefordul párszor megmutatva mind két oldalát..