Új év, új élet

7. fejezet

A robbanást követő nap
-Leah-

A szürke szempár ide oda cikázik a sötét folyosón. Leah igyekszik minden erejét összeszedve visszaemlékezni a tegnap történtekre. A robbanás utáni órákra, a hatalmas káoszra. A képek sorban villannak fel Leah lelki szemei előtt amitől összerezzen. Leah barátnőjére néz aki a szemközti falnál gubbaszt ölében a retiküljével, összébb húzza Markus kabátját amit a fiú adott neki pár órával ezelőtt. A mellette ülő Eric mobilját nyomogatja, és többször is visszanézi amit felvett. Jesse sétál be a folyosóra, kikerül pár idegen személyt és leül Leah mellé, a lány egyből hozzábújik.

- Milyen fent a helyzet?

- Elég vészes. - suttogja a fiú alig hallhatóan. - Mindenki megbolondult, teljes a káosz és a zűrzavar. - Leah bólint egyet és csendbe burkolja magát. A feszült némaságot egy erős köhögő roham szakítja félbe ami a helyiség végéből jön. Leah oda néz és ki tudja venni, ahogy az anya, ölébe húzza a gyermekét. A kisfiút súlyos sérülésekkel hozta be ide az anyja. A nő elmondása szerint egy darab a Holdból eltalálta őt. Mióta itt vannak a gyermek láza felszökött és mostanra magánál sincsen. Leah felhúzza lábait és átöleli kezeivel úgy nézi a családot. Gondolatai ismét a tegnapra mennek vissza. A felrobbanó hold emlékre örökre az emlékeibe égett. Leah szemei lecsukódnak és az egész éjszakai rohanás fáradtsága most hat ki rá így álomba merül. Leah összerezzen mikor kilép az álomból, fáradtan pislog a zaj irányába. Jesse mellette áll és figyeli az eseményeket, ahogy Markus is. A gyermek feje hátra bicsaklott az anya kezében, mire a nő imádkozni kezd és ringatni gyermekét. Leah Christinara pillant aki szintén lassan feláll ahogy a többiek is, ezzel kimutatva a tiszteletüket a nőnek aki talán ebben a pillanatban vesztette el gyermekét. A nő élesen beszívja a levegőt majd hirtelen kifújja.

- Él ! - csattan fel boldogan, mintha mindenki egyszerre engedné ki a bent tartott levegőjét olyan hang járja át a levegőt. - Semmi baj picim. D..drágám? - a nő hangja elcsuklik mikor a gyerek megragadja a kócos hajat. A nő élesen felsikít amint a tejfogak a nyakába vájnak. A pánik gyorsabban tőr ki mint a tetőn és a hír hallatán. Az emberek sikoltozva lökdösik egymást a kijárat felé. Leah a falhoz lapulva várja Jesse reakcióját. A fiú mereven bámulja a jelenetet és képtelen elszakítani tekintetét róla.

- Mi a szar? - lép egyet hátra Markus, megragadja Christina karját és ők is menekülőre fogják. Leah követi a példájukat elkapja Jesse kabátját és megrántja.

- Jesse, menjünk! - A fiú hátra néz, majd ismét a sikoltozó nőre. Lassan, bódultan bólint, megfogja Leah kezét és szó nélkül hagyja, hogy a lány kirángassa a sötét pincéből. Kiérve az utcára sem jobb a helyzet, az emberek szintén fejvesztve szaladnak egymást eltaposva. Jesse félkézzel utat tőr magának, másik kezével Leah kezét szorítja. Leah többször megbotlik, cipője magassága miatt, de mindig visszahozza magát arra a szintre, hogy el ne essen. A mellettük lévő ház oldala megindul és egy adag tégla hullik az utcára. Leah megbotlik egy tárcsában, keze kicsúszik Jesseiből és hasra borul. Arca a földdel érintkezik lábába pedig éles fájdalom hasít végig. Jesse megfordul és visszasiet a lányhoz, hogy talpra segítse. A nagy rohanásban senki sem figyel azokra az apró de lényeges részletekre ami körülöttük zajlik le. Jesse karjaiba kapja a lányt, hogy gyorsabban tudjanak haladni.

- Hé! - kiált előre Markusnak. - A következő utcán lefordulunk! - Markus válaszként bólint, átsegíti Christinat és nagyobb törmeléken, hogy át tudjanak jutni az utca túl oldalára. Jesse átrohan a kupacon szorosan magához fogva Leaht. A szürke szempár az éppen elhagyó utcát szemléli. Figyeli ahogy az emberek egymásnak esve marcangolásnak kezdenek. Leah rémülten összehúzza magát kezeivel pedig erősebben kapaszkodik Jesse felsőjébe. Ahogy a fiú mondta befordulnak a következő sarkon. Ezt a területet nem érte akkora pusztulás mint az előzőket így sikerül találniuk egy épp autót. Jesse talpra állítja Leaht majd Christinara néz.