Új év, új élet

2. fejezet -Brian

Brian a létesítmény kapuja előtt pár méterrel áll, kezében a jól megérdemelt cigarettája füstölög, fülébe pedig kedvenc zenéje szól. Tekintete a több méter magas kaput fürkészi, az előtte járkáló őröket és a kutyákat amik most békésen fekszenek a sorompó oldalánál. Szájához emeli a cigarettát és mélyet szív bele, pár percig bent tartja hagyja, hogy a füst végig járja az utat a tüdejéig és csak utána engedi szabadjára. A mély barna szemek most az eget kémlelik, tekintete megakad a nappal is jól látható holdon. Ismét beleszív a cigarettájába de most azonnal ki is fúja fel az égitest felé. Sosem gondolta volna magáról, hogy ő aki már annyi mindent látott és elviselt, egy ilyen „apró" dolog fogja megrémíteni. Nem retteg és nem is zárkózik be mint a legtöbb ember de érzi, hogy ha ez az égitest belép a Föld vonzásának pályájára el fogja pusztítani az embereket. Ez a gondolat még őt is megrettenti. Brian megrázza a fejét, hiába nem ez a legmacsósabb dolog amit tehet a gondolat kiűzése érdekében, de mégsem kezdhet el lövöldözni vagy közelharcba keveredni, mégis csak ez az a hely ahová mindennap be kell jönnie és a labor patkányra figyelnie akit kijelöltek neki. Beleszív még egy slukkot, leejti a csikket és rátapos. Kihúzza a kabátja alól a mágneses beléptető kártyát, megragadja a kaput egyik kezével másikkal pedig az érzékelőhöz teszi a belépőjét. A fém nyikorgással fordul át. Brian mély levegő kíséretében lép be a „TILTOTT" területre, ami számára lassan a második otthonává kezdett válni, persze rossz értelemben. Sokkal több időt tölt már ezen a helyen mint az ő álom legénylakásában. Zsebre tett kézzel sétál végig az ajtóhoz vezető úton. A fém ajtó azelőtt nyílik ki mielőtt a mozgásérzékelő alá érne. Brian hátra lép egyet, hogy utat adjon a két kutatónak akik kilépnek az udvarra. Az egyik kutató fejét és kedvesen rámosolyog Brianra, a katona még meg sem erőlteti magát.

- Dr. Jhos. - a kutató hátra lép, hogy Brian szemébe nézhessen. A mellette álló férfi hétköznapi ruhában van csupán a fehér köpeny ami arra mutat, hogy ő is olyan mint azok akik itt töltik minden napjukat.

- Brian épp magát kerestem. - válaszolja megjátszott mosollyal Jhos. - Szeretném bemutatni önnek Dr. Professzor Wooden-t. - Brian a felé nyújtott kézre pillant, egy pillanatig eltöpreng azon viszonozza -e a gesztust, de végül a rossz kedve dönt felette és nem nyújtja kezét.

- Nos.. én is örülök önnek. - a hangtól Brian hátán végig fut a hideg, minden apró szőrszála feláll. Dr. Wooden arcán egy pillanatra elégedettség fut át, hogy egy ilyen erős emberből is kitudja váltani azt amihez a legjobban ért. A félelem keltést. Brian hátra lép egyet, de testtartásán nem lazít, nem fogja beadni a derekát egy ilyen férfinak.

- Tudok valamiben segíteni, mert ha nem..

- Tud Brian. - feleli Dr. Jhos rosszalló tekintettel.

- Gondoltam. - morogja Brian az orra alatt de a két Dr. tekintetéből következtetve ők is hallották a kedvtelen gondolatot. - Miben? - A hangnem olyan unottra sikerült, hogy a katonának sikerült al főnökébe fojtani a szót. Dr. Jhosnak kellett pár pillanat mire ismét megtalálta a saját hangját. Szigorú tekintettel nézett farkas szemet a nála jóval magasabb katonával.

- Holnapra foglaljon helyet az egyik étteremben, mivel a cég főnöke. - itt jelentőség teljesen a mellette álló férfira nézett aki látszólag a terület felmérésével volt elfoglalva. - megakarja jutalmazni az alkalmazottait. - Brian arcáról lefagyott a mosoly, de nem attól, hogy ez férfi a cég főnöke hanem , hogy étterembe akarja vinni a dolgozóit. Fogait összeszorítva bólintott, mivel attól félt hogy ha kinyitja a száját elküldi ezt a felfuvalkodott ficsúrt valami kifinomult helyre. Brian oldalra lép és kikerüli a két Dr.-t belép az épületbe ahol egyből megcsapja a kellemes meleg. Elsétál a recepcióig, ahol pedig rákönyököl a pultra. Az asztal mögött ülő Lory felpillant és szélesen elmosolyodik, kék szemei elütnek kapucsínó barna bőrétől és szinte fekete hajától. Száját mindig élénk színre húzza ki, hogy az amúgy is dús ajkakat jobban kiemelje. Felemeli ujját amin jó két centis pink köröm virít. Brian bólint és kikap egy prospektust amin a cég furcsa lógója szerepel. Mikroszkóp alatt lévő föld. Kinyitja a vékony papírt de csak a képeket nézi végig ahogy az itt dolgozó fejesek pózolnak az egyik üveg ablak előtt, mögöttük pedig a laborba dolgozó majmok, akik éjjel nappal a mikroszkópot bámulják.