Új év, új élet

3. fejezet- Leah

Leah nyűgösen bújik bele a szürke koktélruhájába, hajával nem foglalkozik túl sokat lófarokba fogja, és még a sminkelést is félvárról veszi. Leah lehuppan a nappaliba lévő székre, előre dőlve térdére könyököl, tenyerében pedig megtámasztja az állát úgy figyeli a mosolygó Christinat aki éppen a szemét húzza ki. El sem tudja hinni, hogy a lány belerángatta egy puccos vacsorába valami jó menő étterembe.

- Semmi kedvem menni. - motyogja a tenyerébe Leah, Christina rápillant a tükörből, kék szemében szomorúság csillan meg. Leteszi a kis polcra a szájfényt és megfordul.

- Mi van veled? - Christina leguggol, hogy bele tudjon nézni a szürke szemekbe. - Napok óta hármason van a hangulatod, nem jársz dolgozni sem... meg úgy sehová.

- Nincs semmi baj. - Leah mosolyt erőltet magára, mivel ez közel sem volt igaz. Amióta a világvége elmélet terjeng az anyja is megtalálta a telefonszámát. Öt perc sem telt el a beszélgetés során, Leahnak máris felszakadtak a régi sebek, amikre azt hitte már rég beforrtak.

- Hát akkor? - Christina lágy mosolya hívja fel magára ismét barátnője figyelmét. Leah lemondóan sóhajt fel, mivel tisztában van vele, hogy Chritina magával fogja így is úgy is rángatni. Leah felpillant és vállat von, mivel nem zúdíthatja barátnője fejére mindazt ami valójában nyomja a lelkét. A féléve ami nem úgy fog sikerülni, a főnökével lévő közeli kapcsolat és a szülei elhanyagolása és bántalmazása ami örök és mély nyomot hagyott benne. Vállat von és egy mosolyt erőltet magára.

- Akkor nyomás! - csattan fel Christina széles mosollyal. - Figyelj te iszol én meg vezetek.

- Legyen. - adja meg magát Leah mint egy lefegyverzett katona. Bár tisztában van vele, hogy Christina lefogja magát inni és akkor ő viheti majd haza a gondolataiba mélyedbe.

A két lány hét óra után pár perccel léptek ki az ajtón. Mire beültek az autóba már teljesen felszabadulttá változott a hangulat kettőjük között. A közelgő szilveszterről beszélgettek a vendéglőhöz vezető úton. Christina leparkol az épület előtt, széles mosollyal száll ki az autóból. Leah is követi őt, amint megpillantja barátnője törzshelyét mosolyogva sóhajt fel. A lányok karöltve lépnek be a fényűző épületbe. A recepcióhoz vezető utat egy vörös bársony szőnyeg fedi. Míg Christina lebeszéli a pincérrel az asztalukat addig Leah szemügyre veszi a helyet. A falakat arany színű tapéta fedi, a plafonról hatalmas kristály csillárok lógnak le. A helyiségben fekete bőr kanapékat tettek, mellé pedig nem hozzá illő kis asztalt helyeztek hanem hatalmas levelű növényeket amik belógnak az emberek arcába mikor oda ülnek. Leah elhúzza száját a fényűző hely miatt, mivel sosem szeretett ilyen éttermekbe járni. Christina int, Leah oda sétál és követi a szmokingos férfit. Barátnője mosolyogva belekarol így még több figyelmet vonva magára. Az asztaluk a helyiség egy eldugott részén található ami egy mintás fallal van elválasztva a többitől. Leah leül a tölgyfaasztalhoz és elfogadja a kapott itallapot. Christinaék asztalától pár méterre egy hosszú fehér terítős asztal áll aminek a közepére egy fém táblát helyeztek ezzel jelezve, hogy le van foglalva.

- Remélem nem valami diák sereg fog ott ülni. - mutat az üres asztalsorra. Leah oda pillant és elmosolyodik.

- Vagy egy születésnapi vacsora.

- Jaj csak azt ne. - nevet fel Christina. - Nem bírnám végig nézni valami vidám kölyök arcát.

- Még mindig nem szereted a gyerekeket? - mosolyodik el Leah.

- Megharapott az a kis átkozott! - csattan fel Christina ,bár elmosolyodik ezzel jelezve, hogy nem gondolja teljesen komolyan azt amit mondott. Előre nyújtja karját és egy apró fehér hegre mutat. - Látod? Még a foglenyomata is ott van. - Leah felnevet, még akkor sem hagyja abba a kacagást mikor megjelenik a pingvinnek öltözött pincér.