Új év, új élet

16. fejezet

A nap még nem tért nyugovóra a csapat mégis egy biztonságos helye után kutat. A hőmérséklet mínusz tíz alá csökkent az idő előre haladtával. Leah a doktor mellett ül és folyamatosan mesél neki. Jhos alig bírja nyitva tartani szemeit, amit Leah észre is vesz. -Nem vagyok biztos abban, hogy sokáig ébren tudom tartani. - gondolja aggódva magába a lány. Közelebb fészkelődik hozzá, fél kézzel átöleli Jhos vállát és gyengéden simogatni kezdi. A doktor egyből elhúzódik tőle, mire meglepetten néz a férfira. Eddig nem zavarta a lány közelsége, de amint Leah hozzá ért elhúzódik.

- Mi a baj? - kérdezi érdeklődve a lány. Jhos körbe pillant, mielőtt válaszolna. Hangja elcsuklik pedig még meg sem szólalt.

- Elkaphatod. - suttogja rekedtes hangon.

- Ne butáskodj.

- Komolyan mondom... nem szabadna...- előre görnyedve ismét erőteljes köhögésbe kezd. Arca kiporosodik, ahogy a levegő nem jut le a tüdejébe. Leah azonnal a táskája után nyúl és kivesz belőle egy üveget. Sietve lecsavarja a tetejét és Jhos felé nyújtja.

- Igyál, kérlek.

- Nem... -tolja el magától az üveget. Nap barna bőre egyre jobban veszti el színét.

- Kérlek, csak egy kortyot. - nyaggatja Leah. A szürke szemek körbejárnak a lakópark kertes házai közül. Az egyik fa mögül előlépő nő hanyatt tartásából már tudja a szavak mit sem fognak érni. Leah oldalra néz, de a csapatuk többi tagja még mindig a két szintes házat vizsgálja, őt pedig itt hagyták, hogy felügyeljen Jhos-ra. Ezt nem is bánja, de azt már igen, hogy itt kell hagynia, hogy megszabaduljon a hívatlan személytől. - Na, jó! - áll fel Leah az nyitott üveget pedig ott hagyja Jhos lába előtt. - Te iszol, én pedig takarítok. - Leugrik a kocsi platójáról. Hátra nyúlva pedig magához veszi kardját. Kihúzza a tokból, amit vissza is dob a fém felületre. Határozott léptekkel sétál a tántorgó nő felé. A kardot maga mellé emeli, jobb lábát előre csúsztatja. A lendület hajtotta erőtől az éles penge belecsapódik a koponyába. Belemélyed a csontba, roncsolva a lágy szöveteket. Leah hátra lép kirántva a fegyvert. Lerázza a vért és már fordulna is vissza, mikor egy újabb alak csatlakozik hozzá. A fiú, aki talán nála fiatalabb lehet, nyakkendőt és inget visel, ami már több helyen elszakadt. Szájából csöpög a nyál, szeméből pedig a tompaság tükröződik. Leah hátra lép egyet, megemeli a fegyvert és lesújt vele. Keze megcsúszik, ahogy a koponyába mélyed. Tisztában van vele, hogy ők halottak, de még mindig leveri a víz, ha lát egyet. Christina nem örülne neki, ha látná... De a lány már nincs köztük, egy nap sem telt el a halála óta, Leah mégis úgy érzi húsz éve annak már. A kard éle koppan a betonon, ahogy előre hajol. Miért tettem túl rajta magam? Miért nem sírok, vagy tombolok? Ehelyett mosolygok és segítek... de miért? - Hátra lép egyet, a kérdések ismét elködösítik elméjét. Az egyetlen, ami képes visszarántani őt a valóságba az a száraz és fájdalmasnak hangzó köhögés. Megfordul visszatérve a valóságba, oda sétál Jhos-hoz. Könnyedén teszi el a fegyvert. Tekintete az üvegre vándorol, amiből egy korty hiányzik. Nem sok, de valaminek mondható. A ház hátsó kapuján kilépő Brian két kézzel jelez nekik, amit Leah-nak két percbe telik meglátnia.

- Gyere. - az egyetlen hátizsákot leemeli fentről, felveszi a hátára, arra pedig keresztbe kardját helyezi. Két kezét nyújtva segíti le Jhos-t. - Nem sietünk. - Benyúlva a hóna alá megtámasztja, és megfontolt léptekkel sétál a hátsó kapu felé. Leah érzi, ahogy a férfi többször is megcsúszik a lefagyóban lévő talajon, de nem engedi el. Izmai minden megtartásnál megfeszülnek, nem bánja a terhet, azt sem, hogy holnapra alig fog tudni lábra állni. Jhos-nak szüksége van egy „mankóra" ő pedig pont ezt a szerepet vállalta magára, ebben nem fog elbukni. A hátsó kerten végig menni még nehezebbnek bizonyult, mint az Leah gondolta. A fű nagyon csúszkált, rendes út nem volt kiépítve és még egy fa sem volt a közelbe, hogy meg tudjanak kapaszkodni. Elérve a három lépcsőt, Brian veszi át Jhos-t. Leah hátulról támogatva a férfit segíti fel. Mivel ő megy be utoljára becsukja maga után az ajtót. Az első helyiség ahová érkeznek a konyha. A barna ajtók kitárva és teljesen kiürítve, a hozzá illő pulton sem maradt semmi, elektronikai eszköz. A fiókok sorba kihúzva szintén üresen. Leah kikerüli Brian-ékat, és a nappaliba sétál. A szoba közepén álló kanapéval szembe egy tv-t helyeztek. Körbe a falakon félig leürített polcok. Leah közelebb lép, hogy szemügyre vegye mi maradt. Könyvek, játékok, filmek. Családi album, vagy fényképek a falról hiányoznak. Halvány mosolyra húzza ajkát. Egy család, akik feltudtak készülni a menekülésre. Elindul felfelé az emeletre, mivel a lenti részen már több ajtó nem található. A folyosóról négy ajtó nyílik. Ebből három nyitva és egy csukva. Végig húzza kezét a korláton, amire már rátelepedett a por. Az első szobába bepillantva Lory-t veszi észre. A nő a szekrényeket nyitogatja, felfedezve azoknak tartalmát. Leah nem is foglalkozik vele többet. A következő szobát Jesse vette birtokba. Cuccai nagy részét kipakolta az éjjeli szekrényre. Ő maga az ágyon ül és fegyverét szedi szét. Még két szoba, még három személy. Az utolsó nyitott ajtóhoz lépve Gery-vel találja szembe magát. A férfi épp akkor lép ki a szobából. Megállnak egymás előtt és farkas szemet néznek. Leah-nak most van esélye alaposabban végig mérni a vele szemben állót. Nála talán másfél fejjel magasabb, edzett testalkatú személy. Barna haja rövidre nyírva, szeme színe pedig a kék és a zöld átmenet közötti állapot. Leah-nak feltűnik, hogy nem csak ő tart terepszemlét. Nem zavarja különösen, hiszen nem ismerik, egymást valahogy mégis elkel kezdeni az ismerkedést.