Új év, új élet

17. fejezet

A sokk még perceken át tart, szíve annyira hevesen ver, hogy attól fél félre fog ütni. Elfeledkezve arról miért is jött fel kifordul a szobából, az ajtóból, sietősen megy le a lépcsőn. Szeme homályos a megszaporodott könnyek számától. Lába megcsúszik az utolsó lépcsőfokon. A korlát után kap, de már későn ujjai leesnek a fáról. Bokája maga alá fordul, halk sikkantás kíséretébe térdre hull. Bőre égni kezd, izmai megfeszülnek. Az éles lüktető fájdalom végig halad lábain. Lassan előre dől, igyekszik nem kizökkenni a számára osztott szerepből. Semmi képen nem omolhat össze idegileg. Jhos-nak szüksége van rá, de nem csak neki hanem mindenkire.  Most ő látja el a férfit és figyel a ház biztonságára. Figyelmét a térde elé hulló kék anyag vonja el.  A szürke szempár végig pásztázza a testet takaró lepedőt. Jhos az aki szorosan maga köré tekert anyaggal roskadozik előtte. Leah remegő lábaira támaszkodva áll fel. Igyekszik kerülni a fürkésző tekintetet, ahogy csak tudja.

- Mi történt? – Jhos rekedtes hangja csak még szomorúbbá teszi a választ. – Elmondhatod, tőlem senki nem fogja megtudni.

- Feküdj vissza, nem szabadna fel kelned. – töröli meg szemét Leah, de a vörösséget nem tudja eltüntetni belőle.

- Vissza fekszem, ha elmondod mi bánt.

- Jhos kérlek.

- Mond el mi történt.

- Előbb feküdj vissza.

- Elmondod?

- Ígérem. – és amit Leah megígér, azt be is tartja. Gyengéden támasztja a vékony alkart, segítve az erőtlen lépéseket. Leah visszasegíti a kanapéra és ismét betakarja nyakig. Észreveszi, hogy Jhos annyi helyet hagyott, hogy ő is oda férjen. Leül a kiszámított részre.

– Ez a pár nap nagyon megviselt, bár kit nem? – erőltet idétlen mosolyt az arcára. – Mikor beütött a káosz, épp akkor ismertem meg Jesse-t. Fura, mert egyből rábíztam magamat. Szóval öten menekültünk. Jesse minden furcsaságot kizárva eleget tett vágyainak. – Leah ismét úgy érzi, elfog törni a már repedésben lévő mécses. – Nem maradhattunk ott sokáig, mert mennünk kellett.. ekkor vesztettük el Erick-et.. Jesse legjobb barátja...volt. Nagy teher volt mindenki számára, de együtt megpróbáltunk túl lépni a dolgokon... A napok teltek én meg egyre közelebbinek éreztem Jesse-t magamhoz. – Leah torka össze szorul, nem bírja kimondani, azt, ami barátnőjével történt. Bárhogy is igyekszik, úgy érzi, kiszakad a szíve. Jhos hideg keze némileg nyugtatólag hat.

- Mi volt az ami ennyire feldúlt? – suttogja Jhos.

- Jesse-t és Lory-t. – A könnyei potyogva indulnak meg, már a gondolattól rosszul érzi magát.

- Ez érdekes, biztos jól láttad?

- Hidd el feltudom ismerni mikor szeretkezik két ember.

- Lory és Jesse, tudod azért érdekes ez a szituáció, mert Lory és Brian...

- Ezek szerint inkább, csak voltak. – Leah feláll ezzel lezárva az egyre fájdalmasabbá váló témát. – Te pihenj én pedig a konyhába leszek, ha kellenék. – lehajolva még puszit nyom a hideg homlokra mielőtt kisétálna a szobából. A konyha közepén álló étkező asztalra több élelem is ki van pakolva, mellette egy papírra miszerint kinek mennyi a fejadag jár. Leah sorba nyitja ki a szekrényeket, de nem nagyon talál semmit, amivel elüthetné az időt. A lépcső felől érkező hangra össze szorul a gyomra. Az ajtónak háttal állva támaszkodik meg a pulton, mély levegőket véve tartja szinten magát. A léptek egészen hozzá vezetnek, a testből áradó hőre végig fut a hideg rajta. A gyengéd kéz érintését legszívesebben lerázná magáról. A csók ami a nyitott nyakon csattan gyomor forgatóvá válik Leah számára. Kifordul Jesse karjaiból és a csaphoz siet. Megnyitja a zárat, a csőből pedig enyhe folyással érkezik a víz.