Complicated love (5sos ff befejezett)

~19.rész~

- Mit mondott?- kérdezte Hope türelmetlenül. Nagyot sóhajtottam, és felnéztem rá.

- Semmit, nem érdekes.- füllentettem, de Hope nem hülye, így nem vette be.

- Komolyan, mit mondott? Nyugodtan mondd el... Vagy megsértődöm.- mondta komolyan, mire felnevettem.

- Azt mondta... Azt mondta hogy szeret.- suttogtam, és az a mosoly, ami pár másodperce még az arcomon ült, már sehol sem volt. 

- Mivan? A pofátlan!- méltatlankodott Hope, és elkezdett azon pattogni, hogy hogy mondhat ilyet, miután szépen megcsalt. Ezt a kérdést már feltettem magamban, de inkább elhessegettem a gondolataim. Nem akarok rá gondolni. 

- Nem jössz át? Megnézhetnénk egy filmet.- ajánlottam fel. Hope beleegyezett, így hát beszálltunk a kocsinkba, és elindultunk haza.

A délután hátralevő része jól telt, Hope-al megnéztük a Bosszúállókat, ami az egyik kedvenc marvel filmem. Közben popcornt és csipszet zabáltunk, jókat nevettünk a semmin, szóval összességében jól elvoltunk. Régen tartottunk már ilyen csajos napot, és bevallom, hiányzott. Addig is nem gondoltam Ashton-ra, arra, amit mondott, és semmiféle Ashtonnal kapcsolatos dologra.

A következő hetem sem telt eseménydúsabban, minden nap dolgoztam, közben sokat beszéltem Jonatan-el, akivel az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz. Bevallom, nagyon bejön a srác, de egyszerűen képtelen vagyok lépni. Amúgy is, azt neki kéne, nem? Hiszen ő a fiú. Oké, ez egy kicsit régies felfogás, manapság a lányok is ugyanúgy kezdeményezhetnek ilyesmit, mint a fiúk, de mindegy.

Luke-ék is minden nap felhívtak, és biztosítottak róla, hogy jól megvannak, és jól érzik magukat. Egyik nap még skype-on is beszéltünk.

- És ez itt az öltöző.- mondta Luke, közben körbement a telefonjával a kis öltözőben, ami teljesen úgy nézett ki, mint amit az előző nap mutatott.

- Gyönyörű, mindjárt sírok.- röhögtem.

- Jó na, akkor befejezem. Egyébként hogy vagy?- kérdezte, és lehuppant a kanapéra.

- Jól, nagyjából. És ti?

- Mi is megvagyunk. Ma este lesz egy koncert, aztán azt beszéltük, elmegyünk bulizni egyet.- magyarázta Luke. 

- Értem, az jó.- bólogattam, majd elkezdtem mesélni, hogy tegnap azt álmodtam, hogy egy nagy malacorral tért haza a turnéról, és amikor megkérdeztük, hogy került oda, azt felelte, hogy Calum varázsolta oda, mert megharagudott rá, hogy nem adta oda neki a szendvicsét. Már a monológom végén jártam, amikor valaki lehuppant Luke mellé. 

- Kivel beszélt? Hope-al?- kérdezte Ashon, és belenézett a kamerába, hogy lássa, kivel cseveg Luke. Mikor meglátott, egy ideig habozott, majd intett.

- Áh, szia Pearly.- köszönt zavartan. Én csak motyogtam valamit köszönésképpen, majd oldalra néztem, és a faliórát kezdtem pásztázni, mintha az olyan érdekes lenne.

- Mi újság?- kérdezte Ashton egy pár perc csend után. Meglepődtem a kérdésén, de azért válaszoltam neki.

- Semmi különös.- mondtam teljesen közömbös hangon. Nem akarok, hogy azt higyje, még mindig kivagyok miatta.

- Klassz. Hogy megy a bébicsőszködés?

- Jól.

- Szuper. Öhm...- valószínűleg nem találta a szavakat, hogy mit mondjon, ezért inkább nem mondott semmit. Ez a beszélgetés már alapból kínos volt, de még az utána beállt néma csönd... Úgy éreztem, ideje elbúcsúzni.