Complicated love (5sos ff befejezett)

~6.rész~

Lassú, unalmas hetek következtek. Dan azóta az eset óta nem hívott, és nem is vette fel nekem a telefont. Ashton-nal csak kétszer találkoztam, de akkor sem igazán beszélgettünk. Azt hiszem életem legunalmasabb hetein vagyok túl. Vagy a szobámban ültem, és gondolkodtam az élet nagy dolgain, vagy Hope-al sétálgattam Sydney utcáin. Annyira begubóztam, hogy el is felejtkeztem egy igen fontos napról.

- Lustaság, kelj fel.- ugrált az ágyamon Luke.

- Hagyj már, még csak nyolc óra van.- motyogtam álmosan, és a fejemre húztam a takarót.

- Igazából tizenegy óra van, de mindegy. Ma elviszlek valahova.- mondta, mire azonnal felpattantam. Végre valami izgalom.

- Hova megyünk?- kérdeztem csillogó szemekkel.

- Majd meglátod, de egyre legyél készen.- mondta, majd kiment. Tökre boldog voltam, hogy végre történik valami, de tényleg nem is sejtettem, hogy mi van.

Délben megebédeltünk, aztán Luke szólt, hogy készülődjek. Így hát felmentem, megmostam a hajam (már ráfért), behullámosítottam, majd felvettem valami egyszerű göncöt (barack színű rövidujjú, kék farmerrövidnadrág, fehér csuka), feltettem egy kis sminket (alapozó, szempillaspirál, szájfény), és készen is voltam. Leszaladtam a nappaliba, ahol Luke már várt rám.

- Mehetünk?- kérdezte, mire bólintottam, és kifelé indultunk. Beültünk a kocsijába, és elindultunk. Végig azon gondolkodtam, hogy hova mehetünk.

- Most miért jövünk erre?- kérdeztem, amikor bekanyarodott Ashton-ék utcájába.

- Felvesszük Ashton-t.- mondta.

- Mivan? Miért?- kérdeztem totál kiakadva. Nem hiszem el, hogy Ashton-nak is jönnie kell. Azt hittem, ez egy ilyen tesós program lesz.

Megállt a ház előtt, kipattant, és becsöngetett. Nem sokkal később Ashton kitolta a képét, és Luke-al együtt elindult a kocsi felé. Beszállt hátulra, közben motyogott valami „szia" féleséget.

- Neked is szia.- morogtam. Luke visszaszállt a kocsiba, majd tovább indult. Már nem mentünk sokat, mert megálltunk Calumék háza előtt.

- Calum is jön?- kérdeztem, de Luke megrázta a fejét.

- Hozzá jöttünk.- mondta, és kiszállt. Én is így tettem, és követtem őt befelé. Ashton végig mellettem jött, ő sem értette, miért jöttünk ide.

- Miért is..- kezdtem, de hirtelen egy csomó ember ugrott elő a kanapé és a függöny mögül, és egyszerre kiabálták, hogy „boldog szülinapot". Te jó ég! Hiszen ma van a szülinapom, ahogy Ashton-nak is. Teljesen elfeledkeztem róla. Meglepetten, de mosolyogva köszöntem meg mindenkinek. Hope azonnal odarohant hozzám, és megölelt.

- Boldog szülinapot, de bolond. Tessék, bontsd ki.- adott át egy kis csomagot.

- Köszönöm Hope.- öleltem meg, majd kinyitottam az ajándékát. Két könyv volt benne, mind a kettő Agatha Christie, és egy yoghurtos milka, ami a kedvencem.

- Jaj, köszönöm.- mosolyogtam rá, és még egyszer megöleltem. Ezután Luke is átadta az ajándékát.

- Boldog szülinapot Pezz. Ezt azért kapod, mert tudom, hogy nagyon régóta vágysz rá.- adott oda egy kis dobozkát. Kinyitottam, és egy ezüst gyűrű lapult benne, középen egy kis gyémántal, amit két oldalról körbevesz egy aranyozott virágsor.

- Úristen, Luke, ez az amit még mutattam neked... Komolyan megvetted nekem? Jézusom, én úgy imádlak.- ugrottam bátyám nyakába. Ő csak mosolygott, és a hátamat veregette.

- Szívesen. Örülsz a bulinak?- kérdezte.

- Nagyon. Köszi mindenkinek, de tényleg.- fordultam körbe. Még Calum és Mikey is felköszöntöttek, majd utamra engedtek. Én egy ideig egy piros műanyag pohárral a kezemben táncikáltam, aztán eszembe jutott valami. Ashton-nak is szülinapja van. Csak neki a 22-dik, nekem pedig a 19-dik. Így hát keresni kezdtem a tömegben. Átvágtam magam vagy 3 smároló páron, mire megtaláltam. De nem volt egyedül. Molly ült az ölében, és éppen... Khm, falták egymást. Annyira meglepődtem, hogy kiejtettem a kezemből a poharam, amiből kiömlött a benne lévő ital. Elkerekedett szemekkel bámultam őket. Szerintem Ashton megérezte, hogy őt nézem, mert eltolta magától Molly-t, és egyenesen rám nézett. Én elkaptam a fejem, majd elindultam vissza a táncparkettre. Közben végig lefelé néztem, így sikerült valakinek nekimennem. Felnéztem, és Dan-nel szemben találtam magam.

- Szia.- köszönt zavartan.

- Szia... Eljöttél.- néztem rá.

- Igen, meg akartalak lepni. Táncolunk?- kérdezte, és elmosolyodott. Bólintottam, és a nyaka köré fontam a kezem.

- Sajnálom, hogy múltkor hülye voltam. Én csak... Nem is tudom, mi volt velem.- motyogtam.

- Nem haragszom, sőt, nem is haragudtam. Nagyon kedvellek, Pearly.- nézett mélyen a szemembe.

- Én is téged. Esetleg megpróbálhatnánk újra... Ha neked is megfelel.- mondtam.

- Persze, örülnék.- mosolygott. A szám végén elváltunk egymástól, én mentem Hope-hoz, ő pedig haza (mert valami családi cuccra kell mennie). Hope éppen Mikey-val beszélgetett, amikor odaértem.

- Mizu szülinapos?- kérdezte Mikey, és átkarolta a vállam.

- Semmi, épp most táncoltam Dan-nel. Megbeszéltük a dolgokat, és újból találkozunk.- mosolyogtam.

- Mi van Ashton-nal?- kérdezte.

- Leszarom Ashton-t. Legyen csak boldog Molly-val.- morogtam.

- Figyelj, Ashton nem szereti Molly-t. Csak...

- Nem érdekel, Mikey.- mondtam, és otthagytam őt és Hope-ot. Nem akartam bunkó lenni, de semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez. Ha Ashton nem tudja eldönteni, mit akar, az nem az én bajom. Én döntöttem, és én Dan-t akarom. Nem olyan bonyolult...

Este tízre értünk haza, anyuék is felköszöntöttek, odaadták az ajándékom, majd mentek is a dolgukra. Én pedig fel a szobámba, hogy kibontsam azt a sok dolgot, amit kaptam. Egész jó nap volt, leszámítva az Ashton-os részt. De engem nem érdekel Ashton. Egyáltalán nem.

Sziasztok! Bocsi, hogy kicsit később hoztam a részt, de sűrű volt a hetem, és csak most jutottam el odáig, hogy kitegyem a részt. Hát, remélem tetszett, és pár kommentet és szavazatot elfogadok:)

szép napot!

pearlyspenguins xx