Complicated love (5sos ff befejezett)

~18.rész~

Hétfő van, ami két dolgot jelent: hogy dolgoznom kell, és hogy a srácok turnéra indulnak. Bevallom, a második miatt sokkal izgatottabb vagyok.

Reggel kilencre mentem Fosterékhez vigyázni Jordan-re és Lily-re. Egy pár szót váltottam Mrs. Fosterrel azzal kapcsolatban, hogy ma két órával előbb elmehessek, mert Luke-ék gépe háromnegyed kettőkor indul. Mrs. Foster elengedett, és felhívta az anyját, hogy arra a két órára jöjjön át ő vigyázni a csemetékre.

Miután a szüleik elmentek, megengedtem Jordan-nek, hogy játsszon azzal az autós játékkal, amit nagyon szeret, addig én anyukásat játszottam Lily-vel, mivel nagyon kérlelt, hogy játsszak vele, én pedig beadtam a derekam. Ezzel nagyjából el is ment a délelőtt. Ebédre sütöttem nekik rántottát, majd mivel kint egész szép idő volt, kivittem őket a játszótérre. Amíg Jordan libikókázott egy másik kisgyerekkel, én Lily-re figyeltem a csúszdánál.

- Mijéjt mész ej ma ejőbb?- kérdezte édes, kislányos hangján. Már több hónapja vigyázok rá, de még mindig elolvadok ettől az angyali hangjától.

- Azért, mert kikísérem a bátyámat és a barátait a repülőtérre, mert elutaznak.- mondtam mosolyogva. Most nem fogom neki elkezdeni magyarázni, mi az a turné, és mire jó az, mert szerintem úgysem érdekelné különösebben.

- Jó.- ennyivel lereagálta, majd újból lecsúszott a csúszdán. Már egy fél órája ott lehettünk, amikor valaki hátulról megbökte a vállam. Megpördültem, és szembe találtam magam Jonatan-el. Meglepetten mosolyodtam el.

- Szia, hát te?- kérdeztem, és megöleltem. A hétvégén nagyon sokat beszélgettem vele, facebook-on is és telefonon is, és nagyon megkedveltem, és szinte olyan, mintha már ezer éve ismerném.

- Szia. Erre jártam, és megláttalak, gondoltam köszönök.- mosolygott rám, majd mögém nézett, és megkérdezte: - Ki a kislány?

- Oh, ő Lily, rá és a tesójára vigyázok. Ott van Jordan is.- mutattam a homokozó felé, ahol Jordan három kislánnyal játszott valamit. Nagyon kis édes volt, ahogy a lányokat dobálta homokkal, azok meg sikítoztak, és kérlelték Jordan-t, hogy hagyja abba, de ő persze tovább dobálta őket.

- Aranyos gyerekek. Akkor ha épp melózol, nem is zavarlak.- mondta, és hátrálni kezdett, de megragadtam a karját, és visszarántottam.

- Maradj! Addig beszélgethetünk, míg ők játszanak.- mosolyogtam rá. Jonatan beleegyezett, így hát leültünk a padra, és onnan néztük a játszadozó gyerekeket. Közben sokat beszélgettünk, és kezdtem úgy érezni, hogy újból a régi vagyok. Már nem sírok Ashton után, ahogy pár héttel ezelőtt tettem, és bár még mindig fáj ha rá gondolok, de már elengedtem ezt az egészet, és túlléptem a dolgon. Legalábbis nagyjából.

Mikor feleszméltem a beszélgetésből, már fél egy volt, így idejét láttam, hogy haza induljunk.

- Akkor jó csőszködést.- köszönht el Jonatan, megölelt, majd elköszönt Lily-től és Jordan-től is, és elment. A hazafelé úton végig mosolyogtam, ami Jordan-nek is feltűnt.

- Min vigyorogsz?- kérdezte kedvesen.

- Semmin. Csak örülök.- vontam meg a vállam, és bekanyarodtunk az utcájukba.

- Minek örülsz?- kérdezősködött tovább Jordan.

- Annak, hogy veletek lehetek, és hogy ilyen jó barátaim vannak, mint Jonatan.- magyaráztam.

- Jonatan nagyon jófej.- bólogatott Jordan. Míg a játszótéren voltunk, Jonatan mutatott néhány karatefogást Jordan-nek, akinek nagyon tetszett a hadonászósdi. Jonatan hobbiból karatézik, és elvileg jól megy neki, és mikor mondtam, hogy Jordan is odavan ezért a harcművészetért, azonnal megmutatta Jordan-nek, hogyan vegye le ellenfelét a lábáról. Szó szerint :).

Mikor hazaértünk, felhívtam a nagymamájukat, aki azt mondta, 15 percen belül megérkezik. Addig megetettem az éhes kis manókat, aztán leültem velük a tévé elé, és valami rajzfilmet néztünk, amíg nem csöngettek. Az ajtóhoz szaladtam, és kinyitottam. Jordanék mamája, Mrs. Smith állt az ajtóban, kezében egy piros szatyorral.

- Szervusz. Te vagy Pearly, igaz?- kérdezte kedvesen a néni.

- Igen, Pearly Hemmings vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetem, Mrs. Smith.- nyújtottam a kezem, és kezet fogtunk.

- Jaj, kedvesem, hívj csak Mary néninek.- kacsintott, és beljebb fáradt, majd elkiáltotta magát:- Megérkezett a mami.

Erre a kijelentésére a két gyereket mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy szaladtak a mamájukhoz. Megölelgették őt, majd szaladtak is vissza mesét nézni. Mosolyogva néztem utánuk, majd Mary nénihez fordultam.

- Akkor nekem mennem kell. Köszönöm, hogy be tudott ugrani.- mosolyogtam rá, elköszöntem tőle, és futottam is a kocsihoz. Felhívtam Luke-ot, aki azt mondta, menjek a reptérre, és ott találkozunk. Így is tettem, bár a repülőtér felé elég nagy volt a forgalom, és már féltem, hogy nem érek oda, de szerencsére egyszerre értem oda a többiekkel.

- Sziasztok.- köszöntem nekik, amikor kiszálltam a kocsimból.

- Szia Pearly.- köszöntek kórusban, kivéve Ashton-t, aki rám se nézett. Chh. Mintha én tehetnék bármiről is.

Együtt elindultunk befelé. Sajnos nem sokat lehettünk már a srácokkal, mert nekik sietniük kellett, hogy elérjék a gépet. Eljött a búcsúzás pillanata. Amíg Hope Luke-tól búcsúzkodott, én elköszöntem Mikey-tól majd Calum-tól.

- Aztán semmi jót ne halljak rólatok.- néztem fel rájuk röhögve.

- Úgy legyen.- kacsintott Calum. Hope is elköszönt tőlük, én addig Luke nyakába borultam, és hosszú perceken keresztül öleltem.

- Vigyázz magadra, te mamlasz. És jó turnét.- mosolyogtam testvéremre könnyes szemekkel.

- Ti is.- suttogta, majd elengedett. Hátrébb léptem, majd felnéztem a tőlem balra álló Ashton-ra. Hope, Luke, Calum és Mikey felvont szemöldökkel figyeltek minket. Kínos.

- Jó utat, Irwin.- biccentettem felé, de nem néztem a szemébe. Ashton nem reagált. Egy percig azt hittem, már nem mond semmit, majd közelebb lépett hozzám. Lehajolt, majd a fülembe suttogott valamit, amitől lesütöttem a szemem, és hátráltam pár lépést. Ő is így tett, de végig engem nézett.

- Khm... Akkor sziasztok. Amint megérkeztünk Los Angeles-be, hívunk.- mondta Luke, majd intett, és elmentek. Könnyes szemekkel néztem távolodó alakjuk után. Egy ideig még álltunk ott, majd elindultunk a kocsihoz. Hope egész végig csendben baktatott mellettem, majd amikor a kocsihoz értünk, megállt előttem.

- Pearly... Mit mondott Ashton?- kérdezte izgatottan. Nem válaszoltam egyből. Csak álltam ott, és az agyam ezerrel kattogott. Megint megtörténik. Elölről kezdődik az egész...

Sziasztok! és, itt is van az új rész. Kicsit eseménytelenre sikeredett, remélem nem haragszotok érte. Az előző posztomra nem nagyon írtatok, és ezt úgy vettem, hogy nem vagytok kíváncsiak egy teljesen új sztorira. De sebaj, még írhattok nyugodtan, örülnék neki:) addig is szép estét nektek!

pearlyspenguins xx