Complicated love (5sos ff befejezett)

~3.rész~

Reggel óriási zajra keltem. Először azt hittem, egy meteor csapott bele a házba, így lementem a konyhába, hogy megnézzem, mi okozta ezt a nagy zajt. Meglepődtem amikor megláttam, hogy apu egy halom lábos között ácsorog, és olyan fejet vág, mint aki bekakilt. Felnevettem.

- Mi a francot csináltál?- kérdeztem még mindig röhögve.

- Egy lábost akartam elővenni, amiben tésztát akartam főzni, de itt minden ledőlt.- mondta idegesen.

- Jesszus, apu, ez nem a te tereped. Máskor szólj, ha kell valami.- röhögtem, és segítettem neki felszedni a lábosokat.

- Köszönöm Pearly, nem is tudom, mire mennék nélküled.- mosolygott rám apu, majd feltette a vizet a tésztához. Én visszamentem a szobámba, és ledőltem az ágyamra. Pár perc múlva kopogtak, majd a válaszomra sem várva Luke rontott be.

- Jó reggelt.- köszöntem összeráncolt szemöldökkel.

- Szia. Na figyelj... Ma ráérsz?- kérdezte vigyorogva.

- Nyári szünet van, persze hogy ráérek.- nevettem fel.

- Szuper. Akkor ma bemutatlak egy nagyon jó barátomnak.- mondta.

- És mégis miért?- kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt, csak megveregette a vállam, majd kiment. Összeráncolt szemöldökkel bámultam utána, majd megállapítottam, hogy túl sokszor ráncolom össze a szemöldököm. Haha.

Délelőtt kitakarítottam a szobámat, mert már elég nagy volt a kosz, és pár pókot is találtam a sarokban.

Olyan három óra körül egyedül ücsörögtem a nappaliban, ugyanis éppen nincs itthon senki más. Apu és anyu dolgoznak, Luke pedig valahova lelépett. Éppen valami vígjátékot néztem a tévében, amikor nyílt a bejárati ajtó, és belépett rajta Luke és egy számomra ismeretlen, de helyes srác.

- Szia Pearly.- köszönt Luke, levette a cipőjét, majd felrántott a kanapéról.

- Szia Luke.- néztem rá furán.

- Bemutatom neked az egyik haveromat, Daniel Evans-t. Dan, ő a húgom, Pearly.- mutatott be minket egymásnak. Mosolyogva intettem a srácnak, aki egy kicsit szerencsétlenül ácsorgott az ajtóban.

- Szia Dan, örülök, hogy megismertelek.- mondtam.

- Én is örülök, nagyon. Luke sokat beszélt rólad.- mosolyodott el.

- És miket mondott?- kérdeztem.

- Jaj Pearly, természetesen elmeséltem neki minden cikis sztoridat.- röhögött Luke.

- Hülye!- vágtam hozzá egy párnát. Luke csak röhögött magán, aztán felment a szobájába. Most komolyan itt hagyott ezzel a Dan gyerekkel? És én mit csináljak vele?

- Mesélj valamit magadról.- mondta hirtelen Dan. Kicsit meglepődtem.

- Oké, mit mondhatnék? Három bátyám van, ugye Luke, Ben és Jack, de ők már nem laknak itt. A családban nekem van egyedül barna hajam, ami kicsit furán néz ki, de engem nem zavar. Szeretem a pingvineket, meg úgy alapból az állatokat. Bírom a bátyám bandájának a zenéjét, de egyébként még egy csomó zenét szeretek.- magyaráztam tök zavarban. A srác csak nézett, és bólogatott, úgy láttam, ő nem nagyon jött zavarba. Ezután ő is mesélt magáról, szóval tök jól elbeszélgettünk. Már csak azt vettem észre, hogy Luke megpróbál kiosonni az ajtón.

- Luke, mégis hova mész?- kérdeztem.

- Találkozom Hope-al. Ti még beszélgethettek.- mondta, de Dan felpattant.

- Nekem igazából mennem kell.- nézett Luke-ra, majd felém fordult, és folytatta.- Jól éreztem magam veled, esetleg valamikor megismételhetnénk.- mosolygott rám. Én Luke-ra pillantottam, aki elégedetten vigyorgott rám.

- Persze.- bólogattam, majd számot cseréltünk, és ők ketten el is mentek. Megint egyedül maradtam.

Este anyu és apu elmentek valami barátjukhoz grillpartira, így Luke áthívta Hope-ot.

- Nem gond, ha ma itt alszok?- kérdezte Hope az asztalnál ülve. Kicsit fura, hogy a legjobb barátnőm nem azért van itt, hogy velem beszélgessen, hanem mert a bátyámmal akar romantikázni.

- Nem, persze. De az is lehet, hogy én ott alszom Molly-nál, így nem zavarnék.- néztem rá.

- Jaj, nehogy emiatt elmenj.- biggyesztette le a száját Hope, de megráztam a fejem.

- Szerintem is el kéne menned.- jött oda Luke, és hátulról átkarolt, majd lerángatott a székről.

- Kösz, kiteszel a saját házamból.- néztem fel Luke-ra.

- Ja, ami az enyém is. Na, menj Molly-hoz, tartsatok egy csajos bulit. Mi megleszünk.- kacsintott Luke Hope-ra, mire csak megforgattam a szemem.

- Jó, akkor elmegyek. Jó szórakozást, madárkáim.- nevettem fel, majd felszaladtam a szobámba. Összepakoltam pár cuccot, majd elindultam. Csakhogy nekem eszem ágában sem volt Molly-hoz menni. Ashton-hoz mentem. Megálltam az ajtójuk előtt, majd nagyot sóhajtottam, és becsöngettem. Pár perc múlva Ash nyitott ajtót.

- Pearly? Mit keresel itt?- kérdezte meglepetten.

- Én csak... Luke kitett a házból, szóval nincs hol aludnom. Esetleg maradhatok az éjszakára?- kérdeztem zavartan, egy hajtincsemet csavargatva.

- Persze, gyere be.- mondta, majd beengedett. A házban pizza illat terjengett, és a nappaliból üvöltött a Green day.

- Ez a kedvencem.- mosolyogtam, amikor meghallottam, hogy az 'American idiot' következik.

- Jó szám.- biccentett. Letettem a táskámat a kanapéra, majd leültem.

- Ugye nem zavarok?- kérdeztem, amikor megláttam magam mellett a sok papírt, tele dalszöveggel.

- Ja, nem, én csak... Írtam.- mondta, és összeszedte a papírokat, majd bedobta őket a szekrénybe. Utána leült mellém, és csak némán hallgatta a zenét.

- Egyedül vagy itthon?- kérdeztem, bár ez totál egyértelmű volt.

- Igen. Anyu késő este jön, a tesóim meg a barátaiknál vannak.- vonta meg a vállát. Ezután beszélgetni kezdtünk, de egyikünk sem hozta szóba a tegnap történteket. Nagyon jól elvoltunk, és rájöttem, hogy komolyan nem tetszhet Ashton. Annyira jóban vagyunk, tényleg nem szeretném ezt elrontani.

Este tizenegyig beszélgettünk, majd felmentünk Ash szobájába.

- Úristen, kipróbálhatom?- kérdeztem izgatottan, amikor megláttam a dobját.

- A szomszédok biztos nem fognak örülni, de nyugodtan.- nevetett fel. Leültem a dob mögé, majd püfölni kezdtem.

- Egész jó.- mondta, majd leült mögém, majd bemutatott pár igen jó dobszólót.

Éjfélig ücsörögtünk ott, aztán én kezdtem elfáradni, így ledőltem az ágyára.

- Ashton?- motyogtam.

- Igen?

- Imádom a hülye fejed.- mondtam, majd mély álomba merültem.